Kelemen Didák
Igazán jövendölte volt az emberi nemzet vigasztalására Szent Isaiás: Egy kis gyermek születik nékünk; nem az angyaloknak, hanem nékünk, gyámoltalan Éva árváinak; ki az Atya Isten haragját úgy megengesztelte, hogy a bűnnek távul való tartománnyábúl az ő atyai kegyelmének házához megtérő tékozló fiait vállokra borúlva fogadná vissza. A Szentlelket reá bírta, hogy mennyből hozzánk leszállván, bennünk lakoznék, a megszenteltetett szívek Paradicsomában. Azóta az angyalok az emberekkel kedvesen nyájaskodnak, és őket atyjok fiainak fogadván, szolgatársoknak híják. Az ég víg orcát mutatván, megnyitotta az örökkévaló kapukat, készen várja és kedvesen fogadja az oda által menőket az örök hajlékokba. Hálá néked áldott Jézus! Mert azért cselekeszi ezt az Ég, azért szeretnek így az angyalok, azért hajlott az Atya Isten hozzánk, mert te velünk megmaradtál. Meghajtotta az egeket, és alászállott. Az emberekhez hasonlóvá lett, s külső ábrázatjában úgy találtatott, mint ember, úgy teremtetett emberi lelke, mint minékünk; szintén ilyen halandó teste volt, megéhezett, szomjúhozott, hevet, hideget, fáradságot, fájdalmat érzett, mint nyomorúságokkal rakott ember.
Nem akart az halhatatlan s nem szenvedhető angyalok atyjafia lenni, hanem a halandó nyomorult emberek atyjafia lett, mi testünk, vérünk, mi atyánkfia. Halljátok Szent Pál szavait: Az angyalokat sohul nem vette fel, hanem Ábrahám magvát vette fel. Azokért mindenekben hasonlónak kellett lenni az atyafiakhoz, hogy irgalmas lenne. Hát azelőtt nem volt-e irgalmas? Véghetetlen irgalmasságú volt. Mindörökké való az ő irgalmassága.
De mégis hozzánk hasonló szenvedhető testben akart öltözni, hogy az emberek nyomorúsága próbálása s szenvedése által tanulna irgalmazni. Amint Szent Anselmus doktor magyarázza: mert a nyomorúságokat sokkal inkább értjük, ha magunkon próbálva érezzük, mintha csak elménkbe nézzük, vagy másokba látjuk. Más okát adja Szent Pál, miért adta magát ily nyomorult állapotra az Isten fia, örök boldogságban s dicsőségben lévén: Tudjátok a mi Urunk Jézus Krisztusnak malasztját (velünk ingyen közlött nagy jótétit), hogy tiérettetek szegénnyé lett (minden földi jók nélkül valóvá), holott gazdag vala, úgy mint mennynek, földnek ura; hogy az ő ideig tartó szegénységével ti gazdagok lennétek a lelkiekben és mennyeiekben örökkön örökké. Ő magát kiüresítette, szolgai formát vévén fel; aki teli volt felséggel, dicsőséggel, isteni hatalommal, az emberi természetnek alávaló szolgai állapotjára adta magát, hogy mi mennyei királyfiak, Isten fiai lehetnénk őáltala. Hatalmat ada az embereknek, hogy Isten fiaivá lennének. Én mondottam: Istenek vagytok, a Felséges fiai minnyájan.
Hova lehet ennél felségesb állapot? Hova lehet nagyobb méltóság, mint Isten fiának neveztetni, és az egek Urát attyának híni? Erre az állapotra, hogy minket a föld porából felemelhetne az áldott Jézus, egek csudája, mit cselekedett? Lejöve mennyből, egy szeplőtelen Szűz méhébe szálla, megtestesüle, és ember fiává lőn, hogy minket, halál rabjait, Isten fiai dicsőséginek szabadságára hozhatna. Világon bujdosóvá lött, hogy minket, számkivetetteket, mennyországnak örökös lakóivá tehetne.
1729