XIV. FEJEZET.
Alsó-Italia és Sicilia a perzsa háborúkig.

Mialatt az ión városok virágkora enyészőben volt, Alsó-Italia és Sicilia városai a jóllét és hatalom magas fokára emelkedtek. A népesség szaporodott, a földbirtokok a jobb művelés következtében mindig jobban jövedelmeztek, a kereskedelem a belföldi népekkel és az anyaországgal folyvást emelkedőben volt, belföldi ipar is keletkezett. Az irók nem győzik magasztalni a városok pompáját, egyes kalmárok mesés gazdagságát, sokat beszélnek arról a fényüzésről, melyet a lakosok ruházkodása, ékszerek, mindenféle élvezetek dolgában kifejtettek: s a ránk maradt emlékek és pénzek igazat adnak e hagyományoknak. A század egyik legfontosabb eseménye nyugaton Sybarisnak Kroton által való elpusztítása (talán 511/510 körül), melyről azonban, sajnos, szintén nincsen kimerítőbb értesülésünk. A sybarisi menekülők Oenotria nyugati partján Losba és Skidrosba menekültek. A pompás város pusztulását legjobban Miletos sinylette meg; kereskedelmét ezzel, annyi veszteség után, olyan csapás érte, melyet sohasem hevert ki többé. Részletes értesítéseknek szűkében vagyunk mind Sybaris elpusztítására, mind általában e kor történetére nézve; de annyi bizonyos, hogy a rendek harczának és forradalmaknak kora a hatodik századdal nyugaton is elérkezett; meghozták azt az uralkodók és alattvalók, a nemesség és polgárság, a régi és uj polgárság, a gazdag és szegény közt mindenütt meglévő ellentétek, s így az a mozgalom, mely a hatodik század elején Leontinoiban Panaitios, Akragasban Phalaris tyrannisával kezdődött, a század végeig az öszszes városokra, Kymére, Tarasra, Sybarisra, Rhegionra stb. kiterjeszkedett. Csak Krotonban és Lokroiban tartotta meg a nemesség az uralmat. Siciliában a század végén majd mindenütt a monarchia az uralkodó államforma. A források Zankleben, Himerában, Selinusban, Akragasban, Gelában, Leontinoiban említenek tyrannosokat. Syrakusaiban is pártvillongások dúlnak. A régi nemes-uralmat a népuralom buktatta meg, ezt ismét nemes-uralom váltja fel, s végül a nép újra feltámad a nemesség ellen, most már a belföldi rabszolgaság, az u. n. killyrioi segítségét sem vetve meg. A siciliai tyrannis még jobban magán viseli a katonai uralom bélyegét, mint az anyaországbeli. Példa rá a gelai tyrannis, mely városban az oligarchiát 505-ben Kleandros buktatta meg. ennek öcscse és utóda, Hippokrates, hatalmas lovassága és zsoldos gyalogsága segítségével nagy hatalomra tett szert; sok sikelos várost meghódított, s Kallipolis, Naxos, Leontinoi chalkisi gyarmatvárosokat is felsősége elismerésére bírta. Syrakusai függetlenségét is csak Korinthos és Korkyra közbelépése mentette meg vele szemben; Kamarina területét azonban így is elfoglalta Hippokrates. Méltó ellenfélre csak Anaxilaosban, Rhegion tyrannosában talált, a ki 494-ben buktatta meg hazájában az oligarchiát; ezzel szemben nem bírta megtartani Zankle városa felett árulással szerzett uralmát. Anaxilaos nehány év múlva bevette Zanklét, elűzte onnan a perzsák elől a ladei csata után odamenekült samosiakat, s a városba uj, peloponnesosi dór lakosságot telepített. Attól kezdve a várost mai napig Messanának hívják, s a zanklei telepítéssel a chalkisi elem megsemmisítő csapást szenvedett Siciliában; a dór nyelv csakhamar elterjedt az uj városban, noha az egész válság előidézői szintén chalkisi eredetűek voltak. A messinai szorosban uj, hatalmas város keletkezett, melynek hatalma mindkét partra kiterjedt. Pénzei az euboiai-attikai rendszerre vallanak, melyet a régi aiginai helyett Anaxilaos hozhatott be az uj városba.

Sicilia.

Hippokrates után, fiainak kijátszásával, lovasvezére, Gelon, Deinomenes fia lett Gela tyrannosa. Egy Syrakusaiban kitört forradalom alkalmat adott neki, hogy a demostól elűzött nemeseket (gamoroi) pártfogásába vegye; a nép ellenállás nélkül megadta magát, s Gelon 485-től kezdve székhelyét Syrakusaiba tette át, Gelát pedig öcscsének, Hieronnak adta. Mindent elkövetett uj székvárosa hatalmának növelésére. Kamarinát feldúlta, lakosságát, nemkülönben nagyrészt Geláét is Syrakusaiba telepítette. Megara és Euboia városokat elfoglalta, a vagyonos polgárokat Syrakusaiba hívta, a szegényebbeket rabszolgaságba adta. A siciliai tyrannisra nézve jellemző, hogy nem bízott meg a demosban, hanem első sorban hadseregére támaszkodott. Seregének szaporítása volt Gelon főgondja is; nagy hajóhadat is szerzett, és megerősítette Syrakusait. A sokfelől összecsődített uj lakosság a szigeten fekvő ó-várossal szemben, Achradina magaslatain települt le.

