Így foly télen, tavaszon,       Ameddig tart a saison;    Meneláosz mondja végre:       "Közelebb elútazom." De "királyok" szándokát is    "Boldog isten birja" lám! Meneláosz homlokában,    Kétfelől, az oldalán,       Támad olyan valami,       -- Röstelem is mondani --    Mint bakőznek, ha tavaszra       "Címert" készül hajtani. Üt szeget mindjár' fejébe,    Tompán bámul, hogy mi a? Majd gyanít, sejt, elborítja    Sötét melancholia.       Érzi, hogy nő két kis ág,       De tükörből mit se lát;    Ő nem látja, csak tapintja --       Nem tudom, más? a világ? Csak tapintja, tapogatja,    Amint homloka fölé Széles körben felkanyarul,    Mint a lombár ököré.       Dühös érte: "nem türöm!       Monsieur Parist megölöm!    Ezt az izét a fejemről       Az ő testén letöröm!" Most tíz évi harc -- -- Bocsáss meg,    Homér apánk szelleme! Azt nekem leénekelni    Másik tíz év kellene:       Hol leszek én akkor ám!...       Hadd fuvom el, szaporán;    Csak jól végződjék az affaire.       Mindegy, későn, vagy korán. Küldené hát bajsegédit,    Ez rövid harc és modern, (Bárha még "majom korunkból"    Maradt józan elve fenn:       "Tegyenek az okosok       Fejjel úgy, mint a -- kosok: *)    Akkor a szűz becsületről       Tisztul minden seb, mocsok.") ------------------------ *) Lásd a szerecsen párbajt leírva s rajzolva valamelyik képeslapban. Küldené, mondom, segédit,    De bizonyitéka nincs, (Van bizony, de hogy' szerezte,    Földerítve még a' nincs.)       Szerencsére jő Paris;       Összenéz a két "hamis",    Össze is mosolyg: de hátul       Suhog a szíj, csattan is. Meglevén a "casus belli"    (Ez művelt kor divatja, Méltó az ős "majom-elvhez")    Szentesítve a csata.       Kupak-tanács egyre tart;       Kérdik: pisztoly-é, vagy kard?    Meneláosz nagyot gondol       És sötéten mondja: -- szarv! Ez bolond!... álomnak is... de    Kérem:"aegri somnia", Már csak így kell e kalandnak    Valahogy lefolynia;       S ha Paris vagy embere       (Nincs hasonló fegyvere)    Kifogást tesz: vívjon karddal;       Mit törődöm én vele! Kinek szarvat ád az isten,    Vívni ösztönt is nyere; A komort *) is hajtja mindjár'    Tülkölődzés ingere.       Meneláosz vére forr,       S mint Nabuchodonozor    Áll ki, ahogy meg volt szabva       Az idő s hely: hol? mikor? De Paris nejét küldé csak --    (Hisz' Homér is dalolá: Hogy' szaladt meg a csatából,    Egyenest az ágy alá;)       Szívességből a madame       Megteszi, de kölcsön ám,    Holmi apró elnézésért,       A multban, és ezután. Úgy láttam, mint most... azaz jól    Láttam szembehunyva is, ------------------------ *) Így nevezik a fiatal bikát, vagy bikás ökörtinót.