előző levél  összes levél

VÁLINEWS; 223. levél J.-nek, Le Meux-be / 2013. október

--- 2013. október 1., kedd ---

Szülnapkörnyék, XXIX. kötet most a Mammut I-alagsorában 10 perc alatt lefűzve, meg amúgy is, hónapkezdet, hát egy kis visszatekint; tehát: OKT. ELSEJE.

2001. október 1.
Szia kedves J.! Utolsó ötössel kezdődő születésnapom! Családtagjaimat arra kértem, időt, és csak időt ajándékoznának nekem. Mikit web-oldalam kezelésére akarom megtanítani. Kata, hogy dobja ki, ami lerakódott a kinti polcokon.
Kaptam egy üveg édes likőrt is, nincs szükség rá, kiöntöttem...
Egy közös ebédre lehetett csak a családot összevakarni. Zsófiék, Kingástúl, édesanyám. Kinga gagyog, gyönyörű gyerek. Szeret valamit mindig hurcolászni, hoztam neki kuka mellől egy nagy fehér flakont, ülőkének is jó.

2002. október 1.
Ötvenes éveimet taposom. Ma utoljára.
Délelőtt a Duna-TV jön. Meg fogják kérdezni -megmondták előre - miért festek még mindig műtermet:- Nézze, most megvallom magának. Én gyerekkorom óta, igazából mindig mormotát szerettem volna festeni. De a dolog körülményesnek bizonyult. Tudja, ezek az állatok az Alpokban és a Kárpátokban élnek, föld alatti lyukakban. Gyökérrel és rügyekkel táplálkoznak. Ha sikerül őket megközelíteni, és az egyikre rászólok, most, kérem, maradjon így, a fejét kicsit magasabbra, nézzen az ablak felé, és ne mozogjon...

2003. október 1.
Ajánlás
A giccs, ha Keresztenfüggőt ábrázolja is, istenkáromlás.
Ami egyházművészeti termék ma lakószobák falára kerül, általában elszomorító minőségű.
Kívánatos lenne ennek a művészi- és iparágnak színvonalát emelni, alkotóik számára a továbbtanulást elősegíteni. Közérdek. A kultúra (hosszú távon) igen kifizetődő befektetés.
Ezekkel a gondolatokkal ajánlom a Bizottság szíves figyelmébe N. pályázatát.
Szívélyes üdvözlettel: v

2006. október 1.
Reggel a Margit utca sarkán reggel végre sikerült elcsípnem az újságkihordót. Különös figura. Tán 55, szálfa, markáns arcú férfi, télen-nyáron széles karimájú zöldvászon rangers-kalapban. Illetve kalapokban. Egyszer kérdeztem, hét van neki, bár van közte kék, farmer anyagú is. Ujjatlan sokzsebes vadászmellény, a kezeslábas is terepmintázatú.  Néhány éve postásgurulót húz maga után. Régebben fólia alatt kinyitott pornólapok borították a mellét, a pirosban várakozó kocsik között sétált. De, mint mondja, mára az az üzlet befuccsolt. Láttam már őt kapualj alól kukát kigörgetni, a környéknek amolyan mindese lehet. Tudja a szakmámat, egyszer rákérdezett, ismertem-e a rajztanárát, s véletlen csakugyan, minisztériumi ember lett belőle.
Tehát ma megkérdeztem újságos barátunkat, mi van a ragyásarcú köszönő-cigányunkkal, nem látom mostanában. Ugyanitt, a sarkon szolgált, gondolom végső soron koldult, bár én kérni soha nem láttam. Ő is főként a várakozó kocsik között, mindig széles mosollyal, mindenkinek, sokszor kalap emelve. Nekem is. Körülbelül ötven éves. Ami különössé tette, a sötétkék öltöny, hibátlan fehér ing és sötét nyakkendő. Annyiban hasonlítottak, hogy ő is mindig kalapban. Széles baráti társasága, a Közért előtt reggeli féldeci pálinkázás. Néha hetekig egy-egy szerencsétlen küllemű korcs kutya mellette, spárgával hozzákötve, erre zavaros magyarázatok. Elveszett, megtalálták, kölcsönkapta.  A mindig-derűje lenyűgöző volt. Egyszer szavaiból úgy értelmeztem, hogy hajléktalan, merthogy ellopták a ruháját, de ez valahogy nem jött össze a mindig-fehér ingével. Nem tudom. Traccsolt, elmentem mellette, némán felé nyújtva kiflimet. Szó nélkül letörte a végét, és társalgott tovább. Utóbbi évben kezdett az arca tönkremenni, és amennyire így futtában meg lehet ítélni, kezdett sokat inni. Mi van vele, nem látom.
- Ó, még decemberben meghalt.
Ezt aztán a közértpénztáros kisasszony is megerősítette. 
- Itt lett rosszul, az utcán. Bevitték.
- És tényleg hajléktalan?
- Igen.
- De a fehér ing.
- Valaki mosott rá. [...]

2007. október 2.
Anyácskámtól (minden bizonnyal) [végleg} elbúcsúzni, a kaposszentbenedeki kolostorba, kocsival. Két unokája is velem jött.

2008. október 1.
Tisztelt Uram, emlékezetem szerint Ön néhány éve adott egy interjút a 2000 című (vagy valamelyik másik) lapnak, amiben többek között azt állította, hogy "tökéletesen csak a Jóisten dolgozik, meg a Bródy Sándor utcai zöldséges". Érdeklődnék, hogy 
1. Jól emlékszem-e?
2. Mi a megjelenés pontos helye?
Tisztelettel Z.

2009. oktber 1.
István, egymás között csak Rumcájsz, klubtársunk, most halt meg, gyomorrákban. Beszélgettünk emlékéről a zuhany alatt. Aztán a vízben átgondoltam. A mennyei Szent Lukács uszodában majd Gábor barátommal egy medencében úszunk. Számára a víz 22 fokos, nekem 26. Én ötször gyorsabb vagyok, mégis egymás mellett haladunk, csevegve. Ő a szokott negyed óráját, én a 34 percemet, együtt érkezünk és lépünk ki a vízből. Zuhanyozni fölösleges, a víz nem klóros. A napernyő alól fehér fürdőköpenyben, na, mosolyogva ki integet felénk? Kazinczy Ferenc, térdén laptopja, német nyelvű levelelét fogalmazza báró Deseffynek, [...]

2010. október 1.
Minap tűnődtem, hogy a mennyben nem létezik a szám, számosság.
Pld. a Szentháromság Egyisten.
És most még valami.
A Szent Szűzhöz egyidejüleg éppen egymillió kétszázezren imádkoznak.
S Ő egyszerre foglalkozik mindegyikkel.
Gigászi winchester.

2011. október 1.
Virág Judit aukció két hét múlva, megint beadták egy képemet. Régi zsidó temető (csöndes kert) - A/85/17, indul 2,6 millióról, a katalógus szerint becsült értéke 3-5 millió között.

Az első percben - Szent Johanna - megrémültem, hogy ez így folytatódik. Merthogy egy tréfalátvány. Onnét volt szép lassan komolyba fordulni. Mutatom.
Nagyon jó kosztümök. Meztelen nő is volt. Nagyszerű ötlettel, és pontosan. És volt fenséges pillanat is, amit bizony megkönnyeztem.
Öreg koromra megszerettetik velem ezek a színházat?

2012. október 2.
Ha ünnep, hát ünnep.
1. A kötelező 44 hossz helyett ma 72, amit eddig soha. Több, mint két kilométer. Baromira untam. És bejött!; utána sokszoros öröm volt kikászálódni a vízből.
2. Történjen valami. Akkor mától fegyelmezetten étkezem.

És akkor a mai nap. Dunakeszire lányomhoz a 13 kilós szerszámládámmal. Együtt a boltba, kályhacső vásárlás, aztán nem kis kínlódással/munkával egy vaskályha beállítása, estére próbaüzem, a nagylány Kingának garázsból lett különszobájába. Részem van benne, igazi öröm.
De ami a legjobb volt benne – ó, ó – hazafelé kerülőút barátomhoz Fótra, és ehhez GPS-T KELLETT HASZNÁLNOM. Már reggel óta ez járt a fejemben.

Valamint fotóanyagom rendezése befejezéseképp elkészült egy megmagyarázom-fájl: foto/eligazodas-adatokban.htm

--- 2013. október 2., szerda ---

09:53 Most kaptam, ajándék.

Rónay  György  A KERT
A b.-i vonalon, két állomás közt, körülbelül egyforma távolságra mind a kettőtől, van egy kis kert. Mindössze néhány négyzetméter, és a leglassúbb vonat ablakából is mindössze néhány másodpercre látszik. Se tanya, se kunyhó, se őrház nincs a közelében. Semmi, csak ez a kert, tavasztól őszig virágban.
Valaki eljön valahonnét, talán kilométerekről, és fölássa a földet. Magokat szór, palántákat duggat. A kert a legnagyobb aszályban is virít: valaki eljön valahonnét, és megöntözi a növényeket. Kút nincs a közelben; talán kilométerekről hozza a vizet, kora hajnalban vagy késő este; mert a kertben soha nem látni senkit. Semmi mást, mint a virágokat.
Kié lehet ez a kert ott a sínek mentén: ez a maroknyi virág a le-lecsapódó mozdonyfüstben? Kinek lehet fontos, hogy aki a világnak azon a pontján kinéz a vonat ablakán, tavasztól őszig virágot lásson?
Mindenesetre van egy ember, akinek fontos. Akinek az a fontos, hogy a virágait lássák, és nem az, hogy tudjanak róla. Egy Névtelen, aki a világnak azon a parányi pontján évről évre új lapot ír a virágaival egy Kódexba, amelyet még a leglassúbb személyvonat ablakából sem olvashatni tovább egy-két másodpercnél.
De aki olvasta, sosem felejti el. Az tudja, hogy van legalább egy pontja a világnak, ahol évről-évre kivirul ugyanaz a kert, ugyanannak a névtelen szorgalomnak a szeretetében.