Gelon sógorságban és szövetségben állott Akragas (Agrigentum) tyrannosával, Theronnal, a ki 488-ban jutott hatalomra. Önállóságát velük szemben a többi városok közül csak Rhegion és Himera tartotta meg, mely utóbbi városban Terillos volt a tyrannos. Anaxilaos elvette Terillos lányát, s Karthagóban keresett támaszt Gelonék ellen. Így is nagy válság volt készülőben, mert Karthago nem tűrhette, hogy Siciliában nagyhatalom alakuljon. Bevezetése a küzdelemnek az volt, hogy Theron megtámadta és elűzte Terillost.

Ugyanazon időben, míg keleten a miletosi természetbölcselet virágzott, a messze Krotonban a Samosból odakerült ión kölcselkedő, Pythagoras, más utakat tört a bölcseletnek; tanai olyan befolyással voltak a görög gondolkodásra, hogy legfőbb vonásaiban meg kell velök ismerkednünk. Ő is iskolaalkotó, mint az orphikusok, kik bizonyosan nagy befolyással voltak reá; az orphikusokkal megegyezőleg ő is hisz a lélekvándorlásban, a másvilági büntetésekben, ő is askesist, tisztaságot követel hiveitől, avatásokat és titkos jelképes szertartásokat tart, szerzetbe gyűjti össze tanítványait. Mi volt a felfogása a néphit isteneiről, nem tudjuk. A nép az ő rendszerét egészen azonosnak tartotta az orphikával, neki tulajdonította a hús- és bab-evés tilalmazását is. De a valóságban Pythagoras összekötötte az orphikus mysticismust az ión tudománynyal. Első sorban mennyiségtani kérdésekkel foglalkozott. Tudvalevőleg ő találta fel a derékszögű háromszög oldalainak viszonyára vonatkozó, róla nevezett tételt, s állítólag az öt szabályos testet is. A számtan terén kivált a párosság és páratlanság, a számok négyzeteinek viszonyai s a szám léttrejöttének kérdései foglalkoztatták; a számelméletet ő teremtette meg; ő fedezte fel azokat az általános, örök törvényeket, melyek minden jelenségben egyformán és változatlanúl uralkodnak. Azért a számokban és a számviszonyokban kereste a dolgok lényegét, még az erkölcstani ellentéteket is számviszonyokra vitte vissza. Neki a számok és számviszonyok való, konkrét dolgok, a létező világ ősállományai; belőlük áll az egész világ. Ez a felfogás merész kosmikus elméletekre vezette, melyekből a következő nemzedékek mind messzebb menő, részben meglepő következtetéseket vontak: így a föld gömbalakúságát, a középponti tűz létét, a földet körülvévő sphærákat, melyekkel a csillagok mozognak, stb. Mindennek legvégső alapja a nagy egység, az istenség, s egyúttal a világegyetem, az ég. Bölcseletét nem irta le könyvbe, mint Anaximandros és követői. Próféta módra, rövid, rejtelmes mondásokban közölte megváltó eszméit: mert elmélkedését Anaximandrosétól épen az különbözteti meg, hogy neki minden tétele csak eszköz a lélek megszabadítására a test békójából, s a másvilági büntetések elkerülésére. Egyébiránt rajta is teljesedett az a mondás, hogy senki sem próféta a maga hazájában; uj hazájában, Krotonban azonban az egész ifjúság köréje özönlött, sőt állítólag még nők is voltak tanítványai között, és szektája csakhamar a város politikai vezetését is kezébe kerítette. De voltak ellenségei is: Sybaris eleste után a tömeg fellázadt a nemesekből álló titkos szövetkezet vezetése ellen; Pythagoras elhagyta uj hazáját is, és Metapontionba távozott, hol meg is halt. Iskolája mindenfelé elterjedt az alsó-itáliai városokban, s virágzott egészen az ötödik század közepe tájáig.

Pythagorasszal körülbelül egy időben alapította Xenophanes sok hányódás után a virágzó phokaiai gyarmatvárosban, Eleában, a maga iskoláját. Mint említettük, ő is közvetítő szerepet vitt az orphikusok és a tudományos vizsgálódás közt. Előtte is a bölcseség a legfőbb jó; de mysticismusról épen olyan kevéssé akar tudni, mint költői hagyományokról. Neki Pythagoras nem egyéb szemfényvesztőnél, a lélekvándorlás tana szédelgésnél. Ő is világrendszert akar alkotni, de tapasztalati alapokon, mint az ión bölcselők. Mindenütt a víz hatásának nyomait keresi; megfigyeli a kövületeket, az égitesteket világító gőztömegeknek és körforgásukat optikai csalódásnak tartja. Gondolkodásának középpontját azonban a létező dolgok és az istenség egységességének eszméje foglalja el. Neki is sok tanítványa volt; tanait rendszeresen Parmenides dolgozta ki.