115. levél J.-nek, Le-MeuxváliNEWS

2004. OKTÓBER

● Okt. 1. péntek11:49

Utolsó zógenanánnte aktív napom. Holnaptól nyugdíjas státuszban. Megünneplem, harmadik napja rend a fiókokban, a gépben.

Meg ötvenegy Illyés verset teszek át magnószalagról CD-re. Legtöbbjét maga mondja, megrendítően.

Tanszékvezető barátnőm évtizede a Magyar Narancsot olvasgatta, hogy egy új generáció lépett föl, más gondolkodással és más mondatokkal. Aztán ez (számomra) Uj Péter virtuozitásában csúcsosodott ki, és lassan el is terjedt. A most kezembe került cikk ennek női változata, de jó, hogy ilyen is lett. Tetszik. A két riporter ott is éjszakázott a nagy éves Sziget-bulin:

ERESZD EL A FRUFRUM!

Délben felébredsz és megpróbálod levakarni magadról az előző napi smink maradványait. Aztán sátradból félig kilógva a térded közé szorítod a szolidan maszatos tükördarabkát, előkotrod a melegtől lekonyuló szemceruzádat és felkelted az új napot. Máskor, de főleg máshol így nem mennél emberek közé, az fix. De most magabiztosságot erőltetsz az arcodra...

Végigméred a versenytársakat, és ráébredsz: simán benne vagy az erős középmezőnyben. Résen vannaka hímek, csak győzd őket levakarni magadról.

- Megnézed, milyen klasszul felállítottam a sátramat? - próbálkozik egy még behúzható sörhasú egyed.

- Nem reménytelen a technikád, de még dolgozz rajta, légyszi - hárítasz egy frivol mosollyal..

A Szigetre tűsarkúban, tüllszoknyában nem sokan érkeznek. A végtelennek tűnő bazársoron viszont ilyen és még hajmeresztőbb, kislányos és nőcis ruhadarabok között tobzódhatunk... A pajkosabbaknak fröccsöntött ördögszarv csillogós vasvillával, feszülős-csatos műbőr mini, pompomos, csipkés alig-kombiné és méregdrága harisnyatartó. Azok, akik naivan csak bridgetjones-os bundabugyit hoztak magukkal, s hirtelen komolyabbra fordul aktuális kapcsolatuk, beruházhatnak egy, asátor sötétjében akár csábítónak ható, 300 forintos bóvli tangára...

Akkor ébred rá az ember lánya, hogy nem ő a pasik vágyának tárgya, amikor a húszezer forintos ókutűrkiskosztümöket böngészve az éhes férfiszemek és a krómrudakon vonagló go-go táncoslányok közé keveredik, feszélyezve a meghitt, közösségi nyálcsorgatást. Pedig a valóság rideg: a csilli-villi csótányroppantó csizmában riszáló cicababák frissen ragasztott műkörme alatt is ott ül a kosz...

Kifejezetten lányoknak szól a Ki nyel ma, ez a férfiasan szellemes elnevezésű sörivó verseny. Kicsit gyanús azért, hogy a másik két nekünk szánt móka - az iszapbirkózás és a vizespólós rivalizálás - is a másik nemet gyönyörködteti...

Népszabadság, 04.8.10. Pintér Anna - Szablyár Eszter

● Okt. 2. szombat 04:51

Pilinszky ma hajnali ajándéka. Nekem.

...Egy napló nem arra való, hogy nyomot hagyjunk a világban. Ellenkezőleg. A hajnal vagy az éjszaka csendjében épp ahhoz segíthet hozzá, hogy megszabaduljunk önmagunktól. Sylvia Path jár az eszemben, akit az angolok ma úgy tisztelnek, mint mi József Atillát (különben Ted Hughesnek, az angolok legnagyobb élő költőjének volt tragikus sorsú felesége). Sylvia ismeretlen fiatal amerikai lány volt, amikor elnyerte az egyik legnagyobb irodalmi díjat. Feljött vidékről, átvette a díjat és a vele járó pénzesutalványt, majd elment bevásárolni az egyik áruházba. Utána fölment a hotelszobájába a negyvenedik vagy ötvenedik emeletre, s darabonként kidobálta mindazt, amit előzőleg megvett. Hát így kell, így kellene naplót írni.

Nemrég olvastam Ionescu naplóját... ismét meggyőzött arról, hogy korunk egyik legjelentősebb tehetsége. Naplója viszont mégse sikerült, de ez a kudarc fölér egy diadallal. Hogy miért? Mert senki nálánál nem látja jobban vereségét...

Napló / Új Ember 1973.7.22. in: P. publicisztikai írások. Osiris, 1999

● Okt. 3. vasárnap21:03

Minden vasárnap reggel a templom előtt, illetve kissé arrébb, valószínű, a többi koldus elkergeti. Ennek cigány vénasszonynak még sose adtam. De ma valahogy. Elkaptam valami jó félmondatát az Isten áldja meg mellett. Átvette a pénzt, közben szemét összehúzta, szája grimaszba, mint aki félrenyelt, amitől arca ezer ráncba szaladt. Ez rászorultságát és szenvedését volt hivatva megjeleníteni, sikerrel. Így fejezte ki köszönetét. De oldalra figyelt, gondolom közelgő lehetséges kuncsaftok. És mindeközben szeme megdöbbentően közönyös volt. Végezte munkáját.

● Okt. 4. hétfő 21:23

Reggel egy műszert raktak rám, 24 órára, a holnapi uszoda elmarad. Ebből az alkalomból egy ronda önarckép a tükörből, fülemhez szorított géppel. Al-kaida önkéntes a rászíjazott fekete dobozzal.

