Illyés András

A mágusok jövetele csudálatos volt. I. Az időhöz és a mágusok személyéhez képest. Mert nagy csuda volt, hogy a parányi gyermekhez hatalmas és bölcs királyok jöttek, térdet, fejet hajtván néki, imádván őtet és megajándékozván. Melyet nem olvasunk, hogy cselekedtek volna, még öreg korában is, Salamonnak avagy más hatalmas királynak egész Izraelben. Valóban csudálatos dolog, hogy aki tulajdoniba jővén, az övéitől nem fogadtatott, azt az idegenek nagy fáradtsággal felkeresték. II. Csudálatos a mágusoknak magaviselések is; kik ha beszédeket meggondoljuk, nagy bátran és minden félelem nélkül kérdezkedtek az új királynak születéséről a királyi fővárasban és a királynak hallatára; ki az egész várassal meg is háborodott azon, megvallották, hogy őket hazájokból olyan messze földre nem valami futamodott hír hozta, sem levél avagy parancsolat, hanem az új csillag; megmondották, hogy nem valami külső ceremóniáért jöttek, avagy udvari látogatásért, hanem hogy imádják őtet. Ha pedig cselekedeteket megtekintjük, csudálhatjuk, hogy oly hatalmas és bölcs emberek nem valami nagy házban, hanem az istállóban lévő gyermeket, kinek az anyja egy szegény szűz, és semmi királyi készülete, leborulván imádták és megajándékozták arannyal, temjénnel és mirrhával, amint Dávid és Esaiás megjövendölték volt.

1696

---