Padányi Bíró Márton
Az Ige testté lőn. Kicsoda ez az Ige? Nem más, hanem az az Ige, aki kezdetben vala, az Istentűl születtetett mindenható örök Isten, mennynek, földnek alkotója, az egész világnak örökös ura, sőt királyoknak királya, uralkodóknak uralkodója. Felkiált Szent Bernárd: Oh Istennek csudálatos irgalmassága, könyörületessége! Az Ige testté, az Isten földdé, a fazékas sárrá lött, és az élet halálban öltözött. A test nélkül való megtestesül, az Ige húsosodik, vastagodik, a láthatatlan láttatik, az illethetetlen illettetik, tapogattatik, az idő nélkül való idősödik, az Istennek Fia ember fiává változik, az isteni természet mindazáltal isteni fölség és méltóság, valamint a testesülés előtt, úgy a testesüléskor is minden sérelem, minden változás és fogyatkozás nélkül az ő isteni fölségében épen megmarad…
Az Ige testté lőn. Azt tanítják a bölcsek, hogy az egész élő állatok testei között nincsen oly veszendő, nyomorult, erőtlen és oly számtalan nyavalyák, fájdalmak és nyomorúságok alá vettetett, és az ellenkező vágyódások s kívánságok által megvesztegettetett, romlott test, mint az ember teste, mégis, oh csudálatos méltóztatás! az az örök Ige, az a mindenható, véghetetlen isteni fölség ilyen emberi testté lött. Nincsen, nem is lehet fölségesb, mint az Isten, de ellenben semmi e világon nincsen oly gaz, oly hitván és alávaló, mint az a sár, amelybül formáltatott az ember; ehhez képest nincsen nagyobb ellenkező két dolog, mint az Isten és a bűnös ember; de már az isteni személyben öszvekapcsoltatván az istenség az emberséggel, semmi e világon nincsen oly erősen öszvefoglalva, mint ez a két természet, az Isten és az ember. (…)
Az Ige testté lőn. Ezt pedig nem azért cselekedte, mintha az emberi természeten valamely kedvesség s kellemetesség lött, és ezáltal az Istennek megtetszett és kedve tölt volna, hanem egyedül miérettünk, bűnös emberekért és a mi üdvösségünkért. Oh Istennek ingyen való nagy jóvolta! Ugyanis azt mondja Szent Anselmus: Minémű kegyesség lehet már ennél nagyobb? Vagy csak gondolni is lehet-é már ennél nagyobb irgalmasságot? Imé, az örök kárhozatra veszett s magát meg nem szabadított nyomorult embernek azt mondja az Atya Isten: Ihol, te nyomorult ember, néked adom az én egyetlen egy fiamot, vedd, és add magadért. A Fiú pedig azt mondja: Ihol vagyok, végy magadnak engemet, és énrajtam az ördögtűl váltsd ki, és pokolbul szabadítsd ki lelkedet.
1756