Krisztus idvezejtőnk ő születésében az ő szegénségét négyben mutatta meg. Először Krisztus mutatta az ő szegénségét az ő szállásában, kiről úgy énekeltetik: A jászolban tétetik az, ki ez velágot tartja. Azért mondja Szent Bernald: Lássad emberi állat, miképpen született teérted. Ha ő király, hol az királyi palota, hol az királyi széknek magassága? Az királyi palota és az királyi széknek magassága nem egyéb, hanem az jászol. Holott meg kell tudnonk, hogy az hely, miképpen az istoria mondja, hol Krisztus született, volt befedezvén két ház között nyilván való úton, onnan múlóknak befogadására hév időn avagy esős időn. És vala ott egy jászol a lelkes állatokért. És ez háznak vala mindkét felől kimenete és bejövete, rekesztés nélkül. Avagy mondathatik, hogy József csinálta ott az jászolt az ökerért és az szamárért, kiket vele hozott vala. Az szamárt hozta az szűz Máriának zarándokságának segedelmeért, mert nehézkes vala. Az ökret kedeg hozta vala az adónak megfizetéseért és az szentséges születésre való kőtségért. Mely jászolban az áldott szűz Mária teve az ő édességes fiát az szamárnak és ökernek eleiben. (…) Másodszer Krisztus szegén vala ő ágyában, mert téteték az szénára. Sem vala őneki vánkosa, hol ő fejét lehajtanája. Annak okáért mondja némely doktor: Ó aléjthatatlan szegénség, az pásztornak fia születik, és az kemén jászolban tétetik le, avagy helheztetik. Azért mondja szent Dávid az zsoltárban: Szegén vagyok én és munkákban én ifjúságomtúl fogva. Ezben tanéjt minket Krisztus, ágynak lágyságát eltávoztatni és felette valókat. Mert az ágynak, lepelnek drágalátosságit megfeddik mibennünk Krisztusnak hitván posztókái. Az ágynak lágyságát megfeddi mibennünk az kemén széna, kin Krisztus feküvék. Az ágynak nagyságát és szélességét megfeddi az jászolnak szorossága. Ezt azok nem veszik eszekben, kik őalájok három párnákot is tesznek, és fejek alá három vánkost, és ezben eleget tesznek az ő kévánságoknak és testi gyenyerőségöknek. Ezek nem járnak az szoros úton, ki az örek életre viszen. Harmadszer Krisztus szegén volt ételben. Annak okáért énekeltetik őróla, mondván: Kevés tejjel élteték, hol az szűz Mária tanejtja az asszonyállatokat, hogy az ő kisgyermekeket önnen tejekkel tartsák. Negyedszer Krisztus szegén volt ő ruhájában, mert hitván posztókákba takartaték be, mert nem vala az Istennek anyjának, mennyországnak királné asszonyának egy posztója, kiben elégség szerént betakarhatta volna atyának bölcsességét és ő egyetlen egy szép fiát. (…) Annak okáért vigasztaltassatok meg. Vigasztaltassatok meg, kik szegénségnek szennyében neveltettek, mert veletek vagyon Úristen a szegénségbe. Nem nyugoszik az Isten az gyönyörűségekben fénylő ágyon, nem leletik földön édesen élők között. Mit dicsekedöl tehát, gazdag, földeden? Azért mondja Szent Bernald: Nem vigasztalja meg Krisztusnak gyermeksége az sok szósokat, nyelveseket. Nem vigasztalják meg Krisztusnak könnyhullatási az hahotálókat. Nem vigasztalják meg Krisztusnak posztókái drága ruha viselőket. Nem vigasztalják meg az istálló és az jászol azokat, kik gyüleközetekben első székeket szeretnek. Az vigyázó pásztoroknak hirdettetik az világosságnak öröme, és az szegéneknek és munkálkodóknak mondatik, hogy született az idvezejtő, nem az gazdagoknak, kiknek itt ez velágon vagyon vigasságok. Esmeg születék Istennek fia, kinek akaratjában vala valaminemű időt akarna választani, választá azért azt, ami az testnek nehezebb, sanyarúbb. Annak okáért, ó te testi ember, fussad el az testi gyenyerőségöket, mert halál vettetött az testi gyenyerőségöknek bemenetére.