| Olykor Lénárd
Sándort is meglátogattuk a Piazza di Spagna közvetlen
közelében, a Via Babuinón. Lénárd németül
verselt, Hermann Hessével és Thomas Mann-nal levelezett.
Rilkét viszont utálta. Avult, jelentette ki, kettőnk,
sőt hármunk (Pilinszkyt is beleértve) szeretett
költőjéről. Hogy voltaképpen miért
utálta, azt a német költészet akkori állapota
alapján lehetne csak tisztázni. Az ilyesmi szinte nemzeti
ügy. Lénárd a Magyar Akadémia orvosa volt, s bajainkban
sokat segített nekünk. Otthon Bachot játszott, mindig
Bachot. Egy szerencsétlen fiatal olasz nővel élt,
akinek sejtelme sem volt, hogy mit beszélnek körülötte.
Aztán fogta magát és elment Dél-Amerikába.
Lefordította latinra a Micimackót, s egyszerre
világhírű lett. Magyar könyveit sorban kiadta
a Magvető Kiadó, jó értelemben vett bestseller
valamennyi. Mikor még Rómában volt, tehát
sokkal korábban, Pilinszky és Toldalagi pedig már
elmentek, véletlenül benyitottam üres szobájukba,
mindössze két könyvet találtam ledobva a sarokba:
Alexander Lenard egy-egy dedikált német kötetét.
A mi példányunk ma is megvan. A Magyar Akadémiában
mindenki ismerte Lénárd A. Sándort az olasz szobalányoktól
kezdve a portásig. Lehet, hogy Pipinek és Totónak
a tapintat nem volt kenyere?
|
