TÖRTÉNETI KIALAKULÁS

Az eddigiekből következik, hogy az eredetmagyarázó monda mítosszal, legendával, mesével rokonítható műfaji csoport, de mindegyiktől különbözik annyira, hogy sajátosságai felismerhetők legyenek.

Történeti kialakulását éppen e rokon műfajok segítségével követhetjük nyomon. A mítosszal rokonítható mondák lehetnek az osztálytársadalmak létrejöttét megelőző korok emlékei, honfoglalás előtti időkből megőrzött mítoszmaradványok. De folyamatos ismeretüket népünk körében évszázadokon át nem bizonyíthatjuk, lehetséges, hogy középkori eretnek szekták tanításának köszönhetjük ismeretüket. A műfaj korának megítélését ez utóbbi lehetőség nem befolyásolja. Az apokrif legendahagyomány a középkor folyamán élte Európa-szerte virágkorát. Forrása a keleti kereszténység és a középkori zsidó (aggádikus, homiletikus stb.) bibliamagyarázatok, szent könyvek voltak. Ez utóbbiak hatása Magyarországon közvetlen is lehetett, de Nyugatról is közvetítődött (pl. Gesta Romanorum). Legendáink keletkezési idejét, az esetleg korábbról megőrzött mítoszok keresztényesítését erre az időre tehetjük, függetlenül attól, hogy írásos forrásaink csak későbbi korokból vannak, s ismert mondatípusaink jelentős hányadát csak századunkban készült feljegyzésekből ismerjük. Így azt sem tudjuk megmondani, hogy mely mondákat ismerhettünk már a középkorban is, s melyek azok, amelyek csak a múlt században keletkezett ponyvai fordításszövegek révén váltak ismertté. De ez utóbbiak is ezerévesnél régibb irodalmi hagyomány továbbélései lehetnek, olykor nagy változatgazdagságban, friss költői megformálásban.

A legújabb eredetűnek a tréfás, novellisztikus mondaszövegeket tarthatjuk: datálásukhoz azonban eddig semmiféle adatot nem ismerünk. A különböző korokból származó {5-116.} eredetmagyarázó mondák egymás mellett élése, mint más folklórműfajok esetében is kimutatható, egyfajta relatív kronológiát feltételez. Összehasonlító típuskutatás segíthet ezt a relációt pontosítani.