IV. | TARTALOM | JEGYZETEK |
A XVI. század dokumentumokban fennmaradt magyar zenei anyaga, sajnos, mindeddig meglehetősen kevés. A Tinódi-Cronicán kívül a Hofgreff-gyűjtemény 17 históriás dallama, a Pominoczky-féle daltöredék, a Farkas András-féle Krónika (1538, XVIII. századi másolatban ismerjük), az Armpuszt-féle gúnydal (155052 között), Huszár Gál 1574-iki énekeskönyvének egy-két magyar melódiája és a boroszlói kézirat egyetlen magyar dallama a század vége felé: ez minden, amit magyar zenei anyagként számbavehetünk. A korszak többi zenei nyomtatványa és kézirata nem tartalmaz magyar anyagot.58-28 A szorosan vett históriás anyag pedig a históriás énekek zenéje és egykorú, közelebbi rokonságuk eddig mindössze negyven dallamot tesz ki.
Ezt a számot most megbővíthetjük két új melódiával. Bornemisza Péter 1582-iki detrekői énekeskönyvének (Énekec három rendbe…) a N. Múzeum Széchenyi-könyvtárában őrzött példányában (jelzete RMK I. 195.) 1925 tavaszán több, lapszélre bejegyzett kéziratos melódiára bukkantam. A bejegyzések talán a XVII. századból valók , kétségkívül olyan korból erednek, melyben a könyv tulajdonosa még jól ismerte és használta a gyűjteményben szereplő hosszabb a XVII. század énekeskönyveiben egyébként már mellőzött énekeket és históriákat. A XCIX. lapon az „Erős várunk” dallamát találjuk utólagos bejegyzésként, a CXVI. b) lapon az „Az ki az Istent meg esmerheti” kezdetű szöveghez hibásan és töredékesen bejegyezték azt a dallamot, melyet a XVII. századból (Illyés énekeskönyvéből) „Gyakorta való buzgó könyörgést” szöveggel ismerünk. A CCLII. b) lapon a „Nezz mi reanc Vr Isten kegyelmesen” szöveghez írták be (eddig ismeretlen) melódiát; a CCLIII. b) lapon pedig a „Jóllehet ngy sokat szóltunk Dávidról” dallamát találjuk (a melódia Illyés Soltári Énekeiben „Én úgy kévánkozom az Úr Istenhez” szöveggel, XVIII. századi kótás ref. énekeskönyvekben „Szivem meg-alázván Te {59.} hozzád mégyek” szöveggel szerepel.) Valamennyi közül azonban legértékesebb az a két dallam, melyet a kötet CCXLI. a) lapján találunk. Előbbi Tőke Ferenc moralizáló históriás énekének, a „Spira Ferenc doktor”-nak (1553), utóbbi Szepetneki János „Bátorítás halál ellen” c. énekének (1555) eddig ismeretlen melódiája. A könyvkötő vigyázatlanságából, sajnos, mindkettő megcsonkult; a Tőke-féle ének négy utolsó hangját, a Szepetneki-féle melódia hét utolsó kótáját vandál módra levágták. Utóbbit szerencsére könnyen kipótolhatjuk. Mint a többi dallamból következtethetjük, ez is szopránkulcsban olvasandó. A csonka kótaszárakból megállapíthatjuk, hogy az utolsó világosan olvasható e hang után két hibásan írt kóta (még 2 e) következett, melyeket áthúztak, utánuk egy mélyebbről, majd egy másik, kissé magasabbról jövő kótaszár, egy sértetlen f félkóta és egy újra mélyebbről jövő kótaszár következik; mindezek kétségtelenné teszik, hogy a levágott befejezés megegyezik az első sor zárlatával. A bekarikázott negyedkóta, valamint, nézetünk szerint, a következő f negyedhang is helyesen félkóták, erre mutat az ének ritmusa, melyet különben Tinódi Szitnya, Léva-énekéből ismerünk (3×11,13) s melyet ritmustáblázatunkban V. számmal jelöltünk. Az első dallamsor végén sajátságos ismétlőjel utal a sor megismétlésére. Szepetneki János Bátorítás halál ellen c. énekét 1555-ben írta a a „Szamos mentében”; az ének szövegét újra kiadták a RMKT. sorozat VI. kötetének 193. lapján.
Nehezebb a helyzet Tőke Ferenc énekének megcsonkított dallamánál. Itt sem csonka kótaszárak nem maradtak a lapszélen, sem későbbi változat nem siet segítségünkre. Talán legvalószínűbb, hogy a dallam iránya a befejezésben is megtartotta a lefelé haladó mozgást s így talán az f e félkótákból, d c egészkótákból álló befejezést tarthatjuk a legvalószínűbbnek. A ritmus kétségen kívül áll: a Tinódinál s az egész históriás énekirodalomban sűrűn előforduló, mereven ritmizált szimmetrikus tizenkettes Tőke énekének végigmenő formája. Teljes címe a következő:
Az Istennek Röttenetes Haragjáról
és büntetéséről, ki megjelentetett ez mostani időben, az Spira Ferencz doctorban azoknak példájára, kik az hitet megesmervén megtagadják, avagy eltitkolják.
Szerzője 1553-ban írta Alsólendván. Szövegét újra kiadták: RMKT. VI. 115. l.
Valószínűleg erre a dallamra utal Bogáti Fazekas Miklós 37. zsoltára („Ne band se bozzuljad Istenes szent ember”), melynek nótajelzése a kolozsvári kódexben „Szegenj kereztienseg igen meg uakulni”, a Jancsó-kódexben: „… igen megvakultál” (Lugossy József, Egy szombatos {60.} énekeskönyvről, Új Magyar Múz. 185051. II. CXXVI. l.). Tőke Ferenc éneke a Mihály deák codexében (XVII. század, bejegyzett dátum 1679) az „Iffiusagom vétke” kezdetű ének dallamára utal (105. a lev. Irodalomtört. Közl. 1915. 433.). Az „Ifjúságom vétke gyakran jut eszemben” kezdetű bűnbocsánati ének azonban 1616-ból való: megvan Balassi és Rimay Istenes Énekeinek kiadásaiban (l. Dézsi L. bibliografiáját a Radványszky-féle Rimay-kiadáshoz, 1904. 13.); kiadta Thaly, Vitézi Énekek II. 15. Dézsi Balassa-kiad. II. 295., a rávonatkozó jegyzet uo. 756. Dallamára utal többek között a „Bujdosásra juta nyomorult életünk” kezd. ének (Egy. Phil. Közl. 1888. 159. Irodalomtört. Közl. 1915. 433.) és a Czeglédi Istvánról szóló siralmas versek („Jaj néked Istennek hű Ekklésiája!” Thaly, Adalékok I. 17.; alternatív nótajelzés az 1726. és 1730-iki kiadásban: „Nóta: Miként Égyiptusban egy Pelikán s a t. Avagy: Ifjuságom vétke gyakran jut eszembe, s a t.”)
IV. | TARTALOM | JEGYZETEK |