Lomb Kató: Lénárd Sándor (1910 - 1972)

in: Bábeli harmónia, 61-65.old.


Meginterjúvolni nem tudtam, mert 1972 óta a brazíliai Blumenauban, kertjének araucariafái alatt nyugszik. A róla szóló nagy biográfia is még megírójára vár. Könyveiből és Szerb Antalné szíves közléseiből állítottam össze az anyagot, ami megérdemelt helyet biztosít számara a Poliglottok Pantheonjában. Mert nem csak embernek, orvosnak muzsikusnak és műtörténésznek volt kiváló, hanem nyelvésznek is. És elsősorban írónak. Móra Ferenc óta senki sem tudta anyanyelvünk széles spektrumát úgy szivárványszínekre bontani, majd újra fehér fénnyé varázsolni, mint ő a Völgy a világ végén, Római történetek, Egy nap a láthatatlan házban és egyéb műveiben.
Ami annál csodálatosabb, mert 1918-ban nyolcéves korában hagyta el Magyarországot. Ausztriába került egyetemi hallgatónak később, az Anschluss után, éhező emigránsnak Olaszhonba, ami akkoriban éppen nem hon volt, hanem a fasiszta pojáca véres színpada. Később a virginiai Charleston egyetemének professzora. Végül a brazil őserdő közepén, a Donna Emma nevű völgyben épített "láthatatlan ház" lakója lett. Itt - mint az angol enciklopédiák írják - indiókat gyógyított, orgonáján Bachot játszott, regényeket írt és klasszikusokat tanulmányozott.
Milyen nyelveken beszélt? Mindegyiken, amin éppen tudnia kellett. A háború alatti élményeiről írja:
"...hallgattuk a londoni rádiót - a dán leadást nem zavarták -, és izgatott lelkesedésünkben kitűnően tudtunk dánul. Az apostolok pünkösdi csodáját egyszeriben megértettük: izlandiul, románul, portugálul és luxemburgiul hallgattuk és értettük" (Római történetek).
Rómában se kenyere, se lakása. Minden otthontalanok otthona, a könyvtár nyújtott számára menedéket.
"A nagy Brockhausban kerestem valamit - egy fogalmat, amikor valaki megszólított:
- Ön külföldi?
- Igen.
- Talán tud hollandul?
Hollandul ugyan nem tudok, de németül, angolul és valamit svédül. Ezenkívül cipőmnek szüksége van új talpalásra... Óvatosan azt feleltem:
- Arra, ami önnek kell, bizonyára eleget tudok.
- Ez valódi szerencse. Szükségem volna egy holland fordításra. Keesing Het ekonomische Evengewicht (A gazdasági egyensúly) című művéről volna szó.
- Félek, hogy olasz stílusom nem megfelelő...
- Az nem baj. Nem akarom kiadni a munkát, hanem elolvasni. Ha egy kifejezés túl nehéz, írhatja franciául vagy angolul is. Én csak tudni szeretném, hogy mit tartalmaz a mű.
Azután közgazdasági es pénzelméleti professzorhoz méltó pontossággal hozzáteszi:
- Oldalanként öt lírát fizetnék.
Ennyiért érdemes hollandul tudni. Két oldalból egy hónapig száraz lábbal elsétálok.
- Hány oldalas a könyv?
- Háromszáz. De nem sürgős. Ha száz oldalt ír egy hónapban és elhozza...
Ezerötszáz líra! Tulajdonképpen igazán egész jól tudok hollandul. Szótár van itt elég. Három oldalt három óra alatt megírok - akkor még mindig olvashatok kettőt, sőt többet is...
Megérkeztem a könyvtárba."
Valamelyik emigránstársa - ugyancsak éhező orvos - reméli, hogy egy norvég halászhajón kenyérhez juthat. Lénárd megígéri, hogy megtanítja norvégul.
Csakhogy azt előbb neki is el kell sajátítania.
"A Brit Biblia Társaságnál találtunk egy norvég Bibliát, és János jelenéseiből próbáljuk levonni azokat a nyelvtani elveket, amelyek egy bálnavadász magyar fogorvosnak hasznára válhatnak." Az elutazni készülő barát felajánlja neki lakását*. "Add ide - mondja - meghálálom a rendhagyó igékkel." Egy hivatalnokjelöltet németre tanít. Fizetése: egy régi nadrág. "A térde még tökéletes."
A háború után egy darabig a Római Magyar Akadémia orvosa, majd 1951-ben kivándorol Brazíliába. 1956-ban orgonajátékával** megnyeri a Sao Pauló-i Televízió Bach-versenyét. A kapott pénzből kertet vesz, házat épít.
1968-ban az észak-amerikai Charleston egyetemére hívják meg professzornak. Ottléte alatt derül ki, hogy nemcsak a latin, hanem az egész klasszika-filológia oktatását ( a görög nyelvet is beleértve) tőle várják.
A nyári vakáció két szűk hónapja alatt elsajátítja Homérosz nyelvét. Utána még négy szemesztert tanít a charlestoni college-ban.
Könyveit nem fordította, hanem külön megírta - magyarul, olaszul, németül, angolul. "Hogy mindegyikben érvényesüljön a couleur locale" - magyarázza Szerb Antalné, a sírig hű barát.
Verseit németül írta. Ebből a nem túlságosan lírai nyelvből is lágy, poétikus hangokat tudott kicsiholni. De szíve éppen aktuális hölgyének is úgy udvarol, hogy a hódolaton átsüt a nyelvi humor. Az egyiket megpróbáltam lefordítani.

