A
DIGITALIZÁLÁSI MUNKÁLATOK ÖSSZEHANGOLÁSA*
LUNDI ALAPELVEK
(A svédországi Lundban 2001. április 4-én tartott szakértői
ülés megállapításai)
Fordította: Hegyközi Ilona
AZ EURÓPAI TARTALOM MEGJELENÍTÉSE A VILÁGMÉRETŰ
HÁLÓZATOKON
A DIGITALIZÁLÁSI PROGRAMOK KOORDINÁCIÓS MECHANIZMUSAI
Az EU tagországok 2000 júniusában fogadták
el az Európai Tanács feirai ülésén az eEurópa 2002 akciótervet,
amelynek 3(d) pontja szerint törekedni kell arra,
hogy az európai tartalom megjelenjen a világméretű hálózatokon,
hogy teljes mértékben ki lehessen használni a digitális
technológiák előretörésével adódó lehetőségeket.
Az említett célon belül a tagállamok és
az Európai Bizottság számára egy külön akció indult
a digitalizálási programoknak
az összes tagállamra kiterjedő közös koordinálására.
2001. április 4-én a tagállamok képviselői
és szakértői azért találkoztak a svédországi Lund városában,
hogy megvitassák a koordináció kérdéseit, és ajánlásokat
tegyenek olyan, hosszabb távon is fenntartható akciókra,
amelyek segítik a koordinációt és megnövelik a digitalizálási
tevékenységek értékét.
Európa kulturális és tudományos
tudáskincsét hordozó forrásai egyfajta sajátos közvagyont
képeznek, belőlük áll össze sokszínű társadalmaink kollektív
és egyre gyarapodó emlékezete, amely egyben szilárd
alapul is szolgál a digitális tartalomipar fejlődéséhez
egy fenntartható tudástársadalom körülményei közepette.
A szakértők egyetértettek a 2000. november
15-16-án Luxemburgban tartott előkészítő tanácskozás
megállapításaival, és hangsúlyozták az európai vonatkozású
digitalizált kulturális és tudományos tartalom értékét
és fontosságát, amely:
Hozzáférhető és fenntartható örökséget
biztosít
Európa kulturális és tudományos öröksége
egyedi és jelentékeny közkincset képvisel. Forrásait
feltétlenül digitalizálni kell annak érdekében, hogy
a polgárok jobban hozzájuk férhessenek, és hogy Európa
közös kulturális örökségét (mind a múltbelit, mind a
jövőbenit) meg lehessen őrizni.
A kulturális sokszínűséget, az oktatást
és a tartalomipar támogatását biztosítja
A digitalizált kulturális vagyon létfontosságú
szerepet játszik a kulturális sokszínűség fenntartásában
és népszerűsítésében globalizálódó világunkban. Igen
fontos forrása az oktatásnak, az idegenforgalomnak és
a médiaiparnak is.
Változatos és gazdag digitalizált
forrásokat jelent
A tagállamokban már jelentős erőfeszítésekre
került sor a kulturális és tudományos tartalom digitalizálási
programjai és projektjei területén. A digitalizálási
tevékenység felöleli a legkülönbözőbb szektorokat és
tartalomtípusokat, így a múzeumi tárgyakat, a közérdekű
iratokat, a régészeti leleteket, az audiovizuális archívumokat,
a térképeket, a történeti dokumentumokat és a kéziratokat.
Van azonban néhány fontos - kulturális,
társadalmi vagy gazdasági - probléma, amelyek veszélyeztetik
a forrásokban rejlő lehetőségek kihasználását. A főbb
gátló tényezők a következők:
Elaprózott kezdeményezések
A digitalizálási tevékenységek - bár
már széles körben zajlanak -, mégis nagyon elszigeteltek
folynak, attól függően, hogy az egyes tagállamokban
milyen politikát követnek, sőt mi több, mivel nem áll
rendelkezésünkre egész Európára kiterjedő áttekintés
arról, hogy milyen kulturális tartalmat digitalizáltak
már és azt hogyan választották ki, előfordulhatnak párhuzamos
eszköz-, munka- és pénzbefektetések.
Elavulás
A digitalizálás költséges művelet,
komoly befektetéseket igényel, többnyire közpénzekből.
Ezek a befektetések jelentős kockázattal járnak, ha
nem a megfelelő technikai feltételek és szabványok alkalmazásával
valósulnak meg. Ennek eredményeként olyan tartalomforrások
jöhetnek létre, amelyek hamar elavulnak és használhatatlanná
válnak, vagy a beruházást rövid időn belül meg kell
ismételni.
Hiányoznak a polgárok hozzáférésének
egyszerű, bevett formái
A közös európai elvek és műszaki szabványok,
illetve a több nyelven való hozzáférést segítő megoldások
és rendszerek hiányában veszélybe kerülhet a polgárok
hozzáférése a különböző digitális forrásokhoz mind az
egyes nemzetek, mind az EU szintjén.