Délelőtt Erdély:

Zachariás az anyja életére is megesküdött, hogy mikor ő mint tizennyolc éves suhanc az Ünő-kő bérc alatt volt a Komázdy grófok erdésze mellett, hát ő maga is szemével látott három vadkecskét.

Merre van ez az Ünő-kő? Hát ezt a KIrálykorona-sziklát hívják Ünő-kőnek a másik oldalán. Az a deles felén fekszik a bércnek. Ottan vannak falvak egészen fönn, a bércen, ahol itt, az északos részen már csak törpefenyő nő és havasi eper.

...Az öreg kulcsár gyerekkorában még minden évben kijöttek a grófék, sok-sok úrral, a vadkecskére vadászni. Csak hajtókkal lehetett ezeket a vadkecskéket puska elé keríteni, mert vadászkutya nincs olyan, se vizsla, se kopó, amelyik a vadkecskét nyomon kergeti...

Múlt szombaton a bolhapiacon: Tersánszy: Kakukk Marci második kötete. Tőle még soha semmit, és Zelk is olyan szeretettel beszél róla. Így hát, amit húsz éve nem;egy délelőttöt karosszékben.

Délben telefon, hogy a Kieselbach Galériában látták

egy 74-es képem.

Hogy az október 12; vígszínházi árverés

anyagában szerepel.

Délután be, a képakasztó cédulát a hátára ragasztani:

Tisztelt Gyűjtő, kérem a címét megadni...

A képet majd húsz éve ajándékoztam

egy volt évfolyamtársamnak.

A/74/27 A nap háza,

136 cm, most 650 ezerről indul.

Hiába, az ember sokat változik

harminc év alatt.

Aztán át Somogyi Gyurka Galériájába,

leültetett, elbeszélgettünk.

Majd a fejem fölött egy kis képre bökött a falon.

Az élet meglepetésekkel teli. Beleszédültem a lehetőségbe, mindenféle forróságok, aztán döntés; megvásároltam.

1999 Utolsó műterme (A/99/38) Ez itt.

Tavaly került el tőlem, igen alacsony áron.

Korrektül és kedvesen ugyanannyiért kaptam vissza.

Egy gyűjtő adta be, hogy túl sötét neki.

Még mindig akad egy-egy kép,

amiért - tőlem elkerülve - évekig fáj a szívem.

Közéjük tartozott.

Persze elkerül majd ez is. De addig egy picit.

● Okt. 5. kedd 08:19

Kata szólt - tök elfelejtettem -, hogy ma tízre jön a Duna-TV, a születésnapom alkalmából (?).

Átgondolandó, mit fogok mondani.

Hát hogy is állunk evvel, vagyis az öregedéssel, vagyis a halállal.

Azt mondják nekem: Isten éltessen. Ez kérő ima.

Hatvankettő. Azért érdekes, merthogy nyugdíjas lettem.

Foglalkoztat, még eléggé zavarosak a gondolataim.

Nyugdíjas. Erre Ottlik szintén zseniális felesége ezt mondja:

- Tudod, tudod, Piroska, hogy hatvan évesek leszünk? Az ilyen hatvanéves áll a zöldséges boltja előtt, és a botjával belepiszkál a kirakott krumpliba meg a hónapos retekbe, hogy mi ez? Ez a szemét? Ez magának krumpli? Isteni lesz!

(in: Szántó Piroska: Akt. Nagyon jó könyv.)

Hogy nyugdíjas. Harminckilencezer forint. Ezt se érdemlem meg, egész életemben adócsaltam. A képeket zsebbe fizették.

Hogy nyugdíjas. Egy zsidó barátomnak magyaráztam, ez olyan, mint amikor a zsidóktól elkobozták a rádiót. Nem jó, de nem a döntő pillanat. Mégis, egy állomás. Hogy nem egyszerre, hanem lépésről lépésre jönnek majd, amik jönnek, szoktatás. Varsa a tóban, csak előrefelé lehet.

(Nagyon nem tetszett neki a hasonlat, azt mondja, ez túl messzire visz...)

Hogy öregszem. Hogy szőrösödik a fülem. Hogy leeszem a mellényemet. Hogy tanulom a halált.

Illyés már fiatalon sokat nyafog ez ügyben. De mindig sikerül átbuckáznia a fején. Ezért szeretem annyira. Zelk csodálatosan tiszta, üvegcsengésű öregedés-gondolatai. Ahogy (versében) leül asszonya mellé, megfogja a kezét, és bíztatja; beszéljük meg. Déry a Kedves Bópeerben, a megrendítő utolsó mondatok, ahogyan búcsút int, majd fölemeli a ceruzát-tollat, és dolgozni kezd.

Születésnapom alkalmából bevallottam magamnak, hogy már hónapok óta általában csak ezer métert úszom. Unom és fáraszt. Pedig. És hogy ezentúl akár ez marad.

Nézzük a másik oldalt. Pár éve, hogy ezeket a leveleket a neten naponta vezetem. Visszaolvasva, döbbenve vettem észbe, mennyire gazdag életem van. Mindig úgy búsultam, hogy nem fogok meghalni, hiszen nem is éltem. Ötven év vakság.

Mi van? Annyi fenyőléc a polcon, hogy hirtelen kedvemben akár tíz keretet is össze tudnék állítani belőlük.

Aztán. Lettek nagyon jó fogóim, és van már csupaszolóm is. Amerikai. A kábelvégeket egész életemben körömollóval pucoltam.

És tegnap még a szürke sapómat is megtaláltam.