C.-nek

Ha toszkán lennél, szép szerelmesem
Dantét tanulgatnám én a kedvedért.
Tercinák közt addig vándorolnék
Míg úgy ismerlek, mint ő - Beatricét.

Ha kínai? Törnék én örömmel
Utat teérted a sok jel dzsungelén.
Spanyol szenyóra? lovamra kapva
Hű Sancho Panzaként vágtatnék feléd.

Görög netán? Xenophónnak nyelvén
Hajtogatnám a rendhagyó igéket!
De angol vagy, a nyelved már beszélem
S így mit tehetnék? Meghalok teérted.

Lénárd Sándornak nem tehettem fel obligát kérdéseimet. De a világnyelvekkel kapcsolatos véleményét ismerem. A latinnak volt lelkes rajongója és ihletett újjáteremtője. Azt tartotta, hogy "a latin nem halt meg, csak aluszik". És valóban: századunk közepén latin nyelvű ifjúsági könyvek születtek és váltak bestsellerekké. Az első, érdeklődés nélkül kimúlt próbálkozás (történetesen a magyar származású Avellanusnak Robinson Crusoe-fordítása) után Olaszországban meg született és hat kiadást ért meg Maffacini Pinoculusa a népszerű Pinocchióból. A korona itt is Lénárd Sándoré. Hogy az angolszász világot meghódítsa a klasszikus nyelv számára, Alexander Milne elbájoló Winnie-the-Pooh-jának (Karinthy Frigyes fordításában: Micimackó) újlatin változatát alkotta meg. Ez a könyv, akárcsak a Franciaországban született A kis herceg (Antoine de Saint-Exupéry) latinul világsikert aratott. És sláger lett a Lénárd fordította Max és Moritz (Wilhelm Busch), meg a felnőttek számára újlatinra lefordított Jónapot, búbánat (Françoise Sagan). Ezt a Tristitia Salve címen megjelent művet azért választotta, mert a szerelmet - antik téma! - modern környezetben, a francia Riviérán ábrázolja. És mert a regény szép írónője kissé megperzselte a hatodik X közepe táján járó fordító szívét.
Lénárd Sándor - a szláv idiómákat kivéve - "minden nyelven tudott", sokat közülük olyan tökéletesen, mint a magyart.
De amikor egyszer megkérdezték tőle, melyiket érzi igazán anyanyelvének, azt felelte:
"Bachot".



* a regény szerint vérnyomásmérőjét
** bár LS kiválóan orgonált, ez a verseny valójában egy Tv-kvíz volt Bach életéről
(vzs jegyzetei)


[Lénárd-index]     [Lénárdról]     [Lénárd-szeminárium]