Molnár János
Megparancsolá test szerént való szüléinek a felséges Isten az angyal által, hogy a mi édes Idvezítőnknek Jézus légyen a neve; megparancsoltatá apostola által a világnak, hogy szintaz imádtassék égen, földön s a poklokban. Hogy a Jézus nevére minden mennyeieknek, földieknek és föld alatt valóknak térdek meghajoljon. Pált, a nemzetek doktorát, Krisztus maga mire választotta? Hogy prédikáljon. Igaz, de mit? A királyok s fejedelmek előtt. De vajon mit? Halljuk erről Urunk igéjét: Nékem választott edényem ez, hogy hordozza az én nevemet (és így a Jézus nevet) a pogányoknak, fejedelmeknek és az Izrael fiainak előtte. Ez a szentséges név az igaz hitűnek könnyen eszébe juttatja az Idvezítőnek egyéb nevezetit és titulusait is, örömére, segítségére, hitének új ébresztésére. Mert így elmélkedhetik: Ez az én Jézusom avagy Idvezítőm. Ez tehát az Atyának igéje, mert az az ige lőn testté a mi idvességünkre. Ő tehát a megígért erő, bölcsesség, jobb kéz, kar, drága gyöngy, kincs, forrás, kőszikla, bárány, út, igazság, élet, s ami egyéb neve találtatik a Szentírásban. Erő, mert az Atyának teljes hatalma őbenne áll; bölcsesség, mert nem mástól, hanem az Atyától jövén, a mennyei titkokat kinyilatkoztatta; jobb kéz, mert isteni minden cselekedet általa teljesíttetett bé; kar, mert ő tart mindeneket; drága gyöngy, hogy nálánál nagyobbra semmit se becsüljünk; kincs, hogy tudjad benne lévőnek lenni mennyei minden gazdagságot. Minden malaszt kútfeje és forrása. Kőszikla, mert a benne hívőknek állhatatos erősséget ő ád; bárány a szenvedésért és ártatlanságért; út az Atyához; megcsalatkozhatatlan és csalni nem tudó igazság; élet, mert ő ád életet. Mindezeket magában foglalja, s az elmélkedőnek eszébe juttathatja az egy Jézus nevezet.
1777