Chagall - Ámos kiállítás "Háború és béke között"
Ha kicsit belegondolunk, persze az egész szürrealizmus csacsiság. Mért tudom jobban kifejezni magam, ha megfordítom a gravitációt, a lovacska icipici, Mancika fejjel lefelé lóg bele a képbe. Ehhez vagy agyalni kell, vagy talán ilyennek kell születni. De hát emberek vagyunk, itt minden lehetséges. A tehetség mindenen átlép.
Most jövünk a kiállításról. Adódik a tréfa, igen, látjuk, tudjuk, Ámos zseni; jó, jó, de ki az a Chagall. Annak, szegénykémnek itt majd mind pocsék képei. A mentségeket tudjuk, nyilván nem főművek, azok múzeumban, amúgy is nagy a színvonal-amplitudója, hogy túlfestette magát, stb. Hogy valaki nem mély, hanem a felszínen játékos, játszik: OK. Én itt szitokszót: zsonglőrködik. A súlyos dolgaiért Svájcba kell menni, a négy korai rabbi-portréja... Háború borzalmai? Ő akkor az USA.-ban. Nem szenvedte meg, nem is alkalmas rá, nincs tehetsége ilyen szenvedésre. (Ahogy Weöres írja, végigálmodtam és nem vettem észre anyám halálát, két háborút...) Chagall véleménye a háborúról: szakszerűen, lelkiismeretesen elitéli.
A hatalmas, hozsannázott, négyméteres képe; ilyet tudott volna még tucatot; komolytalan, kevéssé komponált.

Hanem Ámos. Akkor gyenge, amikor valamit – szenvedést, stb. – nagyon meg akar magyarázni. Szerencsére nem túl gyakran. Ugyanis ő aztán születésétől át van itatva ezekkel a terhekkel (tehetség), ehhez neki csak ráadás egy háború, a személyes sors. Látomásos pasi, sokkal chagallabb Chagallnál. Ámos a megvalósult Chagall. A legsemlegesebb témáiban-, még önarcképeiben is. Egyik kis képére mondta Kata, mennyivel jobb, mint a Guernica - ugyanarról szól. Csoda.
Most, itthon, visszagondolva, nem is emlékszem külön-külön a képeire. Egyetlen csendes mondat az egész, így együtt, most is beleszédülök.
Egyébként a kevesek között, akinek a színei tartalmasak. (Chagall itteni képei mindössze kellemesen színesek.)
Gyalázat, múzeumlátogató vagyok, az elmúlt ötvenöt évben képét Magyarországon alig láttam. Pedig főművei közül több pl. itt, a Nemzeti Galériában. Raktárban.

--- 2013. október 3., csütörtök ---

A mai nap mellékterméke egy régi szerszámunk; infralámpánk rekonstruálása.
Foglalatcsere, miegymás. Apró gyerekeink idején volt sokat használatban.
Négy kiló homok volt benne, föl ne borítsák.
Most a nagyját kiöntöttem,
most már csak
nehéz.

Délután-este Benó-kisfiú nálam fest. Mindent megkérdezett, hogyan szabad, mit lehet. Nagyon tetszett a nyíltsága, és ahogy szervezi önmagát, munkáját. Apukája belesegített egy kicsit. 11 perc.

--- 2013. október 4., péntek ---

Reggel A/13/53 tovább,
aztán Zelk sírjánál, kőrberaktuk gesztenyével a márványsirályt.
A mögötte-követ a fotón kénytelen voltam exhumálni,
oly igen közeli volt a szomszédság. F/2013/247
A temetőből hazafelé hirtelen elképesztően sárga lombok.
Délután Gábor látogatott meg.
Új ritmusú életszervezése, gazdag hétköznapjai.
Készül a Vasárnapi Újság újabb fejezete.


























Mailben érkezett hír, Virág Judit október 18.-i aukciójára megint beadták egy képemet;
már bizonyos, hogy az a remek fickó, a salgótarjáni múzeum hajdani igazgatóhelyettese meghalt. Az övé volt.
Műterem hosszú képpel - A/99/27, 60x60 cm.
400 ezerről indul, "becsértéke" 7-800 ezer.

--- 2013. október 5., szombat ---

Készek az ábrák Gábor Vasárnapi Újság új, 1882-1883 - fejezetéhez, már a neten van.

1883. 9. VILLAMOS UTCAVILÁGITÁS. Partz rendszere. Az elektrikus világításnak egyik nagy-hibája abban áll, hogy utcai világításra eddigelé nem alkalmazható előnyösen. Az elektrikus fény nagyon vakítja a szemet, ha beletekintünk. Ha pedig tejüveget teszünk elé, akkor erejének egy nagy része veszendőbe megy, több lámpát kell alkalmazni, s ez által drága. Ezeken a bajokon akar segíteni egy filadelfiai feltaláló, Partz rendszere.

13:48 Udvarunkra, ott alant is megérkezett az ősz.
Nőnek az árnyékok.

F/2013/248

Most kaptam alezredes-vegyészdoktor klubtársamtól. Különös, ahogy a kislány nem a csacsi? póni? szemébe néz, hanem lefelé; talán a ruhájára gondol. Hagyja magát, karja leengedve. És nem mosolyog. Az állat is szokatlanul viselkedik.

És lyókívánságunk Katával
szívbéli barátnőnk
jeles házassági évfordulójára.

Illetve annak képmelléklete.





--- 2013. október 6., vasárnap ---

Na, kitől ezek a gyönyörű (ritmusú) sorok?

Mikor az első zuzmara
megül a rózsafákon,
töpreng az ember, mit tegyen,
hogy ami fáj, oly nagyon mégse fájjon...
   [Zuzmara]

És. Súlya, mintha: Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég... (ami mondatnak szintén nincs semmi tartalma, csak csodálatos)

Elült az ár. S ma itt a tél.
   [Absztrakt ég alatt]

Ezt se csináltam eddig, amit tegnap. Jó. (Imaóra végéig csak) a 90. (89.) zsoltárt, nagyon lassan; lassan és többször, több helyről. Minden benne van. A katolikus Bibliában a lábjegyzetet is hozzá. (hegyek = maradandóság) Nem is sokkal rosszabb fordítás, mint a Károli. <<Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre! / Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték...>>
Egyébként ebben az az aranyos panaszkodás, hogy egy nyűg az életünk, ami ráadásul rövid is... Ha nyűg, mért baj, hogy rövid.

Reggel öttől fél tizenkettőig fotó-adatbáziskodás. Barátom kiderítette a főbajt életművemnél, hogy a meglévő 3384 fotóból selected 302-ről nincs papírkép, tehát nem létezik. Nem lehet kiállítani. A későbbi nagyításoknál nem lesz lehetőség a szerzői kópiához igazodni. Tehát: a táblázatból a szelektáltak kiemelése >. ebből le a zsidó temetők > ebből le, amiből van nagyítás >. ebből le, amiből csak kisfelbontású fájl van. De mire ez így letisztult... Előnye egy ilyen munkának, rendezés közben előkerültek az össz. félregépelések.
Fél tizenkettőkor új típusú feladat. Sajtreszeléket nyomkodni a pogik tetejére, aztán bé a tepsibe.. Dupla szülnapi ebéd, nagyszámú utódaink.
Kaptam ezt a fotót is, cock-pit, ide teszem, hogy megőrződjön a honlapon, a gépben. Nem semmi.

12:20 Már kaptam tiltakozólevelet. De hát, könyörgöm, mi közöm ahhoz, hogy amikor ő verset faragott, milyen kellemes volt neki az időjárása. És, hogy ennek ellenére... elképesztő, megrázó. Ki tudja miért.

15:20 Hanga-unoka szerint születésnapom alkalmából
így nézek ki. Evvel egyet tudok érteni.
F/201/248




Mikitől:

A HÁZ ELŐTT

A világot már nem érted,
s nem tudod, hogy téged itt ki értett.
Esni kezd s a sarkon egy
kövér asszonnyal trécsel egy
kisértet.

Kata fejfáj, esti séta hát egyedül, kellett a délelőtti nagyon feszített figyelmű munka után. Svábhegy kocsival, alkonyodik, Normafa, az édes Anna rét még mindig tele szülőkkel - gyerekekkel. A szembe-úton három férfi, két nő, két babakocsi, egy kerékpár és egy háromlábú németjuhász-keverék kutya sétáltak; baráti társaság, egy kupacban. Hazafelé a kedvelt zúgligeti kerülő, el a Harangvölgy-torkolat, az amerikai követség és volt főiskolám előtt. És a szobában most égett a villany, ahol kb. ötven éve jártam utoljára. Váli nagyanyámék lakták végig az első emeletet a mai Remiz vendéglő fölött. Aztán ahogy szegényedtek, adták el sorra a szobákat a szomszédnak, végül három öreg egy szobában. Megálltam a kocsival, megszólítottam egy pincért, bekéredzkedtem. A szoba ma a tulajdonos irodája. Monitor előtt ült, Miklós bácsi ágya helyén is íróasztal. Három perc, körülnéztem, nem volt megrendítő. Évek óta terveztem, megvolt.