Vagy lépjünk hátrébb, mint Illyés: A reformáció genfi emlékműve előtt - versében. Hátrálnom kellett közelükből: mindet nem fogta össze, csak messzibb tekintet. / Fölhúzódtam a kert felé a fákig, / s lelkemben is hűs tárgyilagosságig.

Vissza harminc évet. 1974, a Fényes Adolf-termi kiállításom katalógusszövegéből (macintosh: kiállítások / önálló / Fényes Adolf) idézem az ide vonatkozó sorokat:

körülnéztem: főiskolás nyarak, akkor még autóstoppal az ország, aztán Európa legtöbb képtárát

Igen, megvolt. Azóta a koreai múzeum és aMetropolitan Múzeum is. Köszönöm. Tegnap délelőtt épp Erdélyben jártam, Tersánszy Józsi Jenővel.

"pénz: reklámgrafika, ösztöndíjak, fotózás, egy cikksorozat"

Mennyi is? Vagy negyed százada megélek a képeimből. Pedig nincs galériásom, nem tanítok, nem illusztrálok, és nem kapok freskó megrendeléseket. Szerencsére.

"Könyvek: Seneca, Déry, Strindberg, Thomas Mann újra meg újra."

Ettől ma se igen léptem tovább. Valahogy elég is. Vasárnap elakadtunk kocsival kirándulás közben, nyugodt mozdulattal nyúltam a kesztyűtartóba a József és testvéreiért.

"Pihenésnek egy kevéssé izgága bernáthegyi."

Pihenés az alvás, amúgy nincs rá szükségem. Egyik munkából váltok a másikba. És ez így rendben is van. Köszönöm.

"Gyűjtök: még könyvet sem, az a 20-30 is cserélődik, bútoraimat fenyőlécből eszkábáltam, remélem, soha nem fogok többet kívánni"

Maradt. Köszönöm. Bár az új Nikon-gépem baromi drága.

"Nem elfelejteni: nagyanyám halálos betegen is mosolygott (ritkán látogattam)"

Ajándék, hogy ebben haladok. A második mondat pedig gyónás és figyelmeztetés. Az énközpontúság. Itt sok feladatok. Unokáimat nem ismerem.

"Mit mondjak még? Homo contemplator - tűnődő ember szeretnék lenni."

Semmi nem szeretnék lenni. Vagyok egy (öregedő) ember, aki megcsinálta a dolgát, amennyi telt tőle. Van harminc jó képem. (Legalábbis a neten) mindenki számára hozzáférhető. Köszönöm. Tovább. Ahogy az őrnagy, amikor Svejk vigyázzt vezényelt a közlegényeknek a reteráton: Ruhig. Weitermachen.

● Okt. 6. szerda08:49

A Lukácsban most Zelkben utazunk. Nagyon szeretem. Ezt kaptam ma:

ZELK ZOLTÁN (1906-1981)
...Érmellék szűkösen élő paraszt-zsidó-cigány világában... Az onnét indult Zelk Zoltán - noha apja kántor volt - a héber betűket sem tudta kiolvasni...nem tanult ki egyetlen ipari szakmát sem, alkalmi segédmunkákból keresett annyit, amennyit tudott...

A következő években ugyan találkozott az erdélyi munkásmozgalommal: anekdotázva mesélgetett emlékei szerint úgy 15 éves korában már szocialistának, sőt kommunistának mondotta magát. De nemhogy ekkor, soha életében nem olvasott egyetlen Marx, Engels vagy éppen Lenin írta könyvet. Később, amikor országos hírű kommunista költőként ünnepelték, a párt büszke volt rá, a legmagasabb díjakat és kitüntetéseket kapta, persze már titkolni igyekezett, hogy valójában fogalma sincs arról az ideológiá-ról, amelynek jelszavaiból nagyon szépen hangzó és jól szavalható költeményeket adott a mozgalomnak.

...szinte elképzelhetetlen, mennyire műveletlen volt. Ezt nagyszerűen tudta palástolni, mert nagyon kedves csevegő volt, sokat tudott az életről, élőbeszédének is élvezetesen szép stílusa volt.... Az is emberi jelenségéhez tartozott, hogy kifejezetten csúnya, de mégse taszító megjelenésű férfi volt, és első elözvegyüléséig szelíd, meghitt házaséletet élt-ennek ellenére a nők, a legkülönbözőbb jellegűek, mindig nagyon kedvelték.

...amikor a költő elözvegyült édesanyja is felköltözött már rég Budapesten élőfiához, a mindhalálig buzgó zsidó öregasszony és úgyszintén mindvégig buzgó katolikus menye példaszerűen szerette egymást, együtt őrizték az akkor már meglepően szegényes otthonban a közben már nagy hírű, a meghitt otthonon kívül nagy társasági életet élő, hírhedetten lóversenyező-kártyázó költőt, aki, ha volt pénze, elherdálta, ha nem volt, akkor tarhált.

Ha éppen nincs pénze - és gyakran nincs pénze - bármelyik íróhoz-költőhöz-szerkesztőhöz ellátogathat, ebédet bizonyosan kap, de általában némi készpénzt is.

...a kritika szavai Rákosi személyi kultusza ellen, az örökké hangulatoktól vezérelt Zelk egyszerre átcsapott a tiltakozás hangjába. 1956-ban a forradalom legzengőbb lelkesítője lett. És neki - úgy látszott - hinni is lehet, hiszen aki olyan elragadtatott kommunista volt, az felettébb hiteles, ha rádöbben, hogy éppen az ellentéte igaz mindannak, amit addig hirdetett.