Szellemi tulajdonjogok
A digitalizált tartalom területén az
egyes érdekelt csoportok (például az eredeti jogtulajdonosok,
a közvetítők és a végfelhasználók) különböző, jogos
érdekeket képviselnek. Ezeket az igényeket ismerni kell
és egyensúlyt kell teremteni közöttük. A kulturális
szektornak feltétlenül meg kell értenie és alkalmaznia
kell a jogkezelési megoldásokat, ha a tartalom gazdasági
értékét hosszabb távon kívánja kiaknázni.
Nincs kellő egymásra hatás a kultúra
területén zajló és az új technológiákkal kapcsolatos
programok között
Egyre nő az igény, hogy a kulturális
és az új technológiai programokat az egyes nemzetek
és az EU szintjén is jobban összekapcsolják annak érdekében,
hogy meghatározhatók legyenek a kiemelten fejlesztendő
területek, valamint azok, ahol európai többletértékek
születhetnek.
Az egyes intézmények erőfeszítései
és elkötelezettsége
A digitalizálásra vállalkozó egyes
intézményeknek - amelyek gyakran a kulturális örökség
területén működnek, mint a levéltárak, könyvtárak és
múzeumok - hosszú távú, költséges és technikailag igényes
tevékenységekre kell elkötelezniük magukat. A digitalizálási
technológiák és eszközök használatához újfajta készségeket
és gyakorlati megoldásokat kell a kulturális intézményeknek
elsajátítaniuk.
E kérdések megoldása érdekében kívánatos
lenne, hogy a tagállamok elkötelezzék magukat a következő
célok iránt:
A folyamatos koordináció érdekében
hozzanak létre egy fórumot
az egyes tagállamok képviselőiből álló
koordinációs csoport megalakításával. Ez a csoport alakítaná
ki a folyamatos vita és tapasztalatcsere kereteit, továbbá
a tagállamoknak való beszámolás módját, mind európai,
mind nemzeti szinten.
Támogassák és alakítsák ki a koncepciók
és programok európai számbavételének rendszerét,
amelynek keretében ezekről friss, nyilvánosan
hozzáférhető és könnyen érthető információkat közlő
webhelyeket hoznának létre; ezeknek a webhelyeknek alapvető
profilját közös megállapodással alakítanák ki, és azokat
egy központi webhelyhez csatlakoztatnák.
Népszerűsítsék és támogassák a legjobban
bevált gyakorlatot, annak harmonizálását és optimális
alkalmazását mind a tagállamokon belül, mind az Európai
Unióban,
folytatva azt a munkát, amely egy minőségi
összehasonlítást biztosító keretrendszer kialakítására
irányul, és melynek célja a benchmarking-megoldás alkalmazása
és megvalósítása országos koordinációs szervezetek és
hálózatok révén. Ennek keretében egy kinevezett szakértői
csoport kidolgozná az összevetési folyamatok minőségi
szempontrendszerét; ehhez megkeresnék azokat a mechanizmusokat,
amelyek elengedhetetlenek a leglényegesebb mutatószámok
meghatározásához és összegyűjtéséhez - különös tekintettel
az e-Európa ebben az esetben releváns mutatójára -,
továbbá a nemzeti szabványosítási/statisztikai testületekkel
való kapcsolatteremtéshez.
Gyorsítsák fel a bevált gyakorlat
és a megfelelő szakismeretek elterjesztését
azáltal, hogy Európa-szerte szétsugározzák
az optimális megoldások példáit, amelyeket közös megállapodással
kiválasztott jellemzők (tipológia) alapján határoznának
meg. Olyan kérdésekkel foglalkoznának, mint a gyakorlat
és az eljárásmódok következetessége, a közvagyon és
a jogok egységes kezelése, és mindez elvezetne a szükséges
szakismeretek újradefinálásához.
Tegyék láthatóvá és elérhetővé
az európai kulturális és tudományos
tartalmakat azáltal, hogy (a projektekről vagy a kiválasztott
tartalomról) országos nyilvántartásokat hoznak létre.
Ezeket a nyilvántartásokat igazítanák hozzá a digitalizált
tartalom európai infrastruktúrájának követelményeihez,
összhangban a tartalom minőségét és használhatóságát,
a polgárok egységes hozzáférését, a szoftvereszközök
jutányos elérhetőségét és nyitottságát, valamint a hosszú
távú elérhetőséget és hozzáférhetőséget elősegítő szabványokkal
és műszaki megoldásokkal.
