Alexovics Vazul
Oh te kényes, puha lélek, ki testedben a legkisebb alkalmatlanságot sem akarod érezni! Ide közelíts, a jászolhoz! Nézd az Istent! Remeg a hideg miatt (ám Júdeában is járnak nagy hidegek, nem úgy, mint némely tudóskák fecsegik). Nézd az Istent, kényes lélek, remeg a hideg mián, sír-rí fájdalmában, a szelektől általjáratik, kínozza kisded tagjait az üdőnek kegyetlensége. S nem pirulsz el ezent látván? Oh te hívságos, pépes lélek, kin ragyog, fénlik, suhog az ezüstös, aranyos ruházat, kinek fej- s test cifráztatására már nem szőhet elegendő ékességet Hollandia, Anglia, Saxonia! Ide közelíts, a jászolhoz! Nézd az Isten szegénységét! Nincs háza, melyben lakjon; nincs bölcsője, melyben nyugodjon; nincs pólája, melybe takartasson; nincs vánkosa, melyen feküdjön; nincs tüze, melynél melegedjen; minden vagyona egypár darab borzas posztó. S nem pirulsz el ezent látván? Oh te haragos, tűrhetetlen lélek, ki az eget töltöd bé panasszal, ha felebarátod vagy atyádfia nem segít szükségedben, ha hozzád háladatlan! Ide közelíts, a jászolhoz! Nézd az Istent! Tulajdon várasából kirekesztetik, az atyafiak közt helye nincs, a vendégfogadóban szállást nem talál, az oktalan állatok közt kell nyugodnia. A világ őáltala lett, és a világ őtet meg nem ismérte. S nem pirulsz el ezent látván?
A te bűneidet, a te tisztátalanságidat, a te kevélységedet, a te káromkodásidat fizeti ő oly drágán a betlehemi istállóban. Ő bűnt nem cselekedett, te vagy a gonosztevő, téged illetnek mindezek a büntetések. S mégis te járj, mint a páva? Kényeztesd büdös testedet? Irtózz a legkisebb sanyarúságtól? Egy kis hidegért még az isteni szolgálatot is megkurtítsad? Pattogj, morogj a szükségben? Igazság ez, keresztény? Igazság, hogy az ártatlan bünhödjön, és a bűnös frissen éljen? Igazság, hogy a szent megvettessen, s az istentelen kevélykedjen? Igazság, hogy az Isten szenvedjen, és az ember hejhújjázzon? Oh, boldogtalan fordulása a mi üdeinknek! Mely keményen megátalkodott a gonoszban a kereszténység!
1789