... nevezetes és népszerű ódát írt arról, hogy a magyar csapat megverte az angol csapatot. A lelátók, szerkesztőségek és irodalmi társaságok világában a gyász is lassanként lecsendesedett.

Mindenki tudta, hogy milyen: telis-tele volt ellentétes tulajdonságokkal. De úgy, ahogy volt, szeretetre méltó, kedves embernek, műveletlenül is okosnak, színvonal-egyenlőtlenségében is istenáldotta költőnek tartották. Mert az volt.

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/irodtud/magyarir/html/zelk.htm

Ezt meg önerőből:

Zelk: FELELJ, HA VAGY

Szélfútta levél a világ.

De hol az ág? de Ki az ág?

SÍRFELIRAT

Szégyenemre nem nő más, csak szégyen -

az is szégyenem, hogy túléltem

hullásod Lelkem, Csillagom:

bocsásd meg, hogy én itt maradtam,

hogy néhány percig még itt laktam

e lakhatatlan csillagon.

● Okt. 7. csütörtök11:01

A Duna TV-ben este tízkor leszek, pár perc, a rendező szerint jól sikerült a vágás.

20:21

Kányádi Sándor: ZELK ZOLTÁN MEGHALT

felköltöztek a szavak
a mennybe
csönd van
csak az úr léptei
kongnak az űrben

korlátot, kerítést áttörve
fekete pántlikásan
futnak a lovak
szatmárnémeti
szinérváralja
irányába

nincs aki
megjuházza

1981  

● Okt. 9. szombat02:56

Megint nekiugrottam a sok éves gondnak. Festményfotózáskor a négy vaku beállítása, hogy a képmezőn egyenletes fény-, nagyon keserves, hosszadalmas. Pedig a padlón az állványok helye be van jelölve. Most a falra kerültek, s vagy 80 mérés után sikerült. És a megoldás: az elfordulékony vakufejeket szigetelőszalaggal. 

Úgy tűnik, egy tavasszal kezdett képet befejeztem. Nyáron vidékre is levittem, folytatni.

Egyelőre nem tudom, mit gondoljak róla.

Hogyan keveredtem ilyen színvilághoz? 

Műterem, koraősz A/04/24, 60 x 60 cm. 

24 órás szívvizsgálatok után leletkiértékelés. Legutóbb egy napig vérnyomásmérő lógott rajtam, éjszaka óránként fölébresztett. (Mondtam a doktornőnek, hogy a biztonság kedvéért ilyenkor mindig megmértem a testsúlyomat is, de a szeme se rebbent. Reméltem elneveti magát. Miki szerint szokva van.)

Végeredmény: semmi, illetve időnként magas vérnyomás. Majd, ha kell, gyógyszer.

● Okt. 10. vasárnap 19:26

A sütemények a frigóban aszalódnak, pár napja csak az első éhség múltáig, a szokott felét, eszem. Tulajdonképpen csak azért, hogy történjék valami. Éhes vagyok, és ez érdekes.

Vasárnap, de eső. Így a Szépművészeti Múzeumba, Robinak kedvenc képemet megmutatni: A patak. Évek óta visszajárok hozzá. Tán negyven centi az egész, kerete nélkül. Fernand Khnopff 1858- 1921, belga lehet. Most volt gyűjteményes kiállítása Brüsszelben, a neten semmi mást nem találtam róla.

A Magyar Nagylexikonban nem szerepel.

Elbűvöl.

A kompozíciója. A zöldjei. Ahogy a puha formáit egy-egy szálkás vonallal osztja, rendezi. Aprólékos, mégis nagyvonalú.

A selymessége - a reprón sajnos nem jön ki.

Igen, Ferenczy Károly kortársa, az intimitása, csendje is hasonlít rá.

Ha az ember a főbejárattól balra indul, és addig gyalogol, míg visszaér a középső aulába nyíló ajtóhoz, ott van egy háromlábú állványon, pompás faragott arany keretben. Aminek cirádáit itt a képen le kellett vágnom.

Úgy látszik, megértem az apaságra. Másodszor álmodom egy páréves fiúcskával. Időnként szót váltunk, felnőtt módra, komolyan.

A nyakamban viszem, majd a karomban. Hozzám bújik, és ez boldoggá tesz.

Igen, talán, ha az unokáim nem négy kilométerre.

És engem pedig nem feszítene annyira ébredéstől villanyoltásig a munkám / játékom...

Erről eszembe jut Ruttkay Éva. Nagy napszemüveg, kék monoklit takar. A riporternő fölháborodik: Ha engem egy férfi megütne, én aztán soha többé... Ruttkay hallgat, hallgat, aztán: mert még nem szerettél soha valakit igazán...

Erről meg egy Szabó Lőrinc anekdota. Kálnoky László, akkor épp a Szépirodalmi szerkesztője dolgozószobájában; egy budai presszóban fogadta Szabó Lőrincet, egy kefelevonat sürgős javítása ügyében. Szabó Lőrinc levette a szemüvegét a kézirathoz, de hogy addig se mulasszon semmit, megkérte barátját, írja le a közben belépő nőket. Kálnoky a maga akkurátus modorában konferált: Kérlek szépen, most belépett egy nő, úgy harminc, harmincöt között. A frizurája ápolt, melle szép, csípője kissé széles. Most belépett egy lány, húsz körüli, formás fej, penge orr, lábai formásak, lábfeje nagy... a harmadiknál Szabó lecsapta a tollat: Mit képzelsz, te egy Adonisz vagy?!

