ERDEY-GRÚZ TIBOR
(1902-1976)
Erdey-Grúz
Tibor 1902. október 27-én született Budapesten.
Egyetemi tanulmányait a budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi
Karán végezte, ahol 1924-ben doktorált. 1924-től
a III. sz. Kémiai Intézetben Buchböck
professzor mellett dolgozott, mint gyakornok, tanársegéd,
majd adjunktus. 1928-31-ig állami ösztöndíjjal
Fajans müncheni, majd Volmer
berlini intézetében folytatott kutatómunkát
és már itt elkötelezte magát a fizikai-kémiával,
annak is az elektrokémiai ágával. 1934-ben a budapesti
Tudományegyetem magántanárrá habitálta.
Egyetemi munkája mellett 1938-ban gyógyszerészi oklevelet
is szerzett. 1941-től címzetes nyilvános rendkívüli
tanár, 1946-tól intézeti tanár, 1949-től
a Fizikai Kémiai és Radiológiai Intézet tanszékvezető
egyetemi tanára, 1950-ben a Természettudományi Kar
dékánja volt. 1952. december 6-tól 1953. július
2-ig felsőoktatási, 1953. július 4-től 1956.
július 30-ig oktatásügyi miniszter volt.
Az MTA 1943-ban levelező, 1948-ban rendes tagjává választotta, a Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Osztályának 1947-48-ban és 1959-64-ben osztálytitkára volt. A Magyar Tudományos Akadémiának 1949-50-ben, 1953-61-ben elnökségi tagja, 1950-53-ban, 1956-57-ben, 1964-70-ben főtitkára, 1970-től haláláig elnöke volt.
A hazai elektrokémiai kutatás egyik kimagasló művelője volt, jelentős megállapításokat tett a hidrogén-túlfeszültség értelmezése, az elektrolitikus fémleválasztás, fémes kristályok elektrolitikus növesztése, fémek anódos vizsgálata, az ionvándorlás jelenségeinek kutatása terén. Eredményeit száznál több dolgozatában tette közzé.
Az 1940-ben megjelent, hiánypótló, első magyar nyelvű "Fizikai kémia" c. tankönyv egyik szerzője. E könyv mindig kibővített formában "Elméleti fizikai kémia" címen, Schay Géza társszerzővel több új kiadást ért meg 1952-1962 között. Ugyancsak úttörő volt Proszt Jánossal írt "Fizikai kémiai praktikum" c. könyve (1934), mely szintén számos új, korszerűsített kiadásban jelent meg később, 1965-ig. Több egyéb tudományos és tudományfilozófiai könyvet is írt.
Szerkesztője és szerzője is volt 1940-ben "A természet világa" c. sorozat kémiai kötetének, 1945 után pedig a "Természettudományi Lexikon"-nak, "A magyar kémiai elnevezés és helyesírás szabályai" c. kiadványnak, a MTA Kémiai Tudományok Osztálya Közleményeinek és a Magyar Kémiai Folyóiratnak. Mint miniszter sokat tett az oktatási formák fejlesztéséért, az egyetemek szervezeti továbbépítéséért. Jelentős része volt az akadémiai reform végrehajtásában, a kutató intézeti hálózat fejlesztése és teljessé tétele terén. A Tudományos és Felsőoktatási Tanács elnökeként az első országos távlati kutatási terv elkészítését irányította.
Munkásságát két Kossuth-díj, számos
magas kormánykitüntetés, az Akadémiai Aranyérem,
több külföldi szervezet emlékérme, külföldi
akadémiai tiszteleti tagság és több egyetem tiszteletbeli
doktori címe ismerte el. Budapesten, 1976. augusztus 16-án
halt meg.
Vissza a tartalomjegyzékhez |