3. Artchivum Intézet
Kilencjárda este - P2/2013/194,  9 db-os sorozat, 52x70 cm/db,keretezve
Zsidó temetők keretezve 13 db, keretméret: 50x40 cm.

4. itthon (2013.10.)
Kilencjárda reggel - P1/2013/195,  9 db-os sorozat, 52x70 cm/db, keretezve
Zsidó temetők keretezve 16 db, keretméret: 50x50 cm.

III. MENÜ ➔ FOTÓ ➔ VÁLOGATOTT MŰVEK / SELECTED WORKS
a MONITORON nézők számára
A kiállításra kiválasztottak szűkített változata, néző-kímélendő:
csak 16 zsidótemető, (az mind kiállításra kiválasztva BY B.P.)
és járdafotókból egy, mutatóba.

IV. ARCHIVÁLÁSRA SZÁNVA:
ARCHIVÁLANDÓ / BY B.P.    = B:P.válogatása, családtört.-hez
másé                                            = B.P. válogatása, idegen fotó


V. TŐLEM ELKERÜLT FOTÓSOROZATOK LISTÁJA  
ajandek.htm
 

VI. VINTAGE FOTÓK
vagyis az elsőéves sajátkezű, vagy a szerző által ellenőrzött módon készült, szignált, adatolt papírképek ügye,
 ami ugyebár HUF értékesebb.
 Evvel nem foglalkozom, mert
 - legtöbbje-, jó néhány bebetonozva az OSZK Kézirattárban, a C. naplómban
     (lásd menü - 10. C. napló - 13. napló képei).
 - utólag nem tudom datálni, szignálni őket,
  azt a párat se, ami egyebütt van.

--- 2013. október 8., kedd ---

 Barsi Balázs 17 perces beszédét hallgatom, 40 perc. Közbe-közbe PAUSE, hogyan vonatkozik rám. Igaz, közben a körmömet is levágtam.

Ha a mai nap semmit nem teszek abból a hitből, hogy van föltámadás és örök élet, igazából nem vagyok keresztény. Nevetségesen kicsi dolgokat; teérted, Jézusom, megteszem. (BB.056)

Szülnapra ajándékozni, ez sohasem késő. Szerintem. Most kaptam:

Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.

Mailváltás délelőtt.

Városrendészeti Parkolási csoport Bp. II. ker.
T. Cím. A Lukács uszoda előtt találtam egy magukhoz tartozó Parkolási ellenőr-kitűzőt. 00030 sorszám. Szükségük van rá, vagy kidobjam?
Szívélyes üdvözlettel: vd.

Tisztelt Ügyfelünk! Kérelmét megkaptuk! Az eset kivizsgálásáról szóló tájékoztatást hamarosanl megküldjük Önnek! Felhívjuk figyelmét, hogy a pótdíj összegének befizetésére vonatkozó határidőt nem áll módunkban panasztétel esetén sem meghosszabbítani! Üdvözlettel: Parkolási Csoport

--- 2013. október 9., szerda ---

Először reggeli futás közben, a Margit körúton bukkan föl a gondolat. Aztán, ahogy a habokat szelem, már egyre gyakrabban. Lelki szemeim előtt a szárított kifli lebeg. Tarisznyámban nejlonzacskóban; hazafelé a Duna-parti sétányra érve harapok bele. És - ó, emberi sors - rágva (is) mindig valamin gondolkodom, ergo soha nem figyelek rá. Bút enyhít, hogy (emlékezetből) tudva tudom, tényleg semmi íze. Az igazi reggelente kettő lenne. Az kitartana hazáig. Akkor talán.

Ma viszont a villamoson –

Ajánlott levelem, mindjárt elmegy.

2013.10.9.                        html-2013/asztrik-atya.htm                        C.12406
dr. Várszegi Asztrik főapát úr
Pannonhalma

Kedves Asztrik atya!

Mellékelt kérelmemre Erdő Péter érsek úrtól április óta nem kaptam választ.
Ezt úgy is értelmezhetem, hogy nem utasította el :-)).
Második, érdeklődő levelem után most rá is kérdeztem egy illetékestől;
nem biztos, hogy valaha válaszolni fog.
Te is fölöttesem vagy (1955. óta benedekrendi oblátus,
Kelenvölgyi plébánia, p. Szunyogh Xavér, illegális bencés cserkészcsapat),
úgyhogy megkérlek, ezt az engedélyt, ha lehet,
nekem (számunkra) szíveskedjél áldásoddal megadni.
Köszönöm!
szeretettel:
(deske)

a melléklet neked is kijár!
[= a 2010-es katalógusom, benne a Koldus keresztút - B/89/44]

--- 2013. október 10., csütörtök ---

Most 04:12, éjfélkor keltem, úgy látszik, egy komolyabb náthához ez is hozzá tartozik. Visszaeső bűnös. Kettőig adategyeztetések; a P4/84/01 fotómat 2007-es nyomat és akkor adtam a győri múzeumnak. Nem mindegy. Kettőtől pedig jegyzetelés. Jó barátomék házassági válságban, azoknak egy könyvecske átnézése; másfél oldal lett. Hátha egy picit segít.

- ha panaszkodik, meghallgatni; nem feltétlen tanácsra vágyik, hanem megértésre
-  tanuljunk meg beszélgetni:
két alapvető személyiség típus:
1. a "Holt-tenger" (Abban megreked a víz, nem folyik tovább.) Nincs belső igénye elmesélni, amit átél.
2. "Csobogó patak" bármit lát, hall, öt percen belül el kell mesélnie, ha másutt nem, telefonba.
- ha a másik másmilyen, konfliktusos lehet --, meg kell tanulnom alkalmazkodni.
- régi sérelmek csökönyös fölhánytorgatása
a másfél oldalnyi jegyzet

Saját praxisomban kissé más megfogalmazásban jutottam errefelé. Hogy egy ember tán legfontosabb jellemzője a (sokszor maga számára sem ismert, gyakran átgondolatlan, akár abszurd) belső fontossági sorrendje. Amikor a haldokló vénasszony nem enged papot hívni, mert hogy ilyen frizurával –

09:52
- SZERETETNYELV

szeretlek, mondta a kígyó, és átharapta a torkát az egérnek. T.
- Szegény T!. Hogy magában az évtizedek során mennyi keserűség halmo d.
- Szegény ÉN!, hogy magában mennyi humor van! Sajnálom, hogy nem értett. Biztos a nátha! T.
- Mért, egy kígyó is lehet náthás. d.

10:11
- Deske, hú, de jó volt Maga az öregasszony-példával! (Szavamra, semmi közöm hozzá.) Viszont szembesített valamivel: mi az én fontossági sorrendem azután, hogy elment mindenki, aki a legfontosabb volt. Egy biztos: nem édes önmagam.  U.i.: ne haragudjon, hogy terhelem a saját hülyeségeimmel.) A.
- Kedves A.! Elnézést hogy válaszlevelemmel terhelem, tudom, hogy maga olykor fogcsikorgatva és tisztességesen másokat szolgál, és másokért él. Nem akartam volna levelemmel zavarni... d.
- Bocsásson meg: ezt most nem értem. Ha netán arra vonatkozna, ahogy én most érzem - hogy t.i. a továbbiakban ne "terheljem"(= idézet a Magáéból) a leveleimmel, írja meg... A.
- Az ellenkezőjét. Saját lelkét ne zavarja meg a folyton fölös mentegetőzésével. Örülök, ha ír. Értem, hogy mindig egy kis aggódás, mert ismeri saját – egyébként  – rámenős pedagógusságát. d.
- Az életben senki nem fogalmazta meg ilyen pontosan (beleértve magamat - mit szól ehhez a gőghöz?) az én  - talán  egyik legnagyobb - hibámat, bűnömet, szenvedéseim forrását. Most lehet, hogy a Teremtő üzent nekem. Talán a legjobbkor - vagy legalább is nagyon jókor. A.
- :-))) d.

10:35
- Kedves Deske!
1. Senki nem tehet róla, hogy milyen a génstruktúrája, miféle neveltetést kapott. 
2. El kell jutni oda, hogy megbocsássuk a másiknak, hogy különbözik tőlünk,
3. Egyik barátom válasza a kérdésre, Mi kell a jó házassághoz? ezt válaszolta. Nyelni, nyelni és nyelni.
Mindegyikben van valami.
Azért darázsfészek a téma, mert kívülről belenyúlni egy kapcsolatba nagy óvatosságot kíván.
Üdv: N.
- Köszönöm, én is kissé aggódva nyúltam ilyenformán bele. Én a fentieket úgy fogalmazom,
hogy olykor elkerülhetetlen, sőt zseniális módszer problémát szőnyeg alá söpörni. d.

2013. júli. 19. Deske, lányunk az esküvőnk után szinte azonnal megfogant. Testvérkéje évek óta nem akar. Nagyon szeretnénk, ha jövőre már kettő születésnap lenne... S.

2013. júli. 19. Imaszándékom lesz. d.

2013. okt. 10. Tegnap az orvos megállapította, május végén várható az érkezése. Köszönöm. S.

Hogy házunkban is megvalósult a szelektív szemétgyűjtés, alkalmazkodom. Asztalomnál ülve a taknyos vécépapír a jobb-hátranyúlva-tartályba, míg a gurigája a papírokhoz, baloldalt, az asztal alattiba. Két tekercs egy nap alatt. Nem kellett volna – bárha túlöltözve – a hűvöskés Margit-szigeten, a szokott padomon Bernáth Aurélt olvasni. De mikor intim kis karcolatai Csók Istvánról, Nagy Baloghról, Petrovics Elekről, Szabó Lőrincről. Az én világom.
És a napi egy szárazkiflihez betegen is jogom van.
Lassan utánpótlásproblémák.
Baromi jól dolgozom, fotó adatbázis, nyakig sálban. És túrabakancsban. Melegeb. Csak egy B-vel, mert annyira azért nem.

