12.

A tábori zene szokásos apparátusa ugyanilyen volt; húros hangszerek itt sem szerepelnek. „Az hadi muzsika díszesebb”, írja Károlyi Sándorné a férjének, mikor ez a táborba akarja vinni hegedűseit (1704; Takáts S.: A magyar múlt tarlójáról, 265. l.). Egyetlen kivétel, mely tulajdonképp nem tartozik a szorosan vett magyar hangszeres gyakorlat körébe, abban a leírásban tűnik fel, melyet Szamosközy ad Mihály vajda gyulafehérvári diadalmenetéről (1599. nov. 1.);238-72 idéznünk kell ezen a helyen azért, mert az itt szereplő zenekar (8 török sípos, 8 rézdobos, síposok, 10 cigány hegedűs), fúvós és húros hangszerek kombinálásában, helyesebben egymás mellett való alkalmazásában, közeli rokona a Bethlen 1626-i nászkíséretében szereplő, fentebb idézett együttesnek („octo tibicines et cætereri”). A zenekar leírása így hangzik:

Præterea tubicines octoni Turcarum ritu sonos, ad melodiam modulabantur, ad quorum concentum totidem tympana ærea pulsatores coaptare iussi barbarum quendam et ab sensu abhorrentem harmoniæ speciem auribus repræsentabant. Post hos tibia fistulave modulate canentes tyranni ingressum decorabant. Hos sequebantur decem citharædi, ex eius gentis centuria, qui errones Aegyptii vulgo Ciganes vocantur, modulatores, ut in ea barbarie non indecori pedibus. Vajvodam proxime subsequentem præcedentes: sordibus cooperti et capite detecto, totoque corporis et animi habitu ad humilem servitutem et fractam quamdam timiditatem compositi… Hoc modo in variis tubarum, tympanorum, organorumque diversorum concentibus Georgiana porta ingressus, aulam petiit principalem.

Az utolsó mondat első fele szemmelláthatólag a zenei apparátus összefoglalását adja: az „organa diversa” egyszerűen „különféle hangszerek”-et jelöl, melyeket előzőleg névszerint felsorolt. Együttes játékra tán ez az utóbbi jelöl, melyeket előzőleg névszerint felsorolt. Együttes játékra tán ez az utóbbi megjegyzés sem utal: inkább az ünnepélyes felvonulások egymást követő zajos és zabolátlan zenekaraira kell gondolnunk.

A szokásos magyar tábori zenekar apparátusa egyszerűbb: síp, trombita és dob alkotják az együttest; a „közönséges” síp helyébe sokszor a török {239.} síp lép, sőt valószínű, hogy több olyan helyen is töröksípra kell gondolnunk, ahol a forrás csak sípot emleget. Zrínyi kíséretében „nyíri síposok” szerepelnek (Takáts S.: A régi Magyarország jókedve, 149. l.), Gyöngyösi a „Mars és Bacchus egymással való viaskodásárul” szóló versében Mars zenekarát épp a tipikus tábori együttessel jellemi:239-73

Vitéz Márs is elő hivá Trombitássát,

Sipossit, Dobossit, s- minden Musicássát…

Ennek a tábori zenekarnak megállapított helye és beosztása van a hadi személyzet sorában. Gróf Thököly Imre hadi edictuma (Udvari és több hadnagyimnak, tizedesimnek való tanuság, valószínűleg 1676-ból)239-74 így rendelkezik róla:

Fegyverhordozó inasomat, zászlótartómat, dobosomat, trombitásokat, síposokat mindenkor az ő helyekre állatván megváltozhatatlanul ott jártassák.

Majd később, a „Szállás osztónak és sátor mesternek való tanuság”-ban:239-75

Trombitásokat, síposokat és az dobost mingyárt az ebellő sátorom ajtaja mellé két felől telepítvén le.

Ugyancsak Thököly jegyzi fel naplójában 1693. május 24-én:239-76

Hogy annál rendessebben mehessen véghez az Madács urammal elküldött hadaknak az ő próbájok, az magam udvari síposit a rézdobossal és trombitásokat is az hadak után expediáltam.

