Nouse is – B/69/17

kollázs, papír, 15x15 cm, 1969
Finta József tulajdona

Kedvelem ezt a kis tiszta kollázst, és örülök, hogy első főnökömhöz került, de nem ez a fontos, hanem a dátum, 1969 emléke. Azokban a hónapokban elegáns külkereskedelmi vállalatokat kerestem föl, hónom alatt mappával, hogy reklámgrafikusnak szegődnék, a mappát itt hagyom, döntsenek. Egy feltételem van, kötetlen munkaidő. Udvariasságból nem nevettek ki ott, azonnal.
A mappában gondosan erre a célra készült tipográfia tervek, egyre emlékszem konkrétan, fehér ládabetűkkel egy kék reklámszatyor, akkor az még ritkaság volt. Könyvborítók, prospektustervek. Meg ez a kis kollázs a szabad művészetek jegyében.

Akkor már nem a Lakóterv Hotel Duna Intercontinental elit és kiemelten premizált tervezőcsoportjában dolgoztam, Finta keze alatt, hanem tervező belsőépítész státusban a Közért Karbantartó és Szolgáltató Vállalat szénkályhás, földszintes barakkjában. Mert (akkoriban példátlan módon) hatórás munkaidővel. Kialkudtam. Háromkor már otthon festettem.

Diploma 1967-ben, rá két és fél évre már szabadúszó, szabad lándzsás, free-lance artist. A Nagy Ugrás. (Úgy számoltam, nyolc évem megy majd rá.)

Jobb ez a munka kerete által? Tagadhatatlan. A hetvenes években volt egy francia kiállítás a Műcsarnokban. Egy kisméretű gyönyörű Braque, a kép szélétől a keret széléig 19 különböző felülettel. Zsákvászon paszpartuval legbelül.
Javíthat-e keret képet? Sajnos igen. Erről külön könyvet kéne írni. Még remekművön is emelhet. Egy keretezőzseni és egy Rippl-Rónai:

◄▲►