Baráti mail, Kieselbach aukció, október 18., Mariott szálló. Mozaikterv - angyalos - A/74/18/2B - képem, vegyes technika, 39x176 cm. Készült: 1974 - 1979 - 2013. Indul 400 ezer, becsérték: 600e - 1.2 millió. Egy meghalt ösmerősöm hagyatékából a Hospice Alapítványhoz került. Ők szóltak nekem, hazahoztam, átfestettem, restauráltam, csináltam hozzá keretet, és üvegeztettem. Azt ki is fizették, nem is számítottam rá. Mindketten nagyon jól jártunk.

Mi mindenre jó egy ilyen táblázat. Nézem a fotók ügyeit, kiderül, egy barátomnál sokmillió HUF értékű vintage fotóm. Amiből ugyan nem nagyon lesz pénz, legfeljebb később. De azért ez jó. Tökéletesen megfelejtkeztem az egészről. A rendezés befejezéséhez közeledik. Sajnos.

--- 2013. október 11., péntek ---

Igazi ágyi beteg, főleg sok alvások, meg minden.
De azért megtetszettem magamnak fogmosás közben, F/2013/250
Ruha teszi az embert. Meg a sapka.
Meg befejeztem ezt a pórollllhatatlanul fontos magyarázkodást a Kedves Utókor számára. Minden fotó alá bekerült linkként a honlapra: eligazodas-adatokban.htm
Már elküldtem szakértő barátomnak, lektorálni.

Ezt a fontoskodást Magyarász Imre festő-, első mesteremtől tanultam meg, Óbudán, 1960-ban, egyetlen perc alatt. Kissé sebesen teregettem ki neki mappából új olajképeimet a parkettra. Rámdörrent, ha te nem becsülöd, mért becsülje más.

Deske, nehéz ügy ez a házassági tanácsadás. Hívők számára tán egyértelműbb, el kell viselni mindent. Magam elég nehezen, és nagy áron tanultam meg a szőnyeg alá söprés leckéjét; egyszer csak kidőltek a szekrényből a csontvázak. Persze nem a pitiánerségekre gondolok, hogy miért a polcra tetted a sót, ha az asztalon a helye, stb. Ezekből csak ritkán van válás. Bár ezek a kis dolgok gyakran a mélyen megbúvó problémák helyett kerülnek elő. Ha nincsenek alapvető alkati, kulturális stb. fundamentális különbségek, akkor csak a megbeszélés és egyeztetés segitHET. De mi van, ha pl. nem jó a sex valamelyiknek? A nők nagy része csak eltűri - kb. 60% -, merthogy neki kötelessége... szóval nem olyan egyszerű. De a szőnyeg alá: jobb ha a pormacskákat zavarja. U.

--- 2013. október 12., szombat ---

Kedves Deske, Jancsi és Juliska összeházasodtak. Jancsi szerint a nappali fala színének sárga lenne a szép. Juliska szeint kék. Akkor milyen legyen?
1. sárga
2. kék
3. lila
4. csíkos
5. dobjanak föl kockát
6. ne legyen fal
Nos? üdv.: L.

Mail Le Meux-be, 18 lett a fiú, távoli (de nem csak tiszteletbeli) keresztgyerekünk. Minden nap dolgozunk érte.

Barátunk, Stephan! Születésnapodon (is) gondolunk rád, életedre, sorsodra. Ami Istennel túl a te kezedben van.
Küldünk egy fotót.
szeretettel:
K+D 

___________________________________________________________________________________________

A fotó nem saját; NN.
Megfigyelendő, a bácsi két cipőorra egyvonalban. Áll. Vagyis kivár.
A mamuska észrevett valamit, és kíváncsi rá. A férje nem.

A kép talán a házasság problematikájáról is – segítően – sok mindent elmagyaráz.

Mindenkivel tudatom, átaludtam a napot. Ágyban. És majd meggyógyulok.
Egyik orvosom Genfben, a másik Firenzében.
Klári azt mondta, egyek Aspirint. Eszek.
Kata azt mondta, lámpázzak. Lámpázok.
Magdi néni, hajdani gyerekorvosunk, hogy rumos tea. Na, azt nem.
Bernáth Aurél esszéje az absztraktról, 1947, és a szocialista realizmusról, 1950.
Olykor vaskosan téves alapeszméivel csodálatos kulturáltan építkezik. És taktikus tapintattal.
A múzsa körül. (Válogatott írások a művészetről.) Szépirodalmi kiadó, 1962.




Fiam:

Jobbulást, Apó! Holnap jövök, hozzak valamit?
- Öt kiflit.

Ugyan van hat, de szeretek dúslakodni.
Kiszárítva eláll a fonott kosárban, körkörösen.
Betegen fölmegy napi kettőre.

A fene egye meg, mért kell a körkörösent rövid ö-vel. Ízléstelen.

21:55 Deske, írd hosszú ő-vel. Létezik költői szabadság. Vonatkoztasd magadra. Mondd azt, hogy ez vers. Citromot ajánlottak már? Jobbulást!  S.

És négy kép a háborúról.

--- 2013. október 13., vasárnap ---

Szellőztetni kell. Időnként. Ott lent a fák újra sárgák. Isten mosolya.
Megengedetten állóhelyzetben gyönyörködöm bennük kis időre.
F/2013/252-254

Ezt a Zelk-verset tulajdonképpen havonta ide kellene tenni.

ZUZMARA
Mikor az első zuzmara
megül a rózsafákon,
töpreng az ember, mit tegyen,
hogy ami fáj, oly nagyon mégse fájjon.

De tudja, fájni fog soká,
mert büntetlenül nem lehet szeretni,
az ész végülis megadja magát,
ha majd a szív nem s nem akar feledni.

Mert zuzmara a rózsafán,
mert varjuszárnyak árnya hull a hóra.
A nyári tücsökcirpelés
most ér a csillagokba

--- 2013. október 13., vasárnap ---

Valami kapcsán felületesen átfutottam a képernyőn a 2000 óta-olajképeimet.
Nem gondoltam volna, nagyságrendben kéttucat jó munkát dobtam ki, tévesen.
Még mindig jó arány.
És még mindig sokkal jobb, mintha az ellenkezője, ha engedékenyebb lennék.

Délelőtt félbetegen kép tovább, A/13/42, csak olyan félbeteg féle.
Ízléstelen lenne félbetegen igazán jót, nem?!



--- 2013. október 14., hétfő ---

talán erről beszél

Hogy egy fotónak a forint- de szellemi! értéke is nemcsak minőségétől függ, közhely. De hogy festményekkel is ez a helyzet, ahogy itt Bernáth Aurél elmélkedik erről-, ez átgondolandó. Éppen másodrendű munkáim kapcsán.

Látogatóban vagyok egy barátomnál. A falon kis Ferenczy-csendélet függ. Nemes kis munka ez - mondja barátom. - Tudom, nem jelentékeny mű, sőt kevés Ferenczy-képet ismerek, mely ilyen igénytelen volna, de azért még ez is míly üdülés a szemnek.
Valóban az volt. Csodálatos dolog - gondoltam - hogy ez a semmitmondó művecske (egy gipszszobrot ábrázol kék háttér előtt) még a maga igénytelenségével is meg tudott ütni egy olyan hangot, amely tisztán és őszintén cseng. Sőt, ha egybenéztem a szobával, kiharcolt magának egy jelentékeny pozíciót.
Közben egy ötletem támadt:
- Tegyük föl, hogy ezt a kis képet egy ma élő ismeretlen festő beküldi kiállításra. Kipenderülne az első pillanatban. Az altiszt nem tudná elég gyorsan kivinni. Szolgáljon vígaszul Ferenczynek, hogy ilyen előfeltételek mellett a pesti Giorgione-arcképnek is ez volna a sorsa.
Ez a feltevés azért is hiteles, mert nemcsak ismerjük a zsüriket, hanem magunk is gyakran vagyunk zsűrik tagjai, tehát nyilván mi is így tennénk. Ami elgondolkoztató ebben a feltevésben, hogy a műalkotásoknak valóban több arcuk van. [pl.] Századok élményvarázsa fonja körül a festő nevét,máris előlegezett bizalommal lépünk a műve elé...
Bernáth Aurél: A múzsa körül / Jegyzetek a művészetről 1948

(Valami sejtésem volt egy virágcsokor nélküli szoborról. Utána néztem. A képet Ferenczy kettévágta. Ezúttal vaskosan tévedett.)
http://ferenczy-mng.blogspot.hu/2012/04/egy-venusz-szobor-nyomaban.html

Egy mosoly jóbarátaimnak, Gödöllőre, Fótra, Dunakeszire, a Márvány utcába, a Körtérre. Kecskemét-Óbudára, Zuglóba, Budaörsre, itt balkézre a szomszédos szobába, és még sokan mások. 3,5 perces film a YouTube-on.

http://www.youtube.com/watch?v=I-Yi-WGG-6c

Délután értesítés, hogy szereplek a készülő belsőépítész lexikonban, és okosabban teszem, ha én adok be magamról valamit; adatokat, alkotói hitvallást, meg négy képet. Tudják, hogy én nem a szakmában. Délután - este fotózás, tizenkétszer ugyanazt. Mert a három festmény mellé egy bútor is, a móka kedvéért. Hoppá, mi lenne, ha csak ezt küldeném???!! Négyszeres méretben szerepelne, mert 24x24 centit adnak.
Palettaasztal - G/60/01