Egy másik seregszemléről pedig 1694. augusztus 31-én megemlíti:239-77

…ezen mustra szokott musikák, dob, trombita, síp szó mellett menvín véghez, mindjárt akkor mentenek által az Száván is a hidon…

Hogy tábori ünnepségeknek és felvonulásoknak ezt a szokásos apparátusát maguk körül is gyakran láthatták, azt bizonyítja több egykorú magyar leírás a török tábori zenéről. Gyöngyösi a „Kemény János emlékezeté”-ben (1693, III. könyv, III. rész, 65. str.) felvonultatja a török sereg zenekarát:239-78

Sipokkal mennek már a’ trombitások,

Dobosok ez után, és a’ csinziások,

Kik ha meg-szóllalnak, fület tölt hangzások…

Almády István naplója (1687–94) Thökölynek egy ünnepélyes fogadtatását írja le (Palánka, 1692. júl. 1.):239-79

Újabban az Dunán általmene urunk az bassához, mivel ő Rám felől volt; ott igen pompásson és jó szívvel látta midőn általmentünk, annakutána maga gályájában ülteté az Dunán, megmutatta mesterségét, lőtetett, és dob, trombita, töröksíp és egyéb egynéhányféle muzsikák voltak.

Hasonló fogadtatásról számol be gróf Teleki Mihály és Pápai János nándorfejérvári követségi naplója, 1709. márc. 1-én tömösvári pasánál való kihallgatásuk kapcsán:239-80

{240.} …az szerint bémentünk az Passa udvarában, holott is 8 sipos, 6 trombitás, egy rézdobos, két öreg Török-Dobos, és négy apróbb dobosok renddel készen várván az udvar közepin… ugyanott az grádicsnál szállottunk le az lovakrúl…; az palotárúl bemenvén más egy kis házban: …holott is veres posztóval borított székeket tévén kettőnk alá, az midőn leűltünk, azonnal az muzsikások elkezdvén az muzsikálást, majd félóráig muzsikáltanak; – ezen muzsikálás jóllehet mindenkor az Dívány véghezmenetele után meg szokott lenni; de, hogy nekünk complaceálhassanak ezzel is azért halasztották ekkorra audientiánkot.240-81

Thököly drinápolyi „rezidensei”-nek híradása nyomán jegyzi fel naplójába (1694. március 21.) a tatárok erdélyi dúlásáról szóló értesüléseit:240-82

Irják tíz ezerig való lelket rablott el Erdélyben a tatár, confirmálják, hogy 12. martiusban indúlt ki onnan Hemskerek, szép pompával jött ki onnan, trombita, dobszó alatt, és két zászlónak maga előtt való vitelível…

De mindezek az analógiák, ha rá is világítanak a szokás általános elterjedettségére, adósok maradnak a legfontosabb adattal: annak a részletezésével, hogy mit és hogyan játszottak a tábori zenekarok. Egyetlen városi adat utal rá röviden, hogy különböző hangszercsoportokon különböző indulókat játszottak; ez azonban, nem szabad szem elől tévesztenünk, jórészt német műveltségű város zenekaráról szól s egyetlen különleges eset leírására szorítkozik. Ritter György János sopronyi polgár krónikája (1701–19) feljegyzi, hogy 1704. február 15-én kuruc csapat vonul fel a város előtt, s erre a soproni parancsnok kihívásul vagy elriasztásként, hangos muzsikálást rendel el a tornyon.240-83

Der Comandant allhier liesse ihnen gleich zum Troz auf den Thurm bei den Windlichtern trompeten und paucken, auch sonst allerhand Musick machen, mit Schmallmeÿen den Türkische Einzug, und mit der Trompeten den Dragonern, und andere Marsch, und so vermischt bald diesen, bald andren, Trompeten und Paucken dazwischen; und das geschahe alle Nacht, so lange, als sie draussen gelegen und daherum waren…

Úgy látszik ebből, hogy, legalább a városi zenekarok praxisában, lehettek bizonyos hangszereken játszott, speciális indulók vagy fúvósdarabok: a síposok a „török bevonulási indulót” játszották, a trombitások a „dragonyosmars”-ot; de ez talán csak alkalmi felosztás volt. Érdekesebb, hogy a leírásban ily módon először különválnak síposok és trombitások, de azután – „Trompeten und Paucken dazwischen” – egyesülnek vagy talán csak egyidejűleg játszanak, hogy a csúfondáros lárma és zűrzavar annál nagyobb legyen.