A NÉP ÉS A NÉPI TÁRSADALOM

„A magyar népi világ történetileg alakult zárt, kerek egész volt, még a közeli múltban is. Ma már nem az.” Viski Károly írta e sorokat A magyarság néprajza című kézikönyv Tájékoztatójában 1941-ben. Felfogása szerint a nép elkülönült a társadalom többi rétegétől, s a nemzeti társadalom sajátos kultúrával rendelkező, hagyományőrző {8-15.} részeként élte meg a 20. század derekát. Viski – kortársaival együtt – meg volt győződve arról, hogy „az ősi tárgyi hagyatékot és szellemi hagyományt nemcsak a természeti népek őrzik, hanem a legműveltebb népek alsó rétegei is”, s ha „a mai magyarság európai műveltségű, sokrétű társadalmában a néprajzot érdeklő műveltségörökség megtartóit keressük, elsősorban a ma is ősfoglalkozásokat folytató társadalmi rétegeket vagy e rétegek töredékeit kell szemügyre vennünk” (Viski K. é. n. (1941): 13, 19). Ezek a sorok főként a halász, vadász, madarász, illetve a pásztor foglalkozású csoportokra utalnak, de Viskiék maguk sem vonták meg ilyen szűken a „nép” és a „népi társadalom” fogalmát. A nép meghatározó alkotórészének nemcsak a Bátky, Györffy, Viski nevével jelzett nemzedék, hanem még a következő generáció is elsősorban a parasztságot tartotta.

A népi társadalom fogalma közel egyidejűleg alakult ki a hazai néprajzban és az amerikai kulturális antropológiában. Nálunk Szendrey Ákos 1937-ben „a népi társadalom tagozódásáról” értekezett, de az 1930–1940-es években néprajzi szakirodalmunkban még meglehetősen kialakulatlan volt e tárgykör fogalmi rendszere. Fél Edit egy évtizeddel később okkal állapította meg, „hogy a magyar népi társadalomról, mivoltáról, lényegéről… nem értekezett senki, senki sem vitatta tartalmát, formáját, külső-belső kritériumait. Nem alakult ki róla semmiféle tudományos felfogás, csakígy a beletartozó jelenségekről sem. Ezért nincs csodálkozni való azon, ha az egyes szerzők a legkülönbözőbb értelmezésben használják” (Fél E. 1948: 32; lásd még Szendrey Á. 1937a: 188–197).

A kulturális antropológiában Ralph Linton használta először 1936-ban a népi kultúrához szorosan kapcsolódó társadalmi egység fogalmát és a folk society elnevezést, de igazában csak Redfield vitte be a tudományos szóhasználatba, s fejtette ki e fogalom lényegét. Felfogása szerint mindazon törzsi és paraszti társadalmakra ráillik, amelyek a városok felemelkedése előtt, s a „nagy civilizációk által nem befolyásoltan” éltek (Linton, R. 1936: 159, 283; Redfield, R. 1947: 295–299; lásd még Hofer T. 1994: 237). Fontos kiemelnünk, hogy miként a népi kultúra az egészhez viszonyítva részkultúra, úgy a népi társadalom is az egész és a rész viszonyában értelmezhető csupán. Ilyen értelemben használja Redfield a paraszttársadalom fogalmát is, rámutatva, hogy résztársadalmakról van szó (Hultkrantz, A. 1967: 42; Redfield, R. 1989: 23; a népi kultúra fogalom eszmetörténeti hátteréhez: Williams, R. 1981: 79–82).

Komplex társadalmak, osztálytársadalmak esetében a társadalmi totalitás vizsgálatát a néprajzi tudományok sehol sem vállalták magukra. Az 1950-es évek szovjet etnográfiája elvileg az egész szovjet társadalommal foglalkozott (beleértve a munkásságot, parasztságot, értelmiséget), de ténylegesen főként a parasztságot és a nemzetségi, törzsi fejlettségi fokon éppen hogy túljutott kis népeket tanulmányozta (Bodrogi T. 1954: 585). A szovjet álláspont ideologikus magyarázata az volt, hogy az ország már lebontotta a korábbi osztálytársadalmat, s akkoriban kizárólag (dolgozó) népi osztályok, rétegek alkották az össztársadalmat.

A népi társadalom fogalmát a Magyar Néprajzi Lexikon számára Sárkány Mihály ma is érvényes módon határozta meg: „azoknak a társadalmi viszonyoknak az összessége, amelyek a nép fogalmával jelölt társadalmi osztályok és rétegek tagjait összefűzik osztálytársadalmak függőségi viszonyai közepette. Minthogy a nép fogalom tartalma történelmileg változó, így azoknak a viszonyoknak a köre és jellege is {8-16.} változó, amelyeket a népi társadalom fogalom tükröz” (MNL III. 1980: 731). A nép – mint a néprajztudomány központi kategóriájának – értelmezése jelen sorozat első kötetének bevezetőjében olvasható.