Bornemisza Péter

Mihent Mária megérzé méhében lenni a Krisztust, ottan nagy késértet és keserűség szálla reá, hogy őtet József paráznának véli, és e gyermek miatt őneki el kellene veszni. Mely félelemben, mikor nyavalyás sokat sírna, elég sok törődése volt az ő magzatjának is a sok szöpögés miatt még ott méhében is. Mihent kedig abból az Úristen megkönnyebítötte volna őket az angyal szava után, ottan íme más nyavalyájok érkezék. Mert Quirinius császár parancsolatjával kénszeríté, hogy Názáretből Betlehembe, messze földre mennének. Nincs kedig arról bizonságunk, hogy szekerek, avagy szamárok, vagy egyéb barmok volt volna, hanem szegénségekhez és egyéb nyavalyájokhoz képest vélhetjük, hogy csak gyalog kellett oda is indulniok. De akár szekéren, akár gyalog, terhesen tizenöt mérföldnyire indulni nemde nagy törődés-e? Mind az anyának, s mind a gyermeknek, hideg, téli időben kedig, még karácson havában? Kik, míg oda Betlehembe mendegélnének, addig a sokaság annyira elfoglal minden helyeket, hogy sehol egyéb helt nem találnak egy hideg istállónál. Hiszed-é, hogy eleget nem futosott nyavalyás József is, hogy avagy csak egy kis füstös szobácskát kaphatna?

1584

---