Simon Máté
Igaz, hogy az istentelenek, kik örvendeznek, midőn gonoszul cselekesznek, és a legnagyobb gonoszságokban vigadnak, semmi gyönyörűséget nem vesznek a drága Jézus nevének gyakor említéséből, mert amint Szent Bernardinus észreveszi, a gyönyörűség két megegyezőnek öszvekeléséből származik; mivel azért Jézus merő békesség, nem gyönyörködteti a kevélyt és haragost, ki mindenkor pörlekedik; mivel Jézus merő tisztaság, nem gyönyörködteti a buját, ki a testi gyönyörűségnek büdös mocsárjában hever; mivel Jézus legtökélletesebb bőkezűség, nem gyönyörködteti a fösvényt, ki a földi kincseket a ládában csukva tartja; mivel merő szelídség, nem gyönyörködteti a kegyetlen verekedőt, húzót-vonyót; mivel merő szeretet, nem gyönyörködteti az irigyet, ki felebarátjának előmenetelén törődik; mivel merő józanság és mértékletesség, nem gyönyörködteti a torkost és részegest, ki mérték nélkül eszik s iszik. Kiket gyönyörködtet tehát a drága Jézus neve? Megfelel Szent Bernardinus, mondván, hogy a tiszta lelkeket, az istenfélő lelkeket, a szeretettől égő lelkeket, a szelídeket, irgalmasokat, bőkezűeket, békességeseket; úgyhogy ezek közül mindenik mondhatja Habakuk prófétával: Én pedig az Úrban örvendek, és a Jézusban vigadok.
Tudniillik azt mondhatjuk a drága Jézus nevéről, amit az Izrael fiainak adatott angyali kenyérről, a mannáról olvasunk: ez a gonoszok szájában nem hogy édességes lett volna, hanem unalmas is volt, azért meg is unták, és más eledelt kívánván, Mojzesnek azt mondották: A mi lelkünk megunta már ezt a vékony eledelt. De a jók szájában igenis gyönyörűséges volt, mert ezekre nézve (amint a Bölcsesség könyvében fel vagyon jegyezve) minden gyönyörűséggel és mindennémű íznek édességével teljes volt. Így szinte a drága Jézus neve is unalmas és gyönyörűség nélkül való a gonoszok nyelvén; de az istenfélőkén oly gyönyörűséges, hogy szüntelen Jézust kívánnának emlegetni s kiáltani. Szent Pálról azt írja Szent Hieronymus, hogy a Jézus nevét felettébb sokszor emlegette, és igaz is, mert mint Genebrardus észrevette, csak az ő leveleiben is ötszázszor emléti ezen szent nevet, beszédjében pedig talán ezernyi ezerszer is említette. Szent János évangyélista is egy más bölcs észrevevése szerént, ha nem többször, legalább kétszázhússzor emlétti ezen szent nevet az ő Evangyéliomában. Mit mondjak egyebekről, főképpen mézzel folyó Szent Bernárdról? „Száraz – úgymond – nékem minden lelki eledel, ha ezen szent név nélkül vagyon; ízetlen minden beszéd, ha ezen szent névvel, mint sóval meg nem hintetik; ha írsz, nem tetszik, hacsak ezen szent nevet nem olvasom írásodban; ha tanítasz, ha okoskodol, nem kedves, hacsak ezen szent név nem hallatik, nem zeng tanításodban s okoskodásodban.” Végre, midőn több ilyen kifejezéseket tett volna, így zárja bé beszédjét: „Jézus méz a szájban, szép ének a fülben, a szívben vidámság.”
1802