Krisztusnak ájtatos szolgája, gondold meg ájtatoson, miképpen ijede meg asszonyunk Mária, mikoron ez sok seregeket látta. És imezt mondja vala magában: Oh, énnekem, mert bizon az én édes Jézusomat keresik ezek, hogy elrekkentsék és elveszessék. Nem hova vala rejteni, hanem az jászolban tevé az kicsinded Jézust, és ő maga varrani avagy imádkozni kezde. És íme, az csillag megállapék az gyermek feje fölött, elcsodálkoznak az királok ezen. Miért, hogy sem palotát, sem nagy házat nem látnak vala ott, ahol az csillag megálla? Egymásra tekintenek, és mondanak: Mi dolog ez, hogy az csillag nem indul meg? Miképpen mondja Szent Maximus pispek: az csillag világosságokat bocsát vala ki, és fényösbeket, mint annak előtte, olyha imezt mondanája az királoknak: Ez az királ, kit ti kerestök. És az királok leszállának lovokról, és egy közülök bemene, mondván: ki vagyon itt? És látá asszonyunk Máriát, ottan megvidámula szívök. Asszonyunk Mária kegeglen monda: Nemes uraim, mit jártok vala? Felelének az királok: Tudod-e, hol születött az zsidóknak királa, mert akarjuk őtet imádni. Asszonyunk Mária kegeglen nem mondá azt, hogy nem tudja, hol vagyon, de nagy alázatossággal mondá nekik: Uraim, ezt tudniok kellene az doktoroknak és az írástudó mesteröknek. Hogy ezeket szólná asszonyunk Mária, az kicsinded Jézus ugyan megolvasztá az királok lelkét, esmeg kijőnének és megtekinték az csillagot, hát mégis házon helyen áll, olyan fényesképpen, mint annak előtte, esmeg betérének, mondának asszonyunk Máriának: Mondd meg nekönk, szépségös személy, ha tenálad vagyon az gyermek, és ha te szülted őt? Mondá nékik asszonyunk, szűz Mária: Énnálam vagyon, és én szültem. Esmeg kérdék az királok: Sok ideje vagyon-e, hogy szülted őtet? Mondá asszonyunk Mária: Immár tizenharmad napja. És hogy ezt hallák az királok, kérni kezdék asszonyunk Máriát, hogy megmutatná az kicsinded gyermeket.
Látá asszonyunk Mária, hogy jószándokba vannak az királok, kivevé ő fiát az jászolból, és térdére tevé. Az királok kegeglen megkérdék, kicsoda volna neve. Mondá asszonyunk Mária: Jézus neve. Hallák az királok az Jézus nevet, nagy ájtatossággal egyszersmind térdre esének az gyermek Jézus előtt, és az testben imádák bizony Istent, tisztelék, miképpen királyát, és imádják, miképpen Istent.