Proszt János 1892. február 6-án született Budapesten. Tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészkarán végezte. Németországi tanulmányút és az első világháborús fronton töltött évei után Buchböck Gusztáv mellett lett tanársegéd az egyetem III. sz. Kémiai Intézetében. 1924-ben a soproni Bánya- és Erdőmérnöki Főiskola kémia professzorává nevezték ki. 1948-ban a Budapesti Műegyetem Szervetlen Kémiai Tanszékének vezetését vette át. 1953-ban a szilikonok területén elért eredményeiért Kossuth-díjjal tüntették ki. 1956-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, 1963-ban nyugalomba vonult. 1868. július 6-án hunyt el.

Tudományos munkássága igen sokrétű volt. Elsősorban azonban a fizikai kémia területén működött. Vizsgálta az elektrokinetikus potenciállal kapcsolatos jelenségeket és fontos eredményeket ért el binér rendszerek egyensúlyának vizsgálata terén. Úttörője volt a hazai polarográfiai kutatásnak. A kémia történetét is alkotóan gazdagította, különösen a XVIII. századbeli selmecbányai eredmények feltárásával.

Vissza a tartalomjegyzékhez