Szerelmi és vitézi-hazafias versei

Élete korábbi (körülbelül a Bocskay-szabadságharcig terjedő) szakaszában Rimay költészetének tematikája a magyar reneszánsz líra hagyományos témakörében mozgott: vallásos énekek mellett ő is szerelmi és vitézi verseket írt. Első költői kísérleteit – Balassi mellett – alighanem a szerelmi témakörben folytatta.

A Tiszába veszett kéziratban feltehetőleg nagyobb számú szerelmes vers lehetett; ma mindössze tízet ismerünk. Kettő közülük egy-egy ciklusnak a kezdetére vall, így a Kiben azt írja meg, miképpen hódoltatta őtet Venus az ő zászlója alá, egy kegyest égérvén neki, kit ő Lídiának nevez című, amely már teljes érettségében mutatja Rimay allegorikus, mitológiai vonatkozásokkal túlterhelt, választékos, tudós stílusát: Pallas készíti fel Venus szolgálatára is, minden tudománnyal bőven felékesíti, hogy "ésszel, okossággal, vidám {22.} józansággal" élvezze a szerelmet. Az Én édes Ilonám, tizedik bölcs Muzsám ... kezdetű másik cikluskezdő vers "egy könyvre" utal, amin az antik és humanista szóhasználat szerint legalább 10–20 darabból álló gyűjteményt kell értenünk. Szorosan összetartozó egységet képez a Vajjon s de mi haszon és a Venus fajtalan hús kezdetű két vers, mely egy ovidiusi motívumokból felépülő Venus–Diana certamen. A további hat udvarló epekedő szerelmes vers közül csak a Ne csudáid szívemet kezdetű tekinthető bizonyosan a széthullott Lídia-ciklus darabjának, a többinek helyét a feltételezett nagyobb kompozícióban már nem lehet megállapítani.

A Balassiéhoz hasonló mély érzelmek közvetlen megnyilvánulását e szerelmi költészetben hiába keressük. Rimay számára a szerelmi téma csupán alkalom a tudós játékra, a rendkívül fejlett költői technika csillogtatására. Mint minden humanista költő-elődje, ő is a klasszikusnak elfogadott irodalmi példák szerencsés utánzására, a művészi imitatióra, a tudós költőtől megkövetelt műveltség és leleményesség bizonyítására törekedett. Rimay szerelmi költeményeiben ez az utánzó kedv a legérettebb, legcsiszoltabb daraboknál a legfeltűnőbb, mint például a két Petrarca-szonett motívumaiból felépülő Örülhetne szívem ... kezdetű költeményben vagy a Balassira emlékeztető, bravúros rímelésű echós versben (Kiben Echotul veszen feleletet).

Pontos értelemben vett vitézi verset, a kor szóhasználata szerint "katona-ének"-et Rimay csak egyetlen egyet szerzett (Katonák hadnagya, Istennek jobb kardja ...) a 15 éves háború első, még sikeres éveiben. A Balassi tavaszi énekének nótájára írt és stílusában is Balassira emlékeztető vers, bár Rimaynál soha vissza nem térő optimista hangulatot áraszt, nem éri el mintájának lendületét, sodró harcvágyát. A vitézi élet teljesen világi ujjongásából, halált megvető és igaz emberséget adó nagyszerűségéből – így láttuk Balassinál – fáradt, de istenben bízó örvendezés lett. Rimay katonaénekét a költő és törökverő Homonnai István kérésére írta, az Igaz általút ... kezdetű verssel egyetemben. Nagyon jellemző, hogy e másik már határozottan istenes jellegű, akárcsak további kettő, melyek szintén a háború első éveiből valók és egy-egy magyar győzelem alkalmából íródtak (Minden dolgok között láthatsz viszáltatást ... 1593; Jöjj mellém szent Isten ... , 1595). A vitézi témakörben a katonaének-típus helyett Rimay ihletének inkább a vitézi fohász felelt meg.

Saját hangját azonban a legigazabban akkor tudja megütni, midőn a vitézi élet pátoszának immár teljes szertefoszlását kell átélnie. Az Ez világ mint egy kert ... kezdetű, érett költőre valló költeménye, noha a vitézi költészet frazeológiája itt jelentkezik a leggazdagabban, a végvárak hősi világának és életformájának eltűnését ábrázolja. Szövegének kb. a fele ugyan nem egyéb, mint Balassi közismert katonaénekének átköltése, mégis Rimay legsajátabb versei közé tartozik. A végek dicséretének képei itt egyrészt a katonaélet nehéz, veszedelmes voltának szemléltetését szolgálják, másrészt pedig a 15 éves háború második szakaszára jellemző általános pusztulás ábrázolása mellett egy korábbi, jobb állapotra utalnak, valamint a költő-elődre, aki annak a szerencsésebb időnek énekese volt. A szebb múlt és a lesújtó jelen egymásba ötvöződött képei –, anélkül, hogy a szerzőnek ezt tézis-szerűen is ki kellene fejtenie – a minden világi dolgok változó, mulandó voltát hirdető sztoikus tanítást szemléltetik, logikusan előkészítve a megfontolt, bölcs életvitelre és helytállásra intő végső konklúziót.

{23.} Míg Rimay egyrészt lezárja a 16. századi vitézi poézis történetét, a 17. századra jellemző politikai töltésű lírának ő lett a kezdeményezője. A hazafias mondanivaló a 17. század első éveiben már nem katonai, hanem politikai vetületben jelentkezik; de miként amazt áthatotta az általános keresztény érzület, a vallásnak itt is uralkodó szerepe van a komor protestáns dac formájában. Rimay eleinte a zsoltárparafrázis keretét használja fel az ellenreformációval karöltve jelentkező Habsburg-elnyomás elleni tiltakozásra (Kegyes Jehova, tekints reánk mennyből ... Tarts meg uram engem ... stb.). Különösen az utóbbi fenyegeti kemény hangon az egyház (protestantizmus) ellenségeit, egészen konkrétan utalva a szabadságharc felekezeti hátterére.

A Bocskay fellépését megelőző évek szorongattatásának rendkívüli intenzitása kellett ahhoz, hogy ez a vallásos és sztoikus elme – ha csak egy alkalommal is – a nyíltan világi, tisztán politikai költészet nagyhatású kezdeményezője lehessen. Oh szegény megromlott s elfogyott magyar nép . .. kezdetű verse a század egyik legszebb hazafias költeménye, a Bocskay-szabadságharcot megelőző idők politikai elkeseredésének megrázó kifejezése. Formai szempontból szerzője legjobb műveinek színvonalán áll, más verseivel ellentétben érzelmi-gondolati tartalma is meglepően egységes. A katonáskodó magyar nemesség elszegényítését, megnyomorítását kifejező, naturalisztikusan konkrét, nyers képekben gazdag hat strófa után a vers befejezését alkotó hazafias hitvallás a közvetlenül kirobbanó érzelem Rimaynál rendkívül ritka megnyilvánulása:

Oh kedves nemzetem, hazám, édes felem,

Kivel szerelmetes mind tavaszom s telem,

Keseregj, sírj, kiálts Istenedhez velem!

Nálad, hogy szeretlek, legyen ez vers jelem.

"A magyar nemzet romlásáról s fogyásáról" írt költemény megrázó invokációjával, a megalázottság reális tényeinek nagy erejű ábrázolásával a nemesi-hazafias és politikus költészet alaphangját úgy tudta megütni, hogy hatása a kuruc költőkön, Kölcsey Hymnusán át egészen Petőfiig nyomozható.