● Okt. 12. kedd 10:15

Második napja ágyban, átázott a cipőm vasárnap. De azért ma hattól pokrócba csavarva kísérleteztem, míg sikerült Zelk Sirály tizennégy oldalas versét három oldalra tömöríteni. E-mail. Gábor már nagyon szeretné megismerni. Most vissza az ágyba.

Tulajdonképpen meg is mutathatom. Remekmű. Evvel a versével Zelk legnagyobbak között van. (Ha az ember a képre rámegy a kurzorral, hamarosan megjelenik a mentés stb. piktogramja, s evvel egyidejűleg a jobb alsó sarokbanföljön az kis hülye rózsaszín pajzs. Amivel a képméret növelhető.

Sirály-1

Sirály-2

Sirály-3

Ha már benne vagyok. (Most ezt is megtanultam.) Így kényelmesebb olvasni: ez a változat pedig kiprintelhető, de előtte el kell menteni, úgy!

Sirály-1-printre

Sirály-2-printre

Sirály-3-printre

(Hetedik órája kísérletezem vele, pokrócba burkoltan. Röhej, ennyi idő alatt százszor begépelhettem volna.)

18:12

E-mail válaszom (volt diákomnak meghalt egy kedves tanára, nehezen tudja földolgozni):

Én fiatal korom óta trenírozom magam a búcsúzásban, valószínűleg tévedés.

És szép dolog az, ha valaminek vége van. Ünnep.

● Okt. 13. szerda12:46

Egy igazi és anonim ajándékot kaptam ma, postaládámba bedobva:

"Szia Dezső. Az Isten éltessen."

Ki lehetett?!

Két kazetta zene.

De lám - így - meg tudom köszönni.

Köszönöm!

Lám, a szülnap! Barátnőnktől egy erdélyi templomot kaptam.

Nagy ereje van.

Zeykfalva, Hunyad megye, XIII. század.

Nem tudom, innét hogy fogom fönntartani, gondozni.

Emlékeztetet arra, hogy húgom tizenvalahány éve az egri püspöktől

a bélapátfalvi templomot kapta meg.

Mellé is építette volna a rendházát, de kiderült, kőtörő üzem a közelben.

Fiam pedig két Edit Piaf CD-t készített számomra - öt óra! - zenét vett le a netről, úgy válogatta a legjavát. Ez a fajta érzelmes régi-régi nótafajta megrezegteti szívem húrjait.

● Okt. 14. csütörtök09:32

Tegnap olvastam egy megdöbbentő cikket. Annak ellenére megdöbbentő volt, hogy előzményeit véletlenül ismertem. Pár hete szokott kirándulásunkon a Mozgó Világ szerkesztője, Robi vitatkozott rajta Jánossal, akinek a szöveget előzetesen véleményezésre megküldte. Ezt a cikket egy orvosi lap visszadobta. Orvos barátunk szerint jogosan, mert bár a cikk vádjai döntően igazak, de a valódi betegek dolgairól is kellett volna beszélni. Én, szakértelem nélkül, a diskurzust hallgatva akkor úgy véltem, rögtön egy ellencikket is illene mellétenni. Elolvasva: jó ez így.

Szendi Gábor pszihológus:A DEPRESSZIÓIPAR

(persze részletek, a kiemelések is tőlem.)

A LEGÚJABB KOR TALÁN KÉT LEGNAGYOBB TALÁLMÁNYA A SZÁMÍTÓGÉP ÉS A DEPRESSZIÓ.

MINDKETTŐ BOMBAÜZLETNEK BIZONYULT. Ugye már a csapból is az folyik, hogy a depresszió, na meg a pánik: népbetegség. Rohanó korunk és a stressz - AHOGYA MÉDIA NYOMATJA NEKÜNK - megbetegíti az embert. Tegyük fel most a következő egyszerű kérdést:

hogyan van az, hogy van egy rakás antidepresszánsunk, amelyek (például a csokornyakkendős tévépszihiáter szerint) egy csapásra megszüntetik a depressziót (és persze a pánikbetegséget), miközben a betegek száma mégis egyre nő?

Az ötvenes években, pár évvel a világháború borzalmai és a holokauszt után egymillió lakosra 50, azaz ötven melankóliás beteg jutott - ez Magyarországon 500 beteget jelentett. Ma a lakosság legalább 10-15%-át tekintik közepesen vagy súlyosan depressziósnak. ENNYIRE MEGVISEL BENNÜNKET A JÓLÉT?

1984-ben... több ezer nőt kérdeztek ki, voltak-e már depressziósak. Az ötvenes-hatvanas években születettek között 7-10 % volt, azok között viszont, akik 1910 között születtek, (vagyis megéltek két világháborút, egy gazdasági válságot, egy korai és egy vietnámi háborút, ahol egypár rokonuk meg is hallhatott), mindössze egy százalék...

Krafft-Ebing (1885) óvott attól, hogy összekeverjük a biológiai gyökerű búskomorságot az ÉLET NEHÉZSÉGEI ÁLTAL OKOZOTT BOLDOGTALANSÁGGAL. Ez utóbbi ugyanis - bár nem kívánom senkinek - NEM BETEGSÉG.

[A divatbajött orvosi elmélet szerint] a depresszió olyan, mint az uszodában a víz: van, ahol csak a bokáig ér, de beljebb haladva meg is lehet fulladni benne. Azt sugallja, hogy lehet az agyban kicsi meg nagy eltérés, vagyis van, mondjuk egy anyag, amiből ha kicsi hiányzik, akkor enyhe a depresszió, ha sok... AZ ORVOSNAK TÖBBÉ NEM KELL FIRTATNIA AZ OKOKAT, hogy családi örökség-e, vagy szerelmi csalódás... teljesen mindegy, mert a végső út a biokémia.Hamarosan megszületik a szterotonin-mítosz. Az Úr megteremté az antidepresszánst, s hogy ne árválkodjon szegény, teremte hozzá sok-sok depresszióst.

