Meginterjúvolni
nem tudtam, mert 1972 óta a brazíliai Blumenauban, kertjének
araucariafái alatt nyugszik. A róla szóló
nagy biográfia is még megírójára
vár. Könyveiből és Szerb Antalné szíves
közléseiből állítottam össze az
anyagot, ami megérdemelt helyet biztosít számara
a Poliglottok Pantheonjában. Mert nem csak embernek, orvosnak
muzsikusnak és műtörténésznek volt kiváló,
hanem nyelvésznek is. És elsősorban írónak.
Móra Ferenc óta senki sem tudta anyanyelvünk széles
spektrumát úgy szivárványszínekre
bontani, majd újra fehér fénnyé varázsolni,
mint ő a Völgy a világ végén, Római
történetek, Egy nap a láthatatlan házban és
egyéb műveiben.
Ami annál csodálatosabb, mert 1918-ban nyolcéves
korában hagyta el Magyarországot. Ausztriába került
egyetemi hallgatónak később, az Anschluss után,
éhező emigránsnak Olaszhonba, ami akkoriban éppen
nem hon volt, hanem a fasiszta pojáca véres színpada.
Később a virginiai Charleston egyetemének professzora.
Végül a brazil őserdő közepén, a
Donna Emma nevű völgyben épített "láthatatlan
ház" lakója lett. Itt - mint az angol enciklopédiák
írják - indiókat gyógyított, orgonáján
Bachot játszott, regényeket írt és klasszikusokat
tanulmányozott.
Milyen nyelveken beszélt? Mindegyiken, amin éppen tudnia
kellett. A háború alatti élményeiről
írja:
"...hallgattuk a londoni rádiót - a dán leadást
nem zavarták -, és izgatott lelkesedésünkben
kitűnően tudtunk dánul. Az apostolok pünkösdi
csodáját egyszeriben megértettük: izlandiul,
románul, portugálul és luxemburgiul hallgattuk
és értettük" (Római történetek).
Rómában se kenyere, se lakása. Minden otthontalanok
otthona, a könyvtár nyújtott számára
menedéket.
"A nagy Brockhausban kerestem valamit - egy fogalmat,
amikor valaki megszólított:
- Ön külföldi?
- Igen.
- Talán tud hollandul?
Hollandul ugyan nem tudok, de németül, angolul és
valamit svédül. Ezenkívül cipőmnek szüksége
van új talpalásra... Óvatosan azt feleltem:
- Arra, ami önnek kell, bizonyára eleget tudok.
- Ez valódi szerencse. Szükségem volna egy holland
fordításra. Keesing Het ekonomische Evengewicht
(A gazdasági egyensúly) című művéről
volna szó.
- Félek, hogy olasz stílusom nem megfelelő...
- Az nem baj. Nem akarom kiadni a munkát, hanem elolvasni. Ha
egy kifejezés túl nehéz, írhatja franciául
vagy angolul is. Én csak tudni szeretném, hogy mit tartalmaz
a mű.
Azután közgazdasági es pénzelméleti
professzorhoz méltó pontossággal hozzáteszi:
- Oldalanként öt lírát fizetnék.
Ennyiért érdemes hollandul tudni. Két oldalból
egy hónapig száraz lábbal elsétálok.
- Hány oldalas a könyv?
- Háromszáz. De nem sürgős. Ha száz
oldalt ír egy hónapban és elhozza...
Ezerötszáz líra! Tulajdonképpen igazán
egész jól tudok hollandul. Szótár van itt
elég. Három oldalt három óra alatt megírok
- akkor még mindig olvashatok kettőt, sőt többet
is...
Megérkeztem a könyvtárba."
Valamelyik emigránstársa - ugyancsak éhező
orvos - reméli, hogy egy norvég halászhajón
kenyérhez juthat. Lénárd megígéri, hogy
megtanítja norvégul.
Csakhogy azt előbb neki is el kell sajátítania.
"A Brit Biblia Társaságnál találtunk
egy norvég Bibliát, és János jelenéseiből
próbáljuk levonni azokat a nyelvtani elveket, amelyek
egy bálnavadász magyar fogorvosnak hasznára válhatnak."
