Rayman Katalin: Egy magyar Schweitzer Brazíliában

Nagyvilág 1966/6

Alexander Lenard: Die Kuh auf dem Bast. Deutsche Verlagsanstalt, Stuttgart, 1965.

Der Bast németül: a háncs. De vajon mi keresni valója a tehénnek a háncson? Van egy olyan portugál szó, hogy pasto, ami annyit jelent, mint legelő. A Dél-Brazíliába szakadt német telepes, miközben az őslakosság oly idegenül csengő nyelvét hallgatta, örömmel fedezte fel benne az ismerős szavakat, és inkább lemondott eredeti jelentésükről, csakhogy a portugál szónak megfelelő értelemben használhassa. Így került a tehén a legelő helyett a háncsra.
Ennek a szellemes etimológiai okfejtésnek szerzője Budapesten született, 1910-ben, Még gyermekkorában Bécsbe került, és ott szerzett orvosi diplomát. A nácizmus elől menekülve Rómába utazott; egy ideig azt remélte, hogy mint útlevél és kenyérjegy nélkül élő éhező hontalan, semleges maradhat, míg egy szép napon egy német gránát nyomása belódította ablakán a szomszéd templom szélkakasát, és dr. Lenard megértette, hogy ebben a háborúban nincsenek semlegesek. Csatlakozott a Rómában angol vezetés alatt működő fegyveres ellenállókhoz, és csak azért nem száll le mint ejtőernyős Budapesten, mert felettesei úgy ítélték, túlságosan régen elkerült már innen ahhoz, hogy támaszpontokra leljen. Szerencséjére, mert az akció valamennyi résztvevője odaveszett. A háború után ólommérgezésben szenvedő bányászokat gyógyított Paranában, majd Dél-Brazíliába költözött, Blumenau határába (a várost a száz évvel ezelőtt ide telepedett németek orvosáról nevezték el), egy Donna Irma nevű kis faluba. Itt élt a civilizáció legszélső limesén, megvásárolta azt a kis földet, amely házát az őserdőtől elválasztja, mert - úgy látszik - szívesebben tudta hátában az őserdő kígyóit és a még kőszerszámokat használó, halódó botokudokat, mint a fehér kultúrát.
Alexander Lenard könyvének alcíme: Aus den Erinnerungen eines Arztes - (Egy orvos visszaemlékezései), és nagyjában a szerző életrajzát is tartalmazza. De pontos képet ad a tájról is, amelyben otthonra lelt - Donna Irma völgyének aljában előírásosan patak csörgedez, a kertek, földek mögött az őserdő zöldell évszakonként változó színű virág- és lepkepompájával, és a láthatárt távoli kék hegyek szegélyezik. Az itt élő német telepesek a legkülönbözőbb időkben és a legkülönbözőbb helyekről - az óhazából, a Volga partjáról, az afrikai német gyarmatokról - kerültek ide, és a második világháború idején ők is felfigyeltek dr. Göbbels szirénhangjaira, de akik engedtek a hamis haza hamis hívásának, 1945 után csalódottan tértek vissza - amennyiben még módjuk volt visszatérni. Donna Irma völgyében olcsó és dús a föld, és egész évben nyár van, a tíz-tizenöt tagú vagy még népesebb családoknak bőségesen jut kenyér, hús, tej és mindenféle más ennivaló. Csak dolgozni kell és legfőképpen gyomlálni, mert az irtások mögött ugrásra készen ott leselkedik az őserdő: gyökereivel, ágaival, liánjaival, bozótjaival - néhány hónap, és visszaveszi, amit elhódítottak tőle. A házak az országút szélén állanak, jó messze egymástól, mert kell a hely a tyúkoknak, disznóknak, teheneknek, és az orvos csak akkor látja meg, mi van a tetők alatt, ha súlyos beteghez, haldoklóhoz hívják - Donna Irma lakói egészségesek, fukarak, babonásak, és a szűzföldeken töltött években megtanulták, hogy maguk küzdjenek meg a betegségekkel.
"A későn jövő epikusnak nincs más lehetősége - írja Lenard kedvenc Horatiusáról -, csevegővé kell válnia." Mintha csak önmagáról szólt volna. A "Die Kuh auf dem Bast" kitűnő könyv és rendkívül szórakoztató olvasmány. A bölcs és rezignált szerző a világ legközvetlenebb módján cseveg híres politikusokról és Donna Irma lármás figarójáról, történeteket mesél el, amelyek az ókorban és napjainkban, Olaszországban és Brazíliában, ismerősökkel és ismeretlenekkel, egyszerű és művelt emberekkel történtek meg - elsősorban írókkal. Mert ez a XX. századi szorongásoktól űzött, kései Candide, miközben szenvedéllyel műveli kertecskéjét - közép-európai nárciszt és pipacsot termeszt az őserdő orchideái mellett -, szoros kapcsolatot tart az egész európai kultúrával. Költeményeket magyarul szeret olvasni, de német nyelven versel, több kötete közül az egyik Rómában jelent meg, Amerigo (Imre) Tot linóleum-metszeteivel. Fordított Adyt, Szabó Lőrincet, Juhász Gyulát, .József Attilát, de magyar prózát is: Szerb Antaltól "A királyné nyakláncá"-t. Angol eredetiből ültette át latinra Milne "Mici Mackó"-ját, és ez a szövege világhírűvé vált, jóformán minden nyugati államban megjelent, az amerikai középiskolákban tankönyvként használják. A "Die Kuh auf dem Bast"-ot számos nyelvre lefordították, a könyv angol nyelvű változatát a szerző maga készítette el. Esszéket, orvosi és történeti tárgyú értekezéseket írt olasz, angol és német folyóiratokba. Az amerikai újságok magyar Schweitzernek nevezik dr. Lenardot egyebek között azért is, mert a Donna Irma-i kistemplomban délutánonként Bachot játszik. Alig merem megemlíteni, hogy "Die Kuh auf dem Bast"-ját maga illusztrálta.
De nemcsak közvetett kapcsolatot tart az európai és észak-amerikai kulturális élettel: őserdőmenti kis házában dr. Lenard rengeteg levelet ír és kap. Ezek közül hadd idézzük - magyar fordításában, de mindenképpen első publikációként - Thomas Mann dr. Lenardhoz intézett levelét:

1550 San Remo Drive
Pacific Palisades, California. 1945. július 22.
Tisztelt Lenard úr, hadd köszönjem meg Önnek hálásan azt a szép ajándékot - az Ön verseit -, amit Mr. Murray Lebowitz útján kaptam meg. Nem akarok és nem tudok kritikát írni, mert csak néhány napja érkeztem vissza egy keleti és közép-nyugati hathetes utazásról, ami alatt levelezésem kaotikus állapotba került. De megmondhatom Önnek, hogy lírájában sok minden igazi művészi élvezetet okozott, és különösen két verset emelek ki, amelyeket nem fogok elfelejteni: "Én kenyerem, te!" és az ujjongó: "Azt hiszem, minden harang szólni fog.". Aki ezt írta, attól nemigen jön majd semmi rossz. "Tehetséges". Ami a német versek publikációs lehetőségeit illeti, azzal napjainkban bizony siralmasan állunk. Él ugyan New Yorkban egy különc, Friedrich Krause, aki néha kinyomat német lírát. De ezt alig lehet publikálásnak nevezni. Attól félek, várnia kell majd, amíg Németországban mozgásnak indul a kulturális és irodalmi élet - ami, hiszen ismerjük a németeket, talán nem fog olyan soká tartani.
44 novemberében írott levele végül is elért engem. Nagyon köszönöm Önnek. Remélem, hogy ez az üdvözlet is eljut Önhöz egy napon és jó egészségben találja.
Igaz híve: T h o m a s M a n n.

1550 San Remo Drive
Pacific Palisades, California. 1947. március 16.
Tisztelt Lenard dr. úr! Köszönet a figyelmességéért! A kritika, éppen erről az oldalról, örömet szerzett nekem. Budapesten mindig barátok között éreztem magam, és sohasem felejtettem el azt a tetszésnyilvánítást, amellyel az ottani közönség a Hitler-éra első éveiben a Népszövetség irodalmi és művészeti bizottságának ülésén tartott egyik beszédemet fogadta; ebben azt mondtam, a szabadságnak meg kell tanulnia páncélt ölteni és védekezni. Az ülés nyilvános volt, és nem a bizottság tagjai (többek között Karel Capek is), hanem a hallgatók voltak lelkesek. Magyarország feudális jellegű ország, többé-kevésbé forradalom előtti állapotban. De nem hiszem, hogy szíve mélyén valaha is fasiszta ország lett volna.
Híve: T h o m a s M a n n.