Megszületik a klórpromazin nevű gyógyszer: 1952 az emberiség történetében először egy vegyület hatására évtizedek óta skizofrén betegek visszafordultak az életbe. A szer a BETEGEK szempontjából felbecsülhetetlen volt... csak 1955-ben 75 millió dollárt hozott a konyhára. HATALMAS ÚJ PIAC NYITOTTA MEG KAPUIT. A gyógyszergyárak vérszemet kaptak...

Ma e gyógyszerek a gyógyszerpiac slágertermékei, évi 40-60 millió receptet írnak fel... A pszihiáterek nem hittek benne, hogy szociális, munkahelyi és házassági problémákat gyógyszerrel kezelni lehet. ma sem lehet, viszont hisznek benne. A PROZAC például 15 éve sztárgyógyszer. Holottkilenc vizsgálatból hétben az antidepresszáns nem volt hatásosabb a placebónál. Kirschék kísérleteinek zárógondolata: LEHET, HOGY [munkahelyi stb. problémákra] AZ ANTIDEPRESSZÁNSOK CSAK JÓ DRÁGA PLACEBÓK.

.MA AZ EMBEREK NEM MAG AKARJÁK OLDANI A PROBLÉMÁIKAT, HANEM MEG AKARNAK SZABADULNI A ROSSZKEDVÜKTŐL. A valódi depresszió súlyos betegség, ez a depresszió fogyasztási cikk. A történet majd egyszer majd MARKETINGBRAVÚRKÉNT szerepel a PR-tankönyvekben. A valódi depressziósok kevesen vannak, ők nem jelentek komoly piacot.

Abban a pillanatban viszont, hogy összemostáka biológiai és a környezeti hatásokra kialakuló depressziótípusokat, LÉTREJÖTT EGY KIMERÍTHETETLEN VÁSÁRLÓRÉTEG. CSAK, MERT ELHITETIK VELÜK a rendelőkben és a médián keresztül, hogy az ő bajuk a depresszió, és ennek egyetlen kezelési módszere a gyógyszer.

A tőke semmivel nem szemérmesebb a gyógyszerüzletágban, mint az alkoholiparban... pontosan tudják, hogy mekkora károkat okoznak az emberek egészségében...

Ezeket a "depressziósokat" UGYANIS NEM GYÓGYSZERREL, HANEM pszihoterápiával lehet rendbehozni.

És közben vagy nyolc oldalon meséli, hogyan hamisítják meg a gyógyszerkísérletek eredményeit, hogyan tájékoztatják félre az új gyógyszerekről az orvosokat, hogyan publikálnak- szaklapban is! - hamis eredményeket, hogy a gyógyszergyárak által finanszírozott kontrollok 3,6-szor jobb eredményeket mutatnak ki a független méréseknél, stb. Azt is körbejárja, hogy e gyógyszerek [független kísérletek szerint] nemhogy nem segítenek, nem hatásosak, de rögzítenek egy betegségtudatot, és evvel konzerválják a betegséget, valamint a gyógyszerfüggőséget [PIAC!]. Mellékhatásai károsak, például a májra, és növelik az öngyilkossági hajlamot.

Figyelemreméltó.

MOZGÓ VILÁG, 2004. októberi szám.

13:16

Hallom, a cikk miatt már többen tajtékozva betelefonáltak a szerkesztőségbe. De hogy válaszoljanak rá, egyikük se vállalta...

● Okt. 15. péntek 07:41

Avval indult az egész, hogy a napokban a KAPOTT FÉNYKÉPEK-nél a családi fotók közül kidobtam vagy 15 portrémat. Nem mintha nem szeretném magamat látni, de valahogy jobb, ha csak a legjobbak. Ennek kapcsán a honlap főoldalán szemet szúrt, hogy túl nagy az egyébként kiváló fotó. Elkezdtem alakítgatni, s aztán átszóltam a másik szobába. És következett Miki fiam markáns korrektúrája. Mindig lehengerel és meggyőz, hogy ezek a ló betűk, meg az összkép.

De szeretnék ilyen magabiztos lenni. Hálás vagyok neki.

Hihetetlen, két ember együtt mennyivel gyorsabban gondolkodik. Legalábbis én.

Tehát: a huszonnyolcezredik, legeslegutolsó átalakítás.

És egy kedves vicc,

illusztrációként született egy cikk mellé, ami azt taglalta,

hogy ma már nem elég a végzettség, a papír,

hanem a képességeket is fölmérik.

A bejáratnál az a szöveg van:

ARTISTA FELVÉTEL

Jobb fönt pedig:

SZEMÉLYZETI OSZTÁLY

13:15

Most jött Gábortól, és tetszik.

Halálpontosan egyensúlyoz az igaz bánat, és az önirónia,

a kint is vagyok, bent is vagyok között. Emberi.

Tóth Krisztina
ÓDA AZ ÖTVENES FÉRFIAKHOZ

Hol vagytok ó, ti drága szerelmes férfiak,
és hol van, hol van az írógépetek:
hulló hajszállal és korpával volt tele
a billentyűk között - milyen sötétben kattog a szívetek,
hogy ez a vége most vagy ez a zúgó csend
az út fele?

Néztem háttal a tükörben a
fenekem, mit mondjak, nem a régi,
mégis iszonyúan kívánlak...

