(a.): Alexander Lenard: Völgy a világ végénMagyar Nemzet, 1967.ápr.30 |
 |
|
| |
| A könyv borítólapján
a zöld különböző árnyalataiban virító táj keskeny völgy-szeletet villant
föl. Mélyen bevágott medrű folyó kanyarog végig rajta, két oldalán meredeken
emelkedő, irtott oldalú hegyekkel, pálmaligetekben szétszórt faházakkal.
Háttérben az őserdő sötét fala keretezi a képet. Ez a völgy fekszik a világ végén, vagyis Dél-Brazília Santa Catarina államában, ahol már minden út a dzsungelbe torkollik. Ide sodorta a fasizmus vihara Alexander Lenard "magyar származású polihisztort" - miként a világsajtó emlegeti -, ide, a Donna Irma-völgybe, ahol télen-nyáron zöldek a mezők, s a megművelt földeket beszegő őserdőből a páfrányok, pálmák, orchideák hűvösen édes illata árad. Itt él a "titokzatos orvos", gyógyítja a telepeseket, németül versel, Bachot játszik egy öreg harmóniumon, világnyelvekre fordítja a magyar irodalom legszebb alkotásait - és megír egy könyvet, amely világsiker. A Völgy a világ végén nehezen meghatározható műfajú könyv, hiszen miközben sajátos ízű életírást ad a szerző, megragadó módon elénk tárja az őserdő szegélyén élő kolonisták zárt és zord világát, és az új otthont adó brazil tájat is nagy atmoszférateremtő erővel ábrázolja. Könyvének első változatát németül írta Lenard, de a magyar szöveg is az ő munkája, és a kötetet díszítő, japános könnyedségű rajzok ugyancsak tőle valók. Egy nagy műveltségű, mély emberségtől áthatott, erősen egyéni hangú író műve ez a könyv; kedves humorú csevegő prózája leköti, mondanivalója megrázza az olvasót. |
|