Hogy ezek az induló akciók a lehető
leggyorsabban megvalósuljanak, és az alkalmazott megoldások
fenntartható szervezeti és műszaki infrastruktúrát eredményezzenek,
az Európai Bizottságnak a jelenleg folyó információs
társadalom technológiái (IST) és egyéb programjai keretében
együtt kell működnie a tagállamokkal az alábbi területeken:
Támogatnia kell a gyakorlati koordinációs
tevékenységeket
egy titkárság vagy iroda felállításával,
amelynek a koordinációs csoport tevékenységének támogatása
lenne a feladata. Az esetleg szükséges ad hoc műszaki
tanácsadó csoportokat a titkárság irányítaná.
Fejlesztenie kell a bevált gyakorlat
elterjesztését
az ú.n. kompetencia-központok létrehozásával,
amelyek az érdekelteket irányítanák és támogatnák a
legfontosabb kérdésekben és technológiai döntésekben.
Jelenleg a metaadatok, a többnyelvűség, a képalkotási
és digitális megőrzési technológiák kérdései már napirenden
vannak, de a létesülő kompetencia-központoknak nyitottnak
kell lenniük az újonnan felmerülő témákra is.
Elő kell mozdítania a digitalizálási
megoldások összevető értékelését,
megalkotva az adatgyűjtési irányelveket
és folytatva a minőségre vonatkozó és a számszerűsíthető
mutatók kifejlesztését.
Gondoskodnia kell az európai tartalom
értékének optimális megjelenítéséről és közös elképzelések
kialakításáról,
és meg kell határoznia a digitális
kulturális és tudományos tartalommal kapcsolatos európai
uniós együttműködési terv kritériumait és kereteit,
valamint a megvalósítás eszközeit (Charta, Memorandum
of Understanding stb.). A tervnek az legyen a célja,
hogy létrejöjjön a digitalizált kulturális és tudományos
örökséghez való hozzáféréshez szükséges e-kultúra infrastruktúrája,
és megállapítsák, hogy mi növeli meg az európai tartalom
értékét (például a kiválasztás kritériumai), továbbá
létrehozzák a kompatibilitáshoz szükséges műszaki szabványokat.
Ezt a munkát a koordinációs csoportnak és titkárságának
kell elvégeznie.
Javítania kell a tartalom minőségét
és felhasználhatóságát, ösztönöznie kell a polgárok
egységes elérését, és tájékoztatnia kell a hosszú távú
megőrzés kérdéseiről
a következők révén: megállapodások
az együttműködéshez szükséges szabványokról; irányelvek
a digitális megőrzés és a tartalom tartós megmaradása
érdekében; továbbá következetes modellek és jól bevált
gyakorlati megoldások a jogok és az információs vagyon
kezelésére, és üzleti modellek kidolgozása a kérdéshez
kapcsolódó e-kultúra területén.
Miközben a tagállamok megválasztják
és megvalósítják a tartalom előállításával, minőségével,
felderítésével és használatával kapcsolatos stratégiákat
és megállapodásokat, számos már ismert és a jövőben
felmerülő műszaki kérdéssel is foglalkozniuk kell a
rövid és hosszú távú kutatási és műszaki fejlesztési
kezdeményezések keretében. A Bizottságnak a következőket
kell tennie:
Elő kell mozdítania a minőségi összevetési
megoldások kidolgozását,
háttér-tanulmányokkal, és a teljesítmény-mutatószámok,
valamint a statisztika területén végzett tisztázó munkával.
Kutatásokat kell kezdeményeznie
az Európában folyó digitalizálásról
és az azt támogató műszaki és szervezeti
infrastruktúra kérdéseiről, továbbá az európai kulturális
tartalom, identitás és sokszínűség népszerűsítéséről,
hogy az minden polgár számára elérhetővé válhasson.
Támogatnia kell a kompatibilitást,
valamint azt, hogy az információforrások mindig felderíthetőek
legyenek,
mégpedig a metaadatokkal, a nyilvántartásokkal
és a sémákkal kapcsolatos munkálatok elindításával.
El kell hárítania azt a veszélyt,
hogy "digitális középkor" jöjjön létre,
mégpedig egy korszerű kutatási ütemterv
összeállításával, amely a következő területekre terjed
ki: digitális technológiák és tartalom-megőrzési megoldások;
a fejlett technológiák jobb alkalmazása a kulturális
és tudományos tartalom digitalizálására (pl. multispektrális
fényképezés), amelynek következtében tovább nő a digitális
tartalom jelentősége. Ezt a munkát az iparral szoros
együttműködésben kell elvégezni.
Meg kell vizsgálni az említett fő kutatási
hangsúlyokat tükröző kísérleti projektek elindításának
lehetőségeit az információs társadalom technológiái
(IST) program keretében.
* Eredeti
forrása: http://www.cordis.lu/ist/directorate_e/digicult/lund_principles.htm
>>nyomtatható
verzió (*.doc)<<
>>oldal eleje<<
<<vissza a dokumentumokhoz<<
|