{5-427.} LÍRAI NÉPKÖLTÉSZET

FEJEZETEK

Mi tartozik, bele a népi líra fogalmába? Mindenekelőtt mi az, amit népinek tarthatunk? Mindaz népi, ami a közösségben, annak szájhagyományon alapuló kultúrájában jött létre. De beletartozik az is, amit átvett, de térben és időben elterjedve (tehát legalább két generáción át és egymástól távoli vidékeken) fenntartott és továbbadott, mert az is tanúskodik a közösség ízléséről, és részt vesz annak további alakulásában.

Másodszor a líra jelentését kell itteni alkalmazásában, ha nem is meghatároznunk, de legalább körülhatárolnunk, mégpedig kizárásos alapon. Nem tartozik bele, ami kifejezetten elbeszélő tartalmú: tehát a ballada, legenda és más, többé-kevésbé hasonló szövegek. Nem tartozik bele a gyermekdal, sem a naptári szokásokhoz társuló sajátos szövegek, sem a sirató. Mindezek, bármennyire is lehet bizonyos lírai sajátságuk – különösen a prózai siratónak –, különleges használatuk és műfaji sajátságaik miatt külön tárgyalást igényelnek, s külön fejezetet kapnak kötetünkben. Ami marad, nagyjában-egészében meg is felel a líra fogalmának; hiszen párbeszédes vagy jelenetet felvillantó s elbeszélő részeket is tartalmazó költeményeket az irodalomban is a lírai költészet körében tartanak nyilván. Nagyjából tehát mindaz vizsgálódásunk tárgya lesz, amit a közfelfogás népdalnak tart és ilyenként ismer.

Vizsgálataink megkönnyítésére kiválasztottunk egy szűkebb anyagot, s azon végeztünk el olyan elemzéseket, amire a teljes magyar népköltészeti anyag részben túl nagy volna, részben – feldolgozatlan, sőt kiadatlan lévén – jelen pillanatban nem is gondolhatunk áttekintésére. Ez a szűkebb anyag Kodály–Vargyas 1952 Példatárának anyaga (ezentúl Pt-vel és számmal hivatkozunk rá), továbbá Vargyas 1981 Példatára (hivatkozásunk 0-val kezdődő számokkal történik), kihagyva belőlük természetesen a balladákat, szokásdallamokat – a fenti felsorolás szerint –, továbbá a mindkettőben szereplő darabok egyikét.

Az így kapott 695 dalszöveg elég jelentős számú ahhoz, hogy jellemzően képviselhesse a népköltészet egészét, ugyanakkor több szempontból is a, legmegfelelőbbnek látszik a különböző népdalgyűjtemények között. 1. Hiteles népi gyakorlatból – énekelt előadásból – származik az anyag. Ez pedig a különböző szövegek – „versszakok” – egymáshoz fűzése szempontjából egyedül megbízható és eligazító. 2. Anyaga az egész magyar nyelvterületről származik, tehát jellemzőbb, mint mondjuk Berze Nagy 1940, amely csak Baranya megyéből közöl anyagot, vagy Kriza 1863, 1911, amely csak a székelység egy részének költészetét képviseli. 3. Sokféle zenei típust tartalmaz, ami egyúttal sokféle metrikai, hangulati és tartalmi típust jelent, tehát ebben is átfogó jellegű. 4. Zenei {5-428.} szempontból van összeválogatva, tehát szöveg szempontjából elfogulatlanul és sajátos szempontú válogatás nélkül. Ez ismét azt jelenti, hogy a különféle tartalmi-hangulati típusok aránya feltehetőleg közel áll a teljes népköltészeti anyag arányaihoz. Van még egy 5. szempont is; mindkét gyűjtemény könnyen hozzáférhető a nem szakmai olvasóközönség számára is. A Pt tankönyvül szolgál a zenetanulók számára, s mint ilyen 1952 óta számos kiadást, még több újranyomást ért meg, s amint egy kiadása elfogy, újabb jelenik meg belőle. A másik pedig legutoljára megjelent nagyobb gyűjteményünk, s szintén hozzáférhető az olvasóközönség számára. Tehát a nem idézett darabok mellett is hivatkozhatunk egyes darabjaira, ami a tárgyalást lényegesen megkönnyíti. Talán mondanom sem kell, hogy nem kizárólag erre az anyagra támaszkodtunk megállapításainkban, sőt néha idézünk is más helyről, ha szükséges. De e két gyűjtemény arányait használjuk fel olyan következtetéseinkben, amelyekhez az előzetes elemzések hiányoznak az eddigi irodalomban.