...Az ötvenes férfi mint
lehullott nyárfalomb az úton,
avar, mely lassan gyullad és kékes füsttel ég,

de felsugárzik titkosan, mint kertben őszi tűz,
és láthatatlan van jelen,
álomban bányalég.      

● Okt. 16. szombat 21:41

A két unoka velem egy órára.

Kingát (5 éves) tanítottam fotózni.

Nehezen vette a bátorságot, hogy a keresőbe belekukucskáljon.

Témának javasoltam a cicáját (anyja varrta).

Hozta, beállította, eligazgatta,

majd szaladt a két fogkeféért, hogy azok is.

Ő nyomta meg a kioldózsinórt,

majd az ölemben ülve, a monitort nézve

vezényelte a képkivágást.

● Okt. 17. vasárnap 22:07

Fáradozom a megoldhatatlanon, és nem eredménytelenül. Hogy a honlap teljes adatbázis maradjon, ugyanakkor könnyű vasárnapi ismerkedésre is alkalmas. Kijavítva visszaállítottam a képek-grafikák-fotóknál, újra 36 VÁLOGATOTT mindegyikük előtt. Ez így jó, és kényszerít is, a jövőben se szaporodjanak el.

A fontosabb szövegeket lajstromokban félkövérré igazítottam. Megvan (legalábbis) két fokozat. Ha szubjektív is, eligazít valamennyire.

Mellékes eredmény, hogy közben idei fotóim jelentősen följavultak, avval, hogy ma volt szemem hozzá, és negyvenet kidobtam közülük. Mindenki úgy csinál minőséget, ahogy tud. Hónapok óta viszketett.

Figyelem, fontos kiállítás a Mű-Terem Galériában. Engem - egy beteg ember - autóval elvittek.

150 kép kb. a huszas évekkel bezárólag:

"A magyar festészet rejtőzködő csodái - válogatás magyar magángyűjteményekből"

Vannak nagyon jó munkák, Ziffer Sándor a nagy meglepetés. Gulácsy, Csontváry, ez édes Ferenczy, sokan. Van Rippl-Rónaitól egy olyan Piacsek bácsi, hogy biztos voltam benne, hogy hamisítvány, amúgy egész jó kép. De az előtérben e kislány keze, a félrecsúszott karja, az arcok megformálatlansága,középen a lombok unalmas ritmusa, a rendetlen kék kancsó középen, a bácsi túlripplrónais orra... úgyhogy elkértem a katalógust. Sajnos már Rippl életében is kiállították, nyoma van, Genthon István is látta, hát eredeti.

Falk Miksa u. 30, pár házzal a Kieselbach Galériától. November 13-ig, minden nap 10-6 között.

● Okt. 18. hétfő 09:09

Kértem, megkaptam a (pénteki) Tóth Krisztina vers kihagyott részét:

mégis iszonyúan kívánlak, bárki légy,
mindig te vagy csak,
te drága negyvenéves férfi, aki lassan
ötven leszel, a hátad érzi,
elég rendesen őszülsz és
ha mosolyogsz, látni
hogy a szemfogaid rohadnak.

Remegett a kezem, amikor eljöttél és
a konyhában a kenyeret kentem.
Remegett a kezed és később
a hangod is a telefonban.
Mert benne élsz te minden ronda
nyakkendőtűben, egész átbökött
életemben, minden légüres
szerelmemben, lakásban,
lépcsőházban, a szagokban.

Ez aranyos, ahogy Juhász Gyula átrepül az égen.

20:49

Nincs jobb dolgom, úgy látszik. 1972-ben egy cikksorozatot írtam a lakásberendezésről, bútorok kiválasztásáról, falak színéről szobavilágításról a Nők Lapjának. Most azt gépeltettem be, s tettem be a publikációimhoz. Nem forradalmasítja a műfajt.

A főszerkesztőnő morgott, hogy többet fizetek magának, mint Déry Tibornak, ugyanis saját ábrákkal illusztráltam a szövegeket.

Fotósnak az akkor szintén fiatal, ma már nagyhírű Gadányi Gyurkát adták mellém. Akkoriban még Pentcon-six-gépekről beszélgettem vele.

János kezembe adta Szabó Magda: Az ajtó - regényét. Nagyon bíztatott. Szabó? Mondjátok meg Zsófikának, azt harminc éve olvastam, olvasmányos volt. Azóta?! Megmaradt Szobotkának. A férjéről szólt; elfelejtettem. Ja, és volt a Bárány Boldizsár meg a Tündér Lala, csakugyan remek mesék, tényleg, el kéne olvasni, újra.

Most közben nagyasszony lett, díjazott, talán, mert nő, és megöregedett, gondoltam. Regényt olvasni, tőle!?

Amit sose szoktam, tegnap éjjel fél kettőig. Be is fejeztem, egy nap alatt. Nagyszerű.

Halványan emlékeztet Márai A gyertyák csonkig égnek - feszített atmoszférájára.

Egy fantasztikus erejű, igazi figurát teremt, teljes életűt. Életrajzi vonatkozások keretében.

Így kezdődik:

Ritkán álmodom. Ha mégis verejtékben fürödve riadok fel... Az én álmaim hajszálra egyforma, visszatérő látomások, én mindig ugyanazt az egyet álmodom. Állok a kapunkban a lépcsőház alján, és megpróbálom kinyitni a zárat. Kint az utcán mentőkocsi áll...

