"Enyém a hadvezéri pálca,    Mely megveré Napoleont!"    A többi sugdos: "a bolond!..." Szurtos fiú ennek nyakába    Hátul röhögve ott terem S ketten repűlnek a Dunába:    "Lábszijjra várt a mesterem:    No, várjon, míg megkérlelem!" "Én dús vagyok" - kiált egy másik,    "S élvezni többé nem tudom! --" "Én hű valék a kézfogásig    S elvette Alfréd a hugom!"    Eltűnnek mind, a járt uton. "Párbajban ezt én így fogadtam:    Menj hát elül, sötét golyó!" -- "Én a szemérmet félrehagytam,    És íme, az lőn bosszuló:    Most vőlegényem a folyó. --" Így, s már nem egyenkint, -- seregben,    Cikázva, némán ugranak, Mint röpke hal a tengerekben;    Vagy mint csoportos madarak    Föl-fölreppenve, szállanak. Órjás szemekben hull e zápor,    Lenn táncol órjás buborék; Félkörben az öngyilkos tábor    Zúg fel s le, mint malomkerék;    A Duna győzi s adja még. Néz a fiú... nem látja többé,    Elméje bódult, szeme vak; De, amint sűrübbé, sűrübbé    Nő a veszélyes forgatag:    Megérzi sodrát, hogy ragad. S nincs ellenállás e viharnak, --    Széttörni e varázsgyürűt Nincsen hatalma földi karnak. --    Mire az óra egyet üt:    Üres a híd, -- csend mindenütt. (1877. aug. 22.)   26) Kortársam R. A. halálán Kidölt immár sok ép, erős,    Ki velem indult és haladt; Kevés itt fenn az ismerős:    Oh, mennyivel több föld alatt! Reményem -- elzárt völgy-fenék,    Nincs onnan út, kivezető; Emlékezet üdítne még --    De az meg egy nagy temető. Ott fekszenek távol, közel;    Egy-egy külön sír jeleli Futó harcban hol estek el --    Mint a Horácok elleni. *) S én a pályán vagyok ma még,    Leggyöngébb a futók között; Fenntart egy szálnyi tartalék,    Bár testem és lelkem törött. Még elkerült ásó, kapa --    S tán engem a sors arra tart, Hogy visszanézve, mind csupa    Sirhalmot lássak, ravatalt. Most a tiédet hantolák:    Im, tőlem is rá egy göröngy! Oh! hitte volna egy világ,    Hogy te elébb búcsút köszönj? Egy nap derült volt rád s reám:    Nem várhatál még keveset?... De sírunk sem lész messze tán,    Ha bölcsőnk oly közel esett. (1877. aug. 25.) ------------------------ *) Célzás a Horatiusok és Curiatiusok viadalára,     amint e mondát Livius (I. k.) elbeszéli.