Gura Humorului - F/82/38/4

Zsidótemető-fotóimból 1993-ban könyv és kiállítások lettek, ide ezért csak kettő kerül, egy román és egy magyar.
1979. Bukarest, négyen voltunk, képzőművész-szövetségi delegáció, valami ünnepség. A hivatalos program után megkérdeztek, mit szeretnénk látni a következő napokban, és hálásak voltak, hogy nem Erdélyt, hanem Bukovinát választottuk. Két falu között meg kellett állítanom a küldöttség mikrobuszát, hogy bocs, pisilnem kell. Kiszállva, az országút túlsó oldalán ezt a temetőt láttam. Szerencse, hogy nem nem volt nálam fényképezőgép, ide vissza kell jönni. Elkezdtem bejárni a Balázs Béla Stúdióba, s egy idő után beadtam egy forgatókönyvet, nyolcperces rövidfilm terve a régi bukovinai zsidótemetőkről. Körülröhögtek volna, ha a szakma nagy mogulja, jó ismerősöm, Kende János nem vállalja az operatőrséget.  Kaptunk pénzt egyhetes helyszínelésre, 1982-benutaztunk, ebből a fotóanyagból lett a Tanú ez a kőhalom fotóalbum román része. Hazafelé a kolozsvári szállodában a királyi lakosztályban háltunk. A határőr a csomagtartóban megtalálta, és talán el is kobozta volna a rengeteg filmet, de szerencsére két példány nagyméretű Bukovina-album is volt ott, kartontokban. Elfogadott minket turistának.