|
Alig ismertük
meg, mondhattuk magunkénak, - máris elment Lénárd
Sándor magyar író. Nemrég jött a megdöbbentő
hír: az őserdő-széli háza kertjében
temették.
A fasizmus idején Rómában talált menedékre
- ahol 15 évig élt. Orvos volt és nyelvész
- 13 nyelven beszélt, írt, fordított, - festett
és orgonált. Magyarul megjelent könyvei közül
kettőt ő illusztrált. Az ötvenes évek
elején Brazíliába ment s az őserdő
szélén telepedett le. Az amerikai egyetemeken görög
nyelvet tanított.
Könyveit: "A völgy a világ végén"-t,
a "Római történetek"-t és az "Egy
nap a láthatatlan házban"-t szétkapkodták.
Mint hírlik: az ősszel újra megjelennek.
E kis megemlékezésre a napokban kézhezvett levele
indított.
Lelkes tisztelője voltam az írónak s mint embernek
- híve.
Még a télen elküldtem hozzá két fényképet,
amely a római Via Babuino utcai lakása ablakából
látható tájat ábrázolta. (Barátnőm
is abban a lakásban élt, ő fényképezte
és küldött belőle nekem.) Aki olvasta a "Római
történetek" c. könyvet, tudja: milyen keservesen
boldog éveket töltött ott Lénárd Sándor.
Gondoltam: talán örömet szerzek a képekkel.
Továbbküldtem Brazíliába a kérdéssel:
milyen könyveket küldhetek? Mit olvasna szívesen? Radnótit,
"A kis herceg"-et?
Íme a válasza:
"Igen tisztelt
Asszonyom
köszönöm, hogy gondolt rám, hogy megküldte
a Via Babuino-i képeket! Hej, amikor egy kis német ágyú
elvitte az angol templom szélkakasát...ugye, képzeli,
milyen szép idők voltak...
Bocsásson meg, már megállom: kétszer ütött
meg a guta, nehezen írok, nagyon nehezen olvasok...
A könyveknek vége; a láthatatlan házban fekszem.
Hálásan köszönöm, de kérem: ne
pazaroljon rám olvasnivalót.
Radnótit tisztelem - de fáj... Saint'Exupery-t nem szeretem
- csak a Kis herceg latin fordítását. Komolyan;
jobb mint a latin Micimackóm.
Igazán
köszönöm a levelét - s örülök,
hogy megéltem
Hálás
szeretettel
Lenard
Sándor
A levélhez
mellékelt egy postai levelezőlapot, amelyen a "világvégi
Völgy" látható, Lénárd Sándor
tusrajza. Már nem tudtam megköszönni...
|