Az elutazni készülő barát felajánlja
neki lakását*. "Add ide - mondja
- meghálálom a rendhagyó igékkel."
Egy hivatalnokjelöltet németre tanít. Fizetése:
egy régi nadrág. "A térde még tökéletes."
A háború után egy darabig a Római Magyar
Akadémia orvosa, majd 1951-ben kivándorol Brazíliába.
1956-ban orgonajátékával** megnyeri
a Sao Pauló-i Televízió Bach-versenyét.
A kapott pénzből kertet vesz, házat épít.
1968-ban az észak-amerikai Charleston egyetemére hívják
meg professzornak. Ottléte alatt derül ki, hogy nemcsak
a latin, hanem az egész klasszika-filológia oktatását
( a görög nyelvet is beleértve) tőle várják.
A nyári vakáció két szűk hónapja
alatt elsajátítja Homérosz nyelvét. Utána
még négy szemesztert tanít a charlestoni college-ban.
Könyveit nem fordította, hanem külön megírta
- magyarul, olaszul, németül, angolul. "Hogy mindegyikben
érvényesüljön a couleur locale" - magyarázza
Szerb Antalné, a sírig hű barát.
Verseit németül írta. Ebből a nem túlságosan
lírai nyelvből is lágy, poétikus hangokat
tudott kicsiholni. De szíve éppen aktuális hölgyének
is úgy udvarol, hogy a hódolaton átsüt a nyelvi
humor. Az egyiket megpróbáltam lefordítani.
C.-nek
Ha toszkán lennél, szép szerelmesem
Dantét tanulgatnám én a kedvedért.
Tercinák közt addig vándorolnék
Míg úgy ismerlek, mint ő - Beatricét.
Ha kínai? Törnék én örömmel
Utat teérted a sok jel dzsungelén.
Spanyol szenyóra? lovamra kapva
Hű Sancho Panzaként vágtatnék feléd.
Görög netán? Xenophónnak nyelvén
Hajtogatnám a rendhagyó igéket!
De angol vagy, a nyelved már beszélem
S így mit tehetnék? Meghalok teérted.
Lénárd Sándornak nem tehettem fel obligát kérdéseimet.
De a világnyelvekkel kapcsolatos véleményét
ismerem. A latinnak volt lelkes rajongója és ihletett
újjáteremtője. Azt tartotta, hogy "a
latin nem halt meg, csak aluszik". És valóban:
századunk közepén latin nyelvű ifjúsági
könyvek születtek és váltak bestsellerekké.
Az első, érdeklődés nélkül kimúlt
próbálkozás (történetesen a magyar
származású Avellanusnak Robinson Crusoe-fordítása)
után Olaszországban meg született és hat
kiadást ért meg Maffacini Pinoculusa a
népszerű Pinocchióból. A korona itt is Lénárd
Sándoré. Hogy az angolszász világot meghódítsa
a klasszikus nyelv számára, Alexander Milne elbájoló
Winnie-the-Pooh-jának (Karinthy Frigyes fordításában:
Micimackó) újlatin változatát alkotta
meg. Ez a könyv, akárcsak a Franciaországban született
A kis herceg (Antoine de Saint-Exupéry) latinul
világsikert aratott. És sláger lett a Lénárd
fordította Max és Moritz (Wilhelm Busch), meg
a felnőttek számára újlatinra lefordított
Jónapot, búbánat (Françoise Sagan).
Ezt a Tristitia Salve címen megjelent művet azért
választotta, mert a szerelmet - antik téma! - modern környezetben,
a francia Riviérán ábrázolja. És
mert a regény szép írónője kissé
megperzselte a hatodik X közepe táján járó
fordító szívét.
Lénárd Sándor - a szláv idiómákat
kivéve - "minden nyelven tudott", sokat közülük
olyan tökéletesen, mint a magyart.
De amikor egyszer megkérdezték tőle, melyiket
érzi igazán anyanyelvének, azt felelte:
"Bachot".
*
a regény szerint vérnyomásmérőjét
** bár LS kiválóan orgonált,
ez a verseny valójában egy Tv-kvíz volt Bach életéről
(vzs jegyzetei)
|