Zsürger László: A Mengele-botrány

Irodalmi Újság - Párizs, XIX évfolyam 2. szám, 1968. február 1.

Sao Paulo megdöbbent lakossága az év legelején, majdnem újévi ajándékként arra ébredt, hogy az ország, sőt Dél-Amerika legelterjedtebb és legtekintélyesebb újságja, az "Estado de Sao Paulo" (mely szereti magát a világ egyik legnagyobb lapjának nevezni), első oldalon, tekintélyes címbetűkkel öthasábos cikket közölt, amely szerint Parana állam rendőrsége végre megtalálta az immár két évtized óta az egész világon hajszolt, kutatott, auschwitzi tömeggyilkos Dr. Joseph Mengelét, aki nem más "mint egy bizonyos" Alexander Lenhart orvos, (sic) aki a Blumenau várostól néhány órányira fekvő Donna Emma völgyben lakik. "A bizonyítékok csalhatatlanok", szirénázta a tekintélyes sajtóorgánum: "Mengele is, Lenhart is kancsi, mindkettőnek elálló szemfogai vannak és mindkettőnek éles ránc van kétoldalt a szája mellett". Mengele ujjlenyomatai már megvannak, most próbálják beszerezni Lenhartéit is.
A féloldalas cikket az "Estado de Sao Paulo" délutáni zajos bulvárlapja, a "Jornal da Tarde" - amely a "Sunday Times" legutóbbi Bormann-leleplezése óta úgyis állandó riadókészültségben van, - még nagyobb, fényképes szenzációriportban teregette ki.
DR. LÉNÁRD SÁNDORT ("Lenhart"-nak csak az "Estado" becézte), a ma már valóban világhírű írót és humanistát milliók ismerik, köztük majdnem minden magyar. Az Irodalmi Újság már több ízben beszámolt könyveiről. Lénárd a háborút Rómában éhezte végig. A vatikáni könyvtárban dolgozott többek között, egy latin szótárt korrigált, amelybe a legmodernebb mai fogalmaknak is (autó, rádió, telefon, stb.) klasszikus-latin neveket kreált. Munkásságáért Bacci bíboros XII. Pius nevében köszönőlevelet írt neki. Eközben tevékenyen részt vett az olasz antifasiszta ellenállási mozgalomban, amit később Alexander tábornok, a legendás angol 8-ik Hadsereg főparancsnoka köszönt meg neki meleg baráti levélben. Olaszországi élményeit annak idején Két hét múlva jönnek című könyvében írta meg, amely folytatásokban megjelent a Sao Paulo-i magyar Kultúrában. Gyönyörű német verseket is írt Ex ponto című kötetében, s ezeket Thomas Mann méltatta elragadtatott levélben.
Öt évig orvosként működött ezután Sao Pauloban, de Lénárdot fojtogatta a dübörgő, benzinbűzös világváros. Valami anyagi megoldást keresett, hogy elmenekülhessen belőle.
Sao Paulo-ban 1955-56-ban óriási sikerrel zajlott egy televíziós "ki mit tud" kérdés-felelet verseny, melynek neve "O ceu e o limite" volt, vagyis "Az ég a határ", azaz a megnyerhető összeg határtalan. Lénárd Bachból jelentkezett a versenyre. Több mint egy esztendőn keresztül ő lett Sao Paulo, sőt mondhatni egész Brazília hőse. Szerda esténként senki sem csinált programot, mindenki otthon ült a televízió előtt és lélegzetvisszafojtva drukkolt Lénárdnak. Egyszóval Lénárd-Mengele nagyszerűen értett személye tökéletes elrejtéséhez, a mesteri álcázáshoz, a teljes illegalitásba süllyedéshez. E bujkálást körülbelül 40-50 millió ember szeme előtt cselekedte, több mint egy éven keresztül. Imponáló teljesítmény! Bujkálása eredményeként megnyerte az addig legnagyobb díjat, az akkor 200 ezer cruzeirot, amely most 10-12 milliónak, azaz 3-4 ezer dollárnak felel meg.
A blumenaui őserdei völgyben néhány hold földet vásárolt ebből a pénzből, s ugyanott "dzsungel-patikát" nyitott. A magányban, a szinte ősprimitív egykori német telepesek között és a kihalt botokud indiánok közelében az Albert Schweitzer-i "karitatív remeteségben" élő Lénárd (Schweitzerhez hasonlította a "Time", a "Paris Match" és néhány pesti lap, no meg - a most Mengelét leleplező "Estado de Sao Paulo" is) azon kezdett töprengeni, mit tehetne még eddigi munkásságán kívül. És miután " Lénárd-Schweitzer-Mengele" a magyar mellett nem kevesebb, mint 13 nyelven beszél és ír ("egyszer beteg voltam, hat hétig feküdnöm kellett" mondta, "dühömben és unalmamban megtanultam norvégül"), fogta magát és lefordította Milne Winnie the Pooh című gyerekkönyvét latinra. A fordítás világsiker lett és néhány hónap múlva egész sor országban iskolai tankönyv is, amellyel a latin nyelv könnyebben, szinte játszva csorog be a nebulók fejébe. Nemsokára, csupán játékból, mondhatni "ujjgyakorlatnak" latinra fordította Francoise Sagan Bonjour tristesse-ét Tristitia salve címen. Azután megírta Sieben Tage babilonisch című könyvét hétféle kuriózum-nyelvről.
Vadonbeli életét és környezetét rezignált gúnnyal s tündéri humorral ábrázolta a Die Kuh auf den Bast című könyvben, amely Völgy a világ végén címen Magyarországon is nagy könyvsiker lett. Végül Római konyha címen "kulináris - archeológiai - kultúrhistóriai" könyvet írt. Könyveit ez idő szerint 8 nyelvre fordították le. Páratlan teljesítmény a háborús főbűnösök történetében!
Három hónappal ezelőtt Lénárdot az USA-beli a Charlestoni Egyetem hívta meg egy évre görög nyelvet és irodalmat tanítani. Charlestonba nyilván csak megkésve jutott el az "Estado" zsurnalisztikai hőstette, Sao Paulóban a hír viszont valóságos forradalmat okozott. Az újságárusoknál aznap nem lehetett Estadót kapni. Elkapkodták a magyarok és a Lénárd-barát brazilok. A telefonok egész nap csengtek: Hallottad? - Mit szólsz? - Hát ez aztán mindennek a teteje!"
Az "Estado" délutáni lapja, a "Jornal da Tarde" (nyilván a feldühödött közvélemény nyomására) hamarosan óriási plakátbetűs címekkel, az egész első és hátsó oldalt betöltő, nagy helyreigazító, az ellenkező végletbe eső lihegően udvarló cikket közölt, mindent, de mindent visszaszíva. A cikket sok fénykép díszítette, amelyeken Lénárd és Mengele immár vizuálisan is egymás mellett voltak élvezhetők.
Maga az "Estado" azonban újabb száznyolcvan fokos fordulatot csinált délutáni lapjával szemben. Az imént tökéletesen rehabilitált, sőt égig emelt Lénárd Donna Emma-i házában már titkos folyosót és kijáratot, titkos SS-összejöveteleket és ... egy Hitler szobrot is felfedezett.
Az általános és immár nehezen lemosható vélemény szerint valóban: "O ceu e o limite", - vagyis csak az ég a határa ... Mármint az emberi butaságnak.