Műtermem / C. napló címlapfotó - F/92/15

Egyszer valamiért muszáj volt a műteremben takarítani, a papírhulladékot nem dobtam ki, félretettem. A szükség elmúltával visszaszórtam a parkettre, szerettem ezt a szőnyeget. És láttam; reménytelen a spontaneitást imitálni. Nagyestélyibe bújt cselédlány. Milyen fizikai törvényeket követnek ezek a papírok? Festéskor a tépett újságot jobb kézzel a földre dobom. Ha kisebb, messzebb repül. A szellőztetés átrendezi, járás-ösvényeim alakítják.
Nem, nem imitálható.
Ez a fotó, látom, hiteles.

Mikor a fotót lenagyítottam, kiderült, hogy a keresőben nem vettem észre a bal szélen belógó, ráadásul életlen asztallapot. Megismételtem a felvételt. A logika a művészetben nem érvényes; a látvány érdektelenné vált. Talán hogy ez a folt a terességet magyarázza, és balról lezár.