Simon Máté
Heródesnek azon haragja és gyilkossága, melyről a mái Evangyéliom emlékezik, jóllehet ma olvastatik, mindazonáltal nem ma ment véghez az ártatlan kisdedeken, hanem Krisztus születése után negyvenegynéhány napok múlva, akkor tudniillik, mikor már a szeplőtelen Szűz Anya a kisded Jézussal Betlehemből kiköltözött, és a jeruzsálemi templomban Mojzes törvénye szerént béavatkozván, az angyal intésére Egyiptomba költözött. Haszontalan volt tehát minden igyekezete, mert akit az említett kisdedek között halálra keresett, meg nem ölhette, mivelhogy az már az ő Szent Anyja által Egyiptomba vitetett. De akármikor ment légyen véghez, bizonyára nagy sírást-rívást okozott a szülőkben, nem is ok nélkül, mert, ah, mely keserves volt látni ártatlan kisdedjeiket megfojtatni, mint a galambot, lemetszetni, mint a bárányt, földhöz veretni, mint a haszontalan edényt, lábbal tapodtatni, mint a férget, falhoz csapatni, mint a záptojást, általnyársaltatni, mint a békát, főbe verettetni, mint a kígyót. Kétség kívül örömest eldugták volna sokan közülük kisdedjeiket, de ezek a sírással magok magokat feladták, kijelentették, elárulták; örömest leánygyermeknek vallották volna, de a hóhérok hitelt nem adtak; örömest magok haltak volna helyettek és érettek, de a poroszlók reá nem állottak.
Nagy sírás-rívás hallatott tehát egész Betlehemben és Betlehemnek minden környékiben… Ah, keresztények, nem szánakodtok-é ezen szerencsétlen szülőken? Nem esik-é meg szívetek ezeknek ily módon megölettetett kisdedjeiken? Nékem azonban úgy tetszik, mintha azt hallanám, mind a kisdedjeiktől megfosztatott szüléktől, mind ezeknek a szüléknek így megölettetett kisdedjeitől, amit Krisztus halála előtt a rajta siránkozó asszonyoknak mondott, imígyen szólván: Jeruzsálem leányi, ne sírjatok énrajtam, hanem magatokon sírjatok, és a ti fiaitokon, mert íme eljönnek a napok, amelyekben mondják: Boldogok a magtalanok, és a méhek, amelyek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak. Én ugyanezt javallom mindnyájatoknak, és nem ok nélkül, mert valósággal vagyon miért sírjatok magatokon. (…)
Okát pedig ezen mondásomnak azt adom, mert tetétől fogva talpig tele vagytok fekélyekkel, és nincs épség bennetek. Amit hogy nyilván megesmérjetek, menjünk rendre minden tagokon és érzékenységeken. Nincs épség fejetekben, mert tele van felfuvalkodással, bosszonkodással, haragtartással, balítélettel, gyanakodással, fajtalan s buja gondolattal és kívánsággal. Nincs épség szívetekben, mert tele van rendetlen indulatokkal, törvénytelen vágyódásokkal és mindennémű nyughatatlanságokkal. Nincs épség kezeitekben, mert tele vannak húzással, vonással, ártatlan vérrel, hamis jószággal, törvénytelen keresménnyel, kegyetlen verekedéssel, gyilkolódással. Nincs épség lábaitokban, mert tele vannak kevély lépésekkel, kártevő mozdulásokkal, tilalmasba való járással. Nincs épség szemeitekben, mert tele vannak haragos, parázna tekintetekkel, vizsgálódásokkal. Nincs épség füleitekben, mert tele vannak rágalmazások, fajtalan, buja, hit ellen való istentelen beszédek hallgatásával. Nincs épség torkotokban, mert tele vannak részegséggel, dobzódással.
Mit mondjak nyelvetekről, szájtokról, ajakitokról? Ah, bizonyára ha valami tagotokban, főképp ezekben nincs semmi épség; mert tele vannak káromkodással, szitkokkal, átkozódással, mosdatlan beszéddel, rágalmazással, dicsekedéssel, csúfolódással. Ugyanígy szólhatok átaljában egész testetekről, mert tele vagyon kényességgel, tunyasággal, restséggel, törvénytelen hajlandósággal. De talán lelki érzékenységtekben vagyon valami épség? Éppen nincs, mert értelmetek tele van az üdvösséghez tartozandó dolgokban való vaksággal, emlékezetetek tele van feslett, tilalmas hajlandósággal, isteni és felebaráti szeretet ellen való kívánsággal, helytelen, igazságtalan szándékkal és tárggyal. Sírhattok, sírhattok tehát magatokon!
1802