● Okt. 19. kedd 09:53

II. János Pál pápa megválasztásnak 26. évfordulója... Ebből az alkalomból az orosz Alexandrov művészegyüttes tányérsapkás-egyenruhás férfikóristái léptek föl az egyházi államban. A 84 éves beteg pápa egészségügyi állapota miatt a szentszéki utódlás már egy évtizede nyílt beszédtéma. Ezen időszak alatt a pálya végét jósló jeles szakírók egy része eltávozott az élők sorából.(Népszabadság 04.10.18)

Pár hete a szomszéd egy hatalmas televíziót hozott át nekünk. Mára Kata is belátta, hogy nélkülözhető. Épp jó méretű nálam éjjeliszekrénynek. Most a szoba felé fordítja fenekét, a deimpálos szellőzőlyukakkal. A képernyőt szégyenkezve éjjel leraktam a kuka mellé, vakartam a fejem, hisezn robbanékony. Elvitték. Remélem a tapasztalt kukások.

Déry Tibor 110 éves.

Sok művét elfeledtük már, de még nem tudjuk, megmarad-e valóban, amit számon tartunk még. Teszem: Niki, G. A. úr X-ben, néhány novella a Szerelem kötetből, Kiközösítő, Kedves Bópeer... Déry újsághírekből kidagadt kései kisregényei, szalon antiglobalista hordalékai eltűnnek majd a nagy művek árnyékában. Ha nem tévedek.

(Népszabadság 04. 10. 18.)

Téved, kedves Révész Sándor. Kihagyta az Ítélet nincs-et, és a Képzelt riport egy pop-fesztiválról-t. Ez előbbit nincs miért taglalni. Főmű. A második rejtettebb. A bibliai felhang zenéje, a történelmi áthallások a fasizmusra, ahogy hülyéskedik az égen vonuló gazella-formájú felhők leírásával...

11:59

Mintha most befejeztem:

A/04/34. Műterem, záróra.

60x60 cm.

Nem lehet keret nélkül.

● Okt. 20. szerda 00:55

Láttam a Milleneumi Parkban ezt a Festészet Napja alkalmából kissé hevenyészve rendezett kiállítást. 5-6 jó kép van, Fischer Balázs a meglepetés. Vojnich, Nádor Tibor szokásosan jó. Fantasztikus kétszintes csarnok, gyönyörű térrel és gyönyörű természetes felülvilágítással. Megkerestem a felelős vezetőt, kikérdeztem. Idén az egész az Informatikai Minisztérium tulajdonába került, valami nagy-nagy tervük van vele, -Jövő Háza -, állandó kiállítás, már meg kellett volna csinálni, de csak másfél milliárd van meg a szükséges négymilliárdból.

Rászánok néhány telefont, nem lehetne-e ott jövő októberre egy Országos Őszi Tárlatot összehozni, csak paravánok kellenének, meg szándék. Egyszer már sikerült. Igaz, talán először a Műcsarnok jöhetne szóba. Még Beke László regnálása idején a minisztérium mintha kötelezte is volna rá őket. Néhány telefon, hátha.

Egy óra. Na, megyek vissza, aludni.

09:22

Ki fejti meg álmomat?

Régi ismerősünk, a 130 kilós öregember, A. atya, koszosfehér, bő alsógatyában nagy kínnal föltornássza magát egy kétajtós ruhásszekrény szekrény tetejére, még segíteni is kell neki. S onnét kissé szégyenkezve lenyújt egy vízfoltos József és testvérei kötetet.

Ma először uszodában. Nagyon jó. Kicsit a kamillás gőzben is, javallatra. Mára minden elég is volt. Pedig ¾ 6-kor a Tabán moziban feltétlen meg akarom nézni a Stalkert. Csak most vetítik, egyszer.

Jegyelővétel: 3568-162. Nekem már van.

Talan el tudok menni. Emlekszem amikor nalunk bemutattak a filmet 1979 ( ? ) ben. Tarkovszkij azota egyre aktualisabb - hulye szo - de kivancsi vagyok, hogy a mai fiatalok mit fognak fel belole, vizualisan nagyon eros, a szavak talan fontosabbak benne mint a tobbi Tarkovszkij filmben.

22:10

Uszodából hazafelé föladom. Ajánlva.

NKÖM

Hiller István

Tisztelt Miniszter úr!

Nemcsak a festők ügye.

A befogadók számára is üdvös volt az a rendszer, hogy a szakma egésze, (pontosabban annak bezsűrizett része) egy-kétévenként bemutatkozott a Műcsarnokban. (Más hely erre nem alkalmas).

Ez utoljára a Minisztérium döntése nyomán valósult meg 1997. májusában.

Úgy vélem, helyénvaló lenne 2005. októberben egy Országos Őszi Tárlatot rendezni.

Szívélyes üdvözlettel: VD.

másolat: Műcsarnok igazgató

● Okt. 21. csütörtök 19:28

Paula meghozta a gépelést, megmentette a gyakorlatilag már olvashatatlan szöveget. Volt, ahol nagyítót használt.

Egy 78 oldalas kéziratom, magnólejegyzés, még 1978 januárból. Akkor hoztam össze néhány zebegényi diákomat, Szütsöt, és három és fél órát elemeztük Csontváry Éjszakai sétakocsikázás Athénban új holdnál - képét, képelemzési vázlatom alapján.

Szerintem tanulságos szöveg. (Macinthos: ÍRÁSOK / NAPLÓ-ban, 1978. január.)

Éjszaka már félálomban jutott eszembe, fölkászálódtam: most minden pillanatban meg lehet nézni a képet, vagy hatvan linket betettem a szövegbe.

Utcai printelt plakát, aranyos:

VÉDD A FÁKAT, EGYÉL HÓDOT!

Az ÍRÁSOK tