{8-979.} BEVEZETÉS

Az eddigi fejezetek a társadalmi jelenségeket széles időhatárok között tárgyalták, s – bár figyelemmel voltak változásaikra – a hagyományként rögzült viszonylatokra, kapcsolatokra, életvezetési mintákra, értékelvekre összpontosítottak. 1949-ben azonban Magyarországon a társadalom olyan rendszer jellegű átalakítása kezdődött meg és tartott 1990-ig, amely éppen a hagyományokból való kilépést tűzte ki célul, a társadalmi különbségek felszámolását és a kulturális kiegyenlítődést a munkamegosztás rendjében különböző tevékenységeket folytató, településük jellege szerint más keretek között élő társadalmi osztályok, rétegek, kategóriák között egy nem a magántulajdonra, hanem a társadalmi tulajdon különböző formáira épített termelőszervezet bázisán. Ez a törekvés a magyar társadalom gyors ütemű és mélyreható átrendeződésével járt, amit a falu vonatkozásában legmarkánsabban a foglalkozási adatok érzékeltetnek. Míg az úrbérrendezést követően a munkaképes korú lakosság körében (amelyet a statisztikák „aktív keresőivel” azonosítunk az egyszerűség kedvéért) a mezőgazdasági foglalkozásúak aránya a népesség durván 69%-áról (1880-as adat) 49%-ra csökkent 1949-re, azaz mintegy nyolcvan év alatt, addig ez az arány az aktív kereső népesség egynegyede alá csökkent 1970-re, vagy hogy ugyanezt a tényt más oldalról világítsuk meg: a falusi aktív keresők 76,1%-a dolgozott a mezőgazdaságban 1949-ben és csupán 30,5%-a 1990-ben (a pontos adatokra nézve lásd Andorka R. 1979: 51–83; Sárkány M. 1983: 34; Harcsa I. 1996: 534). Ez a robbanásszerű változás indokolja, hogy az utóbbi évtizedek társadalmi átalakulását elkülönülten is szemügyre vegyük a néprajzi vizsgálódások legsajátabb terepén, falun.

Az 1949 és 1990 között eltelt időszak ugyanakkor nem tekinthető egyneműnek, sőt komoly érvek szólnak amellett, hogy a vizsgálódást 1945-ben kezdjük el. Végtére is a földosztás és az általános titkos választójog törvénybe iktatása, majd 1948-ban az egységes nyolcosztályos elemi iskolai rendszer kötelező bevezetése révén vált a falusi mezőgazdasági népesség valóban egyenjogúvá, ezen az úton haladt „Kifelé a feudalizmusból”, hogy Márkus István (1971) találó címadású művére hivatkozzunk, azaz szabadult meg azoktól a formális és hallgatólagos kötelékektől, amelyek sokakat paraszti állapotban tartottak a feudális jogrendszer felszámolását követően is. A mezőgazdaság kollektivizálása 1949-től 1962-ig ment végbe, két szakaszban, 1956-ot követően rövid megszakítással. Ez a folyamat, más oldalról nézve, a piacra termelésre {8-980.} képes magángazdaságok politikai indíttatású felszámolásának folyamataként is leírható. A beszolgáltatási kötelezettségekkel különböző mértékben ugyan, ám minden mezőgazdasági termelőt sújtott és ipari munkavállalásra ösztönzött, de nem nélkülözte a kényszerítés elemét 1958 és 1962 között sem. Ezt követően azonban valóban bekövetkezett a mezőgazdaság korszerűsítése megfelelő ráfordításokkal. Magyarország a szocialista jellegű agrárátalakulás sikerországává vált mind a termelés mutatóit, mind az abból élők jövedelmét illetően, amely meghaladta a városi fizikai dolgozókét az 1970-es évekre (Kulcsár L.–Lengyel Zs. 1979: 60–66; Gadó O. 1978: 53–54). Ebben az 1962 utáni időszakban bontakoztak ki újfent jól leírható életstratégiák, életmódminták a megváltozott körülményekhez igazodva. Ebben az időszakban folyt elmélyültebb néprajzi-szociológiai vizsgálódás is a kialakult viszonyok és tendenciák megismerésére, amelyről a kutatástörténeti fejezet beszámolt. Keletkezett továbbá egy egyedülálló forrásbázis: Magyarországra jöttek több éves terepmunkára angol és amerikai szociálantropológusok, akiknek munkái a külső szemlélő objektivitásával elemezték a tapasztaltakat (Bell, P. 1984; Hann, C. 1980, 1982; Hollos M. 1983; Sozan, M. 1985; Vasary, I. 1987; Stewart, M. 1994; Lampland, M. 1995 – hogy csak a nagyobb monográfiákat emeljük ki). Elsősorban erre a néprajzi-szociológiai kutatásfolyamra építve vizsgáljuk meg a következőkben az utóbbi évtizedek magyar falujában lezajlott változások néhány főbb tendenciáját az életkeretek, a megélhetési lehetőségek, a fogyasztás, a család, a társadalmi kapcsolatok, az erkölcs és az értékrend egymással nagyon is összefüggő alakulásának tükrében, figyelemmel a társadalmi változások felsejlő távlataira is.