--- 2013. október 15., kedd ---

Keserves délelőtt, kivételesen magamról kellett írni valamiket a belsőépítész lexikonba,
hitvallás, meg hogy miket csináltam, mettől meddig.
Ha én azt tudnám.
Ehhez persze egy portré is kellett...
Megpróbáltam hirtelenjében valamit összeszedni nekik.
Pl. ez adat leírásától kifejezetten viszolyogtam:
<< 1958-tól  C. napló kézirat, 12.410 gépoldal / OSZK. Kézirattár >>

2.
Képeimet harminc évig nem engedtem
végleg külföldre; merthogy
a mi gyerekeinknek, unokáinknak szánom.

3.
teljes oeuvre-katalógus: deske.hu
az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonában

4.
2013. októberig
készült festmény:   2098
leselejtezve:           1094
_____________________
itt az egész

Reggel a rádióból, félfüllel, hogy mától kötelező a CO-riasztó gázfűtésű szobában. Ismerem, 17 ezer. Lementem venni egyet, de csomag ruhacsipeszt hoztam, ne repüljenek el figyelmeztető papírkáim nyomtalanul az asztalomról. Kék-zöld-sárga-piros. A riasztó-boltos is hallotta, és csak iskolákban kell föltenni. A műterem jól önszellőzik.
És egy szomorú valóság, Kata a tegnapi filmben az apácák között AZONNAL fölismert két neves amerikai színésznőt. Utánanéztem, Sister Act 1992, Broadway-musical. Kata szerint így is jó. Tulajdonképpen.

--- 2013. október 17., csütörtök ---

Az új konyhásnéni kissé szűken méri, úgyhogy egy B. napló:
- Maga olyan bőven osztja nekünk, hadd adjam egy könyvemet köszönetképpen.

Lóhalálában (de miért) egy elvben kiállítható fotóanyag kiválasztása, printre előkészítése. Egy képhez 24 oszlop (adat) tartozik. Az adatbázis jelenleg 4397 soros. Van vele munka. Szabadjon egy parányi részletet:

Csak a kisegítő magyarázatot (ez itt csak töredéke) 14x printeltem ki, mindig híve, hogy már tökéletes. Amíg egyáltalán rájöttem, hogy táblázatban áttekinthetőbb.

Áttört bennem valami gát, hogy a minap felfeslett fekete pénztárcámat fehér cérnával javítottam. Noha volt fekete is. Ahogy Ottlik szabadságérzülete, ahogy 1957-ben három lépcső közül választhatott a Lukács tetőterasza felé. Tán négy százalékra saccolom szabad akaratunk területarányát.

Deske, hogyhogy négy százalék szabadakarat??? Hogy jött ez ki? F.

Szeretne Ön ma este Bach-ot fuvolázni?
Szeretne Ön férfi lenni?
Szeretne Ön holnap Brazíliában lepkére vadászni?
Szeretne Ön holnap két hónappal idősebbnek lenni?
    - hát, valahogy így. d.

--- 2013. október 18., péntek ---

05:57 Most olvasom. Ilyen egyszerű.
Ha a jót elvesszük Isten kezéből, a rosszat miért ne vennénk el? Jób 2.10
Ha a jót elvesszük párunk kezéből, a rosszat miért ne vennénk el?

Valamint

És ültek vele hét napon és hét éjszakán a földön és nem szóla vala egyetlen szót sem egyik sem, mert látják vala, hogy igen nagy az ő fájdalma.

09:23 Deske, a korlátok közötti választás lehetősége, mely önként elfogadott, és vállalható kötelességeken, és felelősségen alapszik. Ez a szabad akarat. Nem parttalan vágy, és esti gyermekmese. L.

14:25 Kedves L.! Csakhogy az ember misztikus lény, és nem racionális. A Mester nem véletlenül mondta: „Nem tudjátok, hogy milyen lélek lakik bennetek.” Tényleg nem tudták. Mi se tudjuk. Cselekvéseink kilencvenegynéhány százaléka ösztönös, ha tagadjuk ha nem.  A.

Virág Judit-aukció ma este.

22:10 Kedves Deske!
Véletlenül tudom, mert szándékosan ott voltam.
A kép címe (szerintük) Műterem hosszú képpel.
Kikiáltási ára 400.000,
Leütési ára 900.000 forint volt.
Továbbra is kellemes hétvégét kívánok. A.
[Műterem hosszú képpel - A/99/27]

És futtában a gangon egy fotó. F/2013/256
Amúgy 120 fotó 19 adatának bejegyzése.
És észbe kapva nem egyenként, hanem csak ezt: aaa.
És majd egyszerre cserélem.
Ha tudom, ennyi papírmunkával jár,
soha kezdek fotózni...
Napok óta, éjjel, nappalllllllllll.

.

--- 2013. október 19., szombat ---

Ferenc pápától:

Szükségünk van reverenda és fátyol nélkül szentekre. Szükségünk van farmeros és tornacipős szentekre. Szükségünk van szentekre, akik moziba mennek, zenét hallgatnak, és barátaikkal sétálnak. Szükségünk van szentekre, akik Istent teszik első helyre, de az egyetemen is kitűnnek. Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre, vagy a tisztaságot megszentelik… Szükségünk van korszerű szentekre, XXI. századi szentekre, akik erre korszakra alkotják meg a lelkiségüket... Szükségünk van kólát és hot-dogot fogyasztó, internetező és Ipod-ot használó szentekre. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni barátaikkal. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot.… Legyünk hát ilyenek!" (A „Mi canto es oración” című honlapról)

Kedves A.!
Azt gondolom, nagyon felszínes leegyszerűsítése az emberi létnek ez az összefoglalója... az ember racionális, érzelmi és ösztöni hatásokkal él, ezek egyikének, vagy kombinációinak keveréke és persze a körülmények határozzák meg döntéseit. Ráadásul itt vannak ezek a velünk kapott alkati sajátosságok, melyek óhatatlan egyik, vagy másik irányba tolják el a mérleget. Ha ég a ház, független lelki alkatomtól eloltom a tüzet. Szerelmi állapotunkban, a hormonok burjánzásakor, hajlamosak vagyunk az ösztöni és érzelmi parancsainknak engedelmeskedni. Hitünk, neveltetésünk és a civilizáció folyamán elfogadott társadalmi normák pedig a keretet adják mindennapi életünkhöz. Mindezeken belül, döntéseinkben persze meghatározó az érzelmi vonulat. DE csak ezek figyelembevételével, egyedi meghatározottsággal. Ám, az ember képes arra, hogy a saját maga által, megszabott és vállalt korlátok között élje meg a szabadságát, az akarati szabadságot is. Persze, ez nem statikus, és tele van következetlenséggel. Ettől emberi. Például. Tudom, hogy az ajándékba vitt süteménybe nem illik beleenn i -racionális. DE tudom, hogy akinek viszem, nem haragszik majd meg mohóságomért - ösztöni.
Ha csak bolondos lelkünkre hagyatkoznánk - de jó lenne néha - ébredéskor racionális énünk nagyon háborogna! L.

07:08
Válaszom L-nek: Aha. A.

10:51
Szia Deske! Jópofa gondolat ez a 4 százaléknyi szabad akarat, de azért egy kutya és egy ember között a különbség nyilván nem 4 százaléknyi, hanem egy egész világ. H.

Valami tévedés folytán hetvenegy éves. Kaptam prosztata-csökkentő gyógyszert, FINASTERID-TEVA, napi egy tabletta. Az útmutató szerinti leggyakoribb mellékhatásai: a nemi vágy csökkenése, impotencia és az ondó mennyiségi csökkenése. Valamint ne szedje, ha terhes, vagy fennáll a teherbe esés lehetősége.

Hogy a hajnali misék megszűntek, félúton csak három percre azért betérek. A szélfogó-előtérbe, orromat az üveghez nyomom. A templomhajó színes üvegablakai nagyon magasan, üres tér, hajnal, ilyenkor fenséges derengő félhomály. Ma ott messze elöl a szentélyben fény, az oltárkövön a ferences sekrestyés fráter csuhában terítőt vasal.

A múltkor penitenciának azt kaptam, nézzem meg, mit írnak a Google-ban a keresztről. Tanulságos volt.

Délelőtt unoka focimeccse Dunakeszin.
A piros a miénk.
F/2013/257, 600 forintért vásárolt fotó.

Délután pedig a Vár alatti Sziklakórház a két unokákkal.
Mi is régóta tervezzük. Csoportban,
óránként, szakszerű vezetővel. Tanulságos.
Világháborús relíkviák, a háború alulnézetben,
négy dimenzióban. Teljes szobaberendezések, bábukkal.
Egy órás program. Minden nap 10-20h.

Véletlen éppen nálam néhány fotó az unokáimról. Itt Botond már a pálya szélén, dühösen, lábsérüléssel. Lerúgták a második gólja után. Azért dühös, mert kikaptak. F/2013/258






--- 2013. október 20., vasárnap ---

04:25 Informatikus barátom harmadik módosító utasitásom/könyörgésem után tegnap éjjel befejezte, és most megvan ez is, a hiányzó, a szabályos opuszjegyzék / VÁLINEWS-képeinek jegyzéke. Öröm. Eddig 4780 illusztráció, van közte maradandóan érdekes.
Eddig is lehetett a menü / 15. válinews–képek alatt keresni: szóra is; Kinga, indián, esküvő, vagy csoportra, szerzők szerint, helyszín szerint, évszám szerint, stb. De az nem opuszjegyzék, szabálos, sorrendes, rendes. Eddig – bárhogy töröm a fejem hajnal óta –, igazi okát nem találtam ez új táblázatnak, ha volt is, elfelejtettem. Persze, egy táblázat persze a priori jó. Talán annyi, itt minden együtt, és az utolsó rubrikában az URL is.

Oly igen megköszöntem informatikusom munkáját, hogy azt az utolsó forduló után nem volt hova fokozni.
(+ ment a mailben egy kedvenc Marabu) Hát:

öröm
köröm
korom
örömpörkölt
körömpörkölt

Ó, ó. És evvel meg is lett találva az opuszjegyzék oka. Ezt a viccet az URL-jével lehetett a 26 ezer fájl között megtalálni.
És egy próba a másik rendszerrel, a MENÜ /15. válinews-képek alatt, szóra keresve "A/13/15" ez jön fel:

Tegnap 20, ma már 22 hossz a Lukácsban, javulunk; hosszú idő maradt ki. Bár a hideg zuhany még csak fokozatosan. Majd.

Tüntetést kellene szervezni, a transzparenseken Várady Szabolcs-versidézettel: Mondjak valamit... ha már beszélek. (Sajnos mégsem egyes szám második személyben írta, ahogy emlékeztem.)
Egyáltalán nem a közéletre gondolok.
Közbajra.
A kíméletlen locsogásra, ami szeretetlenség.
A szómenés.
Nekem is figyelni kell.

Újabban megint gyakrabban kell.
Ébredek fáradt! lábbal,
toporgok-taposok rajta egyetlen percet; segít.
Tán tíz éve csináltam, keretlécekből.
Negyven centis talpmasszőr, bevált.
Íróasztalom oldalán tartom.

13:53
Deske, jó ez a legutolsó festmény-kép. Tán Műterem taposóval a címe? E.

16:10
Ritka, úgy tudok örülni, mikor valaki ilyen periférikus, de megcsinált  minőséget észrevesz. Ezt kilencszer fotóztam le. Köszönöm. d.

Mireille Mathieu-t hallgatom a YouTube-on.
(Húsz éve) a föld legszebb asszonya (volt).
De én most látom.

--- 2013. október 22., kedd ---

Három mondat kerül a fotókhoz:

FOTÓNEGATÍVOK adatai, tulajdonosai:   MENÜ:  06. fotó // photos
NAGYÍTÁSOK adatai is:                            MENÜ:  12. opuszjegyzék / fotó opuszjegyzék 
TULAJDONOSOK szerint:                        MENÜ:  12. opuszjegyzék / művek tulajdonosai ABC-ben
 

Milyen egyszerű. Hogy ez csakugyan így; dolgozom rajta tegnap reggel kilenc óta, közben éjjel három órát aludtam is. Néhány száz adatot kellett erre-arra rakni, úgy értem, óránként. Közben kaptam ajándékba két mákos rétest (versenysúlyomat tartom, nem szabad benne hetesnek lenni). És most, kedd, 12:49, megvan a három táblázat. Nagyszabású játék, közben nehéz órákkal, míg fölfedeztem a 2006-ban B. által számomra kiépített logikai kényszerpályák működését.
Ezt egyszer kell megcsinálni az életben; most megvan. Az egész. Valamikor szeptemberben kezdtem.
Fölcserélhetetlen élmény, mikor (én tudom, honnét indult) valami lépésről lépésre így letisztul.
Közben itt elmúlt ez a gyönyörű október.
Akkor most át kéne építeni régi bőr övtáskámat, hogy lötyögjön benne a mobil.

Nem nézek tévét, nekem ez új és fantasztikus. Egy régi gyűjtőm hídmérnök, bankigazgató és Ironman-es, azt a szférát ismerem, de ez! Rokob József nyerte Észak-Olaszországban, a Garda-tó környékén a világon először megrendezett harmincszoros Ironman-táv versenyét.
  114 km. úszás
5400 km. bicikli
1266 km. futás.
Harminc nap alatt. A második szintén magyar, Szőnyi Ferenc, 2:02"h. később ért be. A harmadik, egy svéd, húsz órával később. 21 indulóból 8 ért célba.
2013. okt. 19. Népszabadság

Rózsafüzér, futás közben. Ma hirtelen ötletre megpróbáltam az Üdvözlégyet saját szavaimmal. Nagyon más, ezáltal. És tényleg oda kellett figyelni rá. Aztán a víz, először a teljes 44 hossz, egy hónap után. És ez nem azért hősies, mert-, hanem, hogy eszembe jutott egy módosítás, rettentően mentem volna vissza a két monitorom elé. És lábadozva, MA MÉG NEM LETT VOLNA KÖTELEZŐ.
Úszás. Túlfáradtan szinte mindig feltűnően! jól megy. Erős és pontos mozdulatok. Ki érti ezt.

Akár hogy is nézem, megdicsértek. Vagy annak veszem.

Ironman... az exelltáblák örökös navigátora. R.

Informatikus őrzővédőm, barátom sajnos megint rám bízta, mennyivel honorálom újabb szolgálatait, különös tekintettel a NEWS-képek megalkotott opuszjegyzékére. Hajnal, ülök az asztalomnál, OTP direkt, mennyit küldjek. Végül: "62.475 HUF, HÁLAPÉNZ"




Úgy néz ki, váratlanul lesz egy kiállításom
egy galériában, itt, Budán, novemberben.
Délután fordult így a dolog.
Elvben nemigen akartam volna,
a nagy kiállításra várok.

Majd most erre gyorsan
festek néhány képet :-)).

Este lefotóztam egy képaláírást,
és kitakartam mögüle a képet, kellhet.
Egy másik változat itt, balra.

--- 2013. október 23., szerda ---

Deske, igen, akár dicséretnek is veheti, a táblázatcsinálásnak legalább van értelme, a maga számára legalább. Az ironmanek nekem a gyufaszálból parlamentet építőket juttatják eszembe. Kik az igaz ironmanek. A maga édesapja, a kis pokrócos batyuikat napról-napra más zugba cipelők, az árvaház kapuját leső árvák, hátha egyszer valakinek ők is kellenek, az AIDS-es afrikai gyerekek, a megerőszakolt állapotból gyermeket szülő nők, a munkanélküli hat gyermekes apák, soroljam még?
Egy hónapra - egy évre gyúrni a testet-lelket a dicsőségért?  hova lett a világ dicsősége? R.

Igazi női prakticizmus. (Egyébként az élsport kétezer éve a szórakoztatóipar eminense). d.

- Délután megyek az Oktogonhoz, csatlakozni a Békemenetbe, honleány leszek.
- Én addig honlap leszek.

Október 23. Ünnep. Hősiesen vettem egy dobostortát úszás után a büfében, és megettem. Sőt. Ülve.

Egy mondat az ironman-es interjúból: Ha tudtam volna, hogy ez a győzelem ekkor médiafelhajtással jár, elém engedtem volna Szőnyi Feri barátomat."

Ezt a negyven évemet átívelő történetet H.G. Wells álmodozón lebegő modorában kéne megírni. Egyszer utcán valami földöntúli csodálatos illatot éreztem, azóta is beazonosíthatatlan. Aztán tíz évenként hol itt, hol ott újra, ámuldozva örültem neki. Húsz éve megszólítottam egy lányt a villamoson, Calandre kölni, Kata meg is vette Olaszországban, aztán elém libbent, de fölkészületlenül főtt krumpli szagát éreztem. Hanem ma reggel újra, szembe úszott velem, a falnál meg is állítottam a kiasaszonyt. Házi főzésű jázminszappannal zuhanyozott. Bioboltban kapni.
Nem lesz meg soha. A mennyországban, reggelente.

A kiállításomnak lehetne címe, most divatkényszer:

NEM VESZÉLYES, NEM ART

INKÁBB HASZNÁL, MINT ART

Van nekem egy jó húsz éves utcai ismeretségem. Többször írtam is róla, az öreg cigány a szomszédból, két trafikja van. Vagy volt. Egyszer azért szólított meg, mondanám meg, lehet-e valamiféle segélyt szerezni az Önkormányzattól, ő 56-os veterán. Többször mesélt magáról, hogyan vett a fiainak fehér Mercédeszt, azt meg is mutatta, a járdán állt, hiteles; meg hogy a felesége elhagyta egy százkilós mészárossal, az asszony is kövér, milyen lehet a szerelmi életük. Hogy évekig katona is volt, tán századosig fölvitte, ma, mint 56-os, már tábornok. Személyi igazolványát is megmutatta. Később meghalt a felesége, özvegyen maradt, és fiaitól is külön költözött. Remek figura, ünnepekre mindig megjelenik díszegyenruhába öltözötten. Most az ünnepségekre indult. Amúgy civilben reggelente szokott errefelé csoszogni, fehér pincsikutyája hosszú pórázon. Velőtrázóan hatnak együtt. Ma engedélyével lefotóztam, háttérben a mi házunkkal. F/2013/260

Száz módot próbáltam a munkaközi gyorsjegyzetek elkallódása ellen.
Mintha ez beválna.
Parafafal lenne jó, nincs rá hely.

--- 2013. október 24., csütörtök ---

- Profi, maga mindent megtalál! Volt nekem 7 évesen egy csodálatos kék! üveggolyóm. Elgurult. Ha véletlen--
- Dóri kis golyói általában a kanapé alatt szoktak lenni. De néha a konyhapult alatt.
- Köszönöm! Délelőtt veszek egy kanapét. Hátha.

Persze az ötlet egy Capek novellából. Az utolsó ítélet. Amikor a kilencszeres gyilkos meghal, a mennyben a tanács elé kerül. Nem az esküdtszék elé, ahogy elvárta volna.
- Miben érzi magát bűnösnek?
- Semmiben – felelte Kugler dacosan.
- Hát akkor vezessék be a tanút – sóhajtott a elnök.
A bíró sóhajtott, mert az Atyaisten most sokat fog beszélni, aztán többször rá is szólt, hogy térjen a tárgyra. Merthogy ő valóban elbeszélgetett a rablóval. Azt is egyeztették, hogy nem kilencszeres gyilkos, csak nyolc, egyik áldozata túlélte.
- Mindenható Isten – kezdte az elnök –, az Utolsó Tanács önt tanúként idézte meg. Lévén ön a legigazmondóbb, a bíróság eltekint a megesketésétől... csupán arra kérjük, a tárgyhoz tartsa magát, és ne térjen ki olyan részletekre, amelyek nem törvényellenes jellegűek.
... A legöregebb bíró alvásra rendezkedett be... És Isten mesél: ... az ötödik és hatodik áldozata egy öreg házaspár; baltával verte őket agyon, és csak tizenhat koronát talált náluk, pedig húszezer koronájuk volt elrejtve.
Kugler felugrott:
- Kérem szépen, hol volt elrejtve?
- A szalmazsák alatt, felelte Isten – Ott tartották az öregek a pénzüket, amit uzsorával és zsugorisággal szereztek... Akkor éppen csonthártyagyulladása volt, és valósággal őrjöngött a fájdalomtól. Sokat szenvedtél te, barátom!...
- Miért gyilkolt?
- Azért amiért mások is – felelte Isten –: haragból, pénzsóvárságból, megfontoltan és ötletszerűen, néha élvezettel, néha szükségből. Nagylelkű volt, néha segített az embereken. Jó volt a nőkhöz, szerette az állatokat, és megtartotta a szavát. Adjam elő jótetteit?
- Köszönöm – felelte az elnök –, nem szükséges...
Tárgyalás közben a részletek, Kugler kérdezi:
- A húgom? Most éppen mit csinál?
- Cérnát vásárol a Vlčekék boltjában. Egyszer, hatéves voltál akkor, egy üveggolyót vettél ott; mindjárt az első nap elvesztetted, és sehogy se tudtad megtalálni. Emlékszel, hogy bőgtél dühödben és fájdalmadban?
- Hová gurult el az a golyó? – kérdezte Kugler mohón.
- A lefolyócsőbe az ereszcsatorna alatt. Most is ott van, barátom, harminc éve már. A földön most éppen esik az eső, és a golyócska ott ugrál a hűvös, csörgedező vízben...
- Tanú úr, szíveskedjék a tárgyra térni.

Negyven éve hordom ebben a kínai szerkezetben a diákmenzáról ebédünket. Hibátlan. És összekészítésénél negyven éve figyelmeztet, hogy keveset tudunk a világról, igen óvatosan ítélkezni. Lábosai 70 milliméter magasak. Illetve az egyik 78, rakodáskor fékezve keresni kell, alig megkülönböztethető. Az kerül alulra, több levest kapunk. Na már most, milyen ország ez, és milyen gondolkodásmód, ahol egy nagyszéria tervezéskor ilyet találnak ki, hogy mindössze nyolc milliméter különbség. Európai gondolkodással ez értelmetlen, aránytalan.

Tizenkettedik hónapja éhes. Ma is vettem hat kiflit, hat nap hazafelére. Mikróban kiszárítás után kerülnek 3. sz. asztalomra, körkörösen, fonott kosárkájukba. De annyira vonzanak, le kellett takarni. Névleg a por ellen.

Tegnap mesélték a Klubban, az értelmiségi XI. kerületet Klebersberg Kuno hozta létre. Magasszínvonalú iskolákat, gimnáziumokat, szerzetesrendeket telepített az addig mocsárkörnyéki peremvidékre. Ami egy réteget odavonzott.

A galéria belső burkolata-falfelülete ki-be ugráló kis márványlapok, több színben, képek mögé tűrhetetlen. Hogy majd nekem eléfeszítenek egy fehér vászoncsíkot. De hogyan megoldható ez tizenöt méteren, az nem fog menni. Ezen eltűnődtünk. Mailem másnap. Nem kéne függőlegesnek ilyen hosszú, de különben rossz a látvány aránya.

--- 2013. október 24., csütörtök ---

Miki vagy két év után megkapja a diplomáját, elfogadták az időközben letett nyelvvizsgáját. (Angolul készít filmjéhez muzsikusokkal interjúkat) A fotót nézve könnyes lett a szemem. Öregszem.
F/84/02

Az első ütést Steinbecktől kaptam, még kölyökkoromban, hogy milyen rohadt gazdag vagyok.
Ez a mai is erős, sírdogáló néni a Lukács-kertben, padra teregetett, kirakott motyóival; egy élet végkiárusítása.
Maradjon asztalomon, figyelmeztetés.
A monitor előtt kéne hagyni, hogy mindig zavarjon.

Mondják, az ellenzékiek megint hajbakaptak az Októberfesten. A nagy összefogás idején. Marabu megörökítette, jobb szélen Orbánnal.

Hívom húgomat a pannonhalmi szerzetesi öregotthonban, hogy mit csinál. Kölcsönkapott egy vaskos kötetet 1956-ról, nagyon sok verssel, azt írja ki magának, golyóstollal.
- Mért nem írógép?
- Azt már nem tudom kezelni, nem találom a betűket, öreg vagyok [alzheimer kór].
- Mondtad, szólsz, nem jössz föl hozzánk?
- Most nem, sok lesz ez az írás, majd.

Ez is még Lukácsból hazafelé.
Kidobtak egy irodai lámpát,
jó lesz az unokáknak.
Csak nem volt talpa.
Most már van. G/13/29.

Evvel el is ment a délelőtt.

Tegnap Kata este beszámoltatott, mi mindent csináltam aznap. Elmeséltem.
Aztán fogmosás után a szobájába; ja, és átfestettem négy képet.

Még ebédig lefotózom őket.

--- 2013. október 27., vasárnap ---

Ó, de rég volt hajnali köd a Margit hídon, jó. Igazi ünnepi vasárnap. F/2013/261

Délelőtt a szentendrei új épületbe költözött Ferenczy-múzeum. Édes napsütés, a főtér környékéről is kitiltották az autókat, az utcácska közepén asztalok, tortaevő olaszokkal. Először tájékozatlanul a főtéri épületbe mentem. Onnét irányítottak visszafelé, a patak fölötti hídon is túl. Egy kertben álló kúria-jellegű épület, elegánsan megcsinálva. Tán hat terem a Ferenczy-családé, a mestertől két fontos mű, Valértól néhány érdekes, valamint három terem Noémitől és Bénitől, engem ők kevéssé. Hófehér padló, önműködő üvegajtók, jó világítások. Külön terem kiállítás a Nagybánya utáni első szentendrei festőnemzedék munkái, nagyrészt ismeretlenek, joggal. Egy szinttel lejjebb viszont a későbbi csapat, egészen máig, ez nagyon jó. Barcsay, Miháltz, Ámos, Anna Margit, Vajda, Bálint Endre, Czimra, Modok Mária, aztán Konok Tamás, Deim, Wahorn, F. Zámbó, Szikora.
Utána a ház előtti padon kissé el is aludtam. Szerencsére épp értem egy induló HÉV-et, nem késtem az ebédről. Kata Dunakeszin unokákat pásztorolt, ő hamarább ért haza. Előző nap mindent megfőzött.
1. A ház
2. Szeretjük Ferenczy álmatag látványát
3. Egy fontos Ámos
4. Egymás mellé tették Modok Máriát és Czimrát, mindkettő 1932. Két általam nagyon kedvelt nagy művész, akik itt összecsattantak, később egészen más útra tértek. Modokra ugyan igaz, hogy nagyon jó, és minden korszakában hasonlít valakire. Nekem evvel együtt.

Ez egyhetes történet, a FÚGA-kiállítás a Petőfi Sándor utcában, a Széchényi Akadémiás építészek munkáiból. Az okosak három dögös fotóval, a kevésbék hangyabetűs tervhalmazokkal. Cs. Zsófi erre meghívott, és nem véletlenül, az ő anyaga alighanem egyedül nekem szólt. Nekem aztán szólt. Amúgy eléggé ügyetlenül válogatott akvarell és rajzsorozat, főleg veszprémiek, ahol akkoriban éltek. Mint a fölírat mondja, mindez nosztalgia, merthogy a hatvanas évekből.

Amikor mi két évig együtt. Reggel Sárospatakról indultam autóstoppal Veszprémbe; látni őt néhány napra. Hol én kértem meg a kezét, hol ő az enyémet, soha egyszerre. 66-ban elhagyott, persze majd belehaltam. Tán mégis szeretett. Neki is a feladatai voltak a fontosabbak.

...tudom, hogy nem tud meleget adni nekem, hogy mindig nagyon kínlódnék vele
tudom, hogy megmaradt önbizalmamat is elvette volna
tudom, hogy nem voltam számára nagyon fontos
tudom, hogy nem hozzám való, férfibb férfit kíván, én pedig nőbb nőt
tudom, hogy majd' mindig gyűlöltem is

akkor hát mért jövök meg a főiskoláról -- ha látom --
mindig sebzetten, megfáradtan?
1966.12.   C.00102

Egyedül még élő én, aki ezeket a modelljeit ismerte, a Náncsi nénit is. Ezt a veszprémi utcarajzot a rég eltűnt Posta utcában alighanem mellettem ülve csinálta. Maradó emlék. Érettebb volt, jobban rajzolt, utánoztam. Két 64-es rajzom, itt balra. B/64/05 és B/64/08. Mindkettő veszprémi.

--- 2013. október 28., hétfő ---

Ma reggel hazafelé
láttam egy kétcopfos öregasszonyt
bolond lehetett
két varjú károgott a Széna téren
megkívántam és vettem egy sajtos rudat
százhetven forintért
jaj, mire való ez a világ
Uram irgalmazz

Addig összevissza próbáltam egymásba dugdosni a kisjack-eket,
aztán sikerült egy nagyon egyszerű kapcsolási sémát megtalálni, fölrajzolni.
Onnét már csak szerkesztési kérdés volt, hogyan tudom
a két-két hangszórót + a fülest rádióra-, kontra PC-re átkapcsolni.
Hogy kidobtam a könnyűzene-táramat, megnőtt a Bartók rádió szerepe.
S azt érdemes jobb minőségben.

A tegnapot pótolandó, ma délelőtt ketten
egy óra a Normafánál, a Svábhegy-gerincen.

Ez a levél nem akar meghalni, igaza van.
Ez a feladata.
Az utolsó töltényig.
F/2013/262

Még egy kép a Svábhegyről.
A kicsIk hátán a felirat:
HEGYVIDÉKI ÓVODÁS VAGYOK.
VIGYÁZZ RÁM!

Fentebb írtam egy csodás illatról, vagy negyven éve kísért,
fel-feltűnik az évek, évtizedek során.
A minap mintha ez, hát leszólítottam az asszonykát a medencében.
Háziszappan, jázmin.
És már meghozták; megszereztem.
A Bali szigetről hozták, ejha.
Ó, ha a vágyaink beteljesülnek.
Büdös, mint a dögvész. Szemétbe.

És valaminek vége van. Mióta uszoda, huszonhárom évig minden reggel a Török utcában – rejtetten vágyakozva – el, az én szerszámboltom előtt. Egyszer rég megdícsértem őket, Budapest legszebb kirakata. Férfiember kétféle; ajándékba könyvet / szerszámot lehet neki adni. Időnként betértem, otthonosan. Sajnos (majdem) minden eszközöm megvan, amire szükségem van. Azok a gyönyörű kéknyelű fogók. Olykor egy félkiló kartácsszög, keretezéshez. Elveszett, kiesett a táskámból egy csavarhúzó útközben, tragédia. Valamit meghozattak számomra, a fúrófejhez megsúgták, gyenge minőség. Kiállításaimról tudtak. Könyv dedikálva. Mindketten szeretjük a pacsnit, egyszer találtam egy boltban; vittem. Megbeszéltük – mikor ilyet terveztem –, ez az újmódi házisütésű kenyér nem az igazi, mert nincs neki rendes héja. Volt két láda a pult előtt, a százforintos. Igazi csodálatos koszos szemét mindenféle. Férfi-turkáló. Négy fénycső-gyújtótekercsem onnét – egy vendégem csodálkozott, hát ez minek –, szkennelésnél szorítják az üveglapra a papírt, könyvet.
Most nyári alkotóházam idején zártak be, júliusban valamikor, számomra váratlanul. A bolt azóta mintha földrengés után, térdig hulladékban, megrázó. Szombat reggel viszont tárva-nyitva, betértem. Konténert vártak. És elmondták történetüket. Szobamérleg, nem kell? Hangszóró, porszívó, fúrófejkészlet tucatjával, ez az irodai lámpa, hibás csiszológépek, alkatrészek... viheti; megy a szemétbe. A semmi és a minden találkozása, a mohóság és rezignált legyintés.
Újra nyit a szomszédban, sokkal kisebb négyzetméteren, ha sikerül. A jövő tavasszal.

Barátnőm nehéz problémával. Érdeklődöm.

- Sajnos újra napirenden, és ez fátyolként lebeg-- Z.
- Úgy elmúlik (majd), hogy egyszer ebéd után nevetgélve fognak beszélni róla. d.
- Igen-igen – ha megérem –, amikor valaha nulla tudással mentem vizsgázni, arra gondoltam, de jót fogok ezen röhögni nyugdíjas koromban :) Z.
- Nem biztos, hogy megéri [68 éves], akkor is így lesz. d.
- Na, most jól megnyugtatott. A különbség, többek között, hogy maga életművet épít, én meg családot. Ők az én excell tábláim, tubusaim, vásznaim. Z.
- Nem a táblázat  a lényeg, az a kerete a tartalomnak. d.
- Igen, köszönöm – Z.

--- 2013. október 29., kedd ---

Harmadszor fotózom az újakat. Ennek örülök Műterem, ünnep - A/13/18
 

Elkészült Gábor új Vasárnapi Újság képei - 1884 -fejezete.
Egy ábra belőle.
Ladik ácsolás tömjén-fenyő törzséből.
A nagy fehér ember kezéből ezúttal hiányzik a szekerce.
A fejezet: h12-30

--- 2013. október 30, szerda ---

A fene egye meg, az illatos nőt kellett volna megvenni, nem a jázminszappant. Elüldögélt volna itt a műteremben.

Deske, az illattal sincs másképp, mint a festékkel: egy a helyén lévő szienna-maszat gyönyörűsége alapján, én majd sziennával alapozok egy táblát, és ...,  - nincs recept. K.

Kedves Deske, az igazi jázmin illóolaj egész más, mint a vacak szappanban a szintetikus vacak szaganyag... számomra is ez a legmámorítóbb illat. A szappant én is szagoltam, semmi köze a kettőnek egymáshoz. P.

Deske, azt írod: Büdös, mint a dögvész. Szemétbe. Na de a festéket is alapozott farostra kened, nem tubusban nézed a képet. Szappannak, parfümnek farostja a női bőr, alapozója a veriték, meg a többi olaj a bőrön. Szeretettel U.

Egy doktorandusz hölgy CSEND ügyben akar velem konzultálni, hogy a képeimben... Gondolom, kéne egy definíció. Nyilván nem az a csend, amikor festés közben nem trombitál-dörmög Louis Armstrong itt a műteremben. Legyen ez?, az elvégezett és elvégzendő feladatok egyensúlya.

Apó, a csend a lélek megérdemelt sziesztája. Vagy: egyensúly, harmónia, rend. A.

Külső Zuglóba kellett érte menni. Javíttatás után objektív-teszt, nem tréfa. Nem vitás, a 200-as zoom rajzol a legjobban. Evvel el is ment a nap:

Illetve még valamit csináltam. Az öltözőszekrényekben újabban fogas alig, állítólag lopják. De hát valami kell. Ablak-sarokvasból ruhakampó, kalapáccsal, majd flexszel formára igazítva. Ez a sarokcsiszoló új szerszámom, csak néhány éves. Kicsit félek is tőle, dúvad. Keramitkockát kellett formára vágnom a fürdőszoba közepén a lefolyónyílás köré, ahhoz vettem.

Zuglóba-útközben betértem egy kínaihoz, hátha; és csakugyan találtam valamit. Sárga kosárkaféle, két darab. Hogy sok éve zsebbe került az évtizedekig nyakamban zsinóron lógó jegyzetfüzet, – fotógép a helyén –, most kemény borító kell neki. Kata adott ugyan ételdoboz fedeleket, de a két oldal számára kétféle színű akadt. Kék + lila. Hát lecserélem, néhány nap, és eldől, melyik szín a zsebbevalóbb.

Mailben kaptam:

Weöres Sándor: ÖNKARIKATÚRA
Hárman vagyunk, ha egymagam vagyok. A háromságomat ki érti meg?
Egyikünk bölcs, mint a kő és éppoly rideg, hideg.
Másikunk nyárspolgár és langyos-meleg, akár a szörp a nyári napon.
Harmadikunk dilinós kicsit és költő is és gyerek nagyon.

Poharak, csuprok, kistányér, nagytányér, nálam is ez a sorrend a mosogatásban. És akkor jönnek az evőeszközök. A konyhaiakat kevésbé szeretem, hosszú nyéllel; bonyolultak, és nagyok, kilógnak a tálból. Merítőkanál, kis rugóformájú hab-, vagy micsodaverő. Valami galuskaféle szokott beleragadni. Ezeket előre veszem, kissé kelletlenül, lenézve őket. A mai napig. Mert hát ez méltánytalan velük szemben, ez diszkrimináció. Meg kell adni a tiszteletet nekik is. Csak a kötelességüket teljesítik.
Aztán már a mezei kanalak-villák, békességben. Lábosok legvégül.

--- 2013. október 31, csütörtök ---

Ma leszegett fejjel hazafelé. Hátha látok egy 6-os gömbvasat eldobva. Már tegnap is tudva tudtam, csak nem vallottam be magamnak (ismerős?), az a meghajlított uszoda-kampó förtelmesen ronda. Egy ilyet gömbvasból kéne. A környéken sehol egy lakatos. A lépcsőházban megvilágosodás: padláson kell keresni. Lám. Egy festőhenger nyele. Illetve hengertelen nyele. Satu, nagykalapács, ütlegelés. Az elsőt alighanem elméreteztem. De nem adjuk fel.




2013. okt. olvasó (405805) 3703/hó = 119/nap