58. GARAY JÁNOS (1812–1853)

FEJEZETEK

Garay János apja kereskedő, árvaszéki teendőkkel megbízott, köztiszteletben álló szekszárdi polgár volt; anyja, Valter Zsuzsanna leányok gondozásával, tanításával könnyített a család terhein, melyeket tizenkét gyermek eltartásának gondja tetemessé növelt. A polgári környezet hatása nyomot hagyott Garay költészetében; az intim családiasság, a kevéssel megelégedés ájtatos morálja, a tekintélytisztelet (megannyi biedermeier vonás), a német irodalom erősebb kultusza s általában mindaz, ami életművét Czuczorétól, Vörösmartyétól megkülönbözteti: polgári származásának öröksége. Hírnevét Garay már nem eposzokkal szerezte; barátaihoz (Kunos Endre, Vajda Péter, Erdélyi János) hasonlóan egzisztenciáját nem az Akadémiára, hanem újságírói munkájára alapozta. Garay 1833-ben Mátray Gábor Regélőjénél vállalt segédszerkesztői állást, majd a Rajzolatoknál dolgozott. Egy ideig a pozsonyi Hirnök munkatársai között találjuk, de másfél esztendő után otthagyja Pozsonyt, s a Jelenkor melléklapjának, a Társalkodónak a szerkesztésében vesz részt. 1842-ben Regélő Pesti Divatlap címmel szépirodalmi folyóiratot indított, s 1844 közepéig irányította Erdélyi János társaságában. Később, 1845-től, az Életképek "Hírlapi Méh" című rovatát írta.