Padányi Bíró Márton
Gondviselő atya, szűz száraz dajka, József! Test szerént való szűz édesanya, Mária! Nagy veszedelem van a várakozásban, halasztásban. Ne késsetek s késedelmeskedjetek, semmit ne múlassatok, ne motozzatok! Imé, a ti drága egyetlen egy gyermeketek szent Atyjának mennyei követje miképpen hamargat, siettet, és majd csaknem kínszerít, hogy szaladásra vévén a dolgot, siessetek és futton fussatok Egyiptusba, mert már dúl-fúl, agyarkodik, dühösködik a fenevad ellenség, hogy elveszesse, megölje, megegye a ti gyermeketeket. Kelj fel, és vedd a gyermeket s az anyját, és fuss Egyiptusba, mert keresni fogja Heródes a gyermeket, hogy elveszesse.
Ezt megértvén a szent szülék, imé, miképpen bágyadoznak szerelmektűl, a szűz édesanya könnyhullatásoknak csordulásival miképpen zokog, sír, kesereg, mellyéhez szorítja, ölelgeti, csókolgatja, és ha lehetne, szívének belső részeiben bétenné, lelkében rejtené egyetlen egy fiát. Ez alig teszi le a gyermeket, és méglen ő kipez-kapoz és készülget az útra, ismét az ő vélt és gondviselő atyja ájtatos fohászkodásokkal ölében veszi, és hasonlóképpen szerelmetes atyáskodással ölelgeti, apolgatja, csókolgatja; valóban egy volt ezeknek lelke a Krisztus lelkével.
Jézus, Mária, József ballagnak már, és az ellenkezéseknek s üldözéseknek gyönyörűségében szerelmetesen mendegelnek Egyiptus felé, három bujdosó személyek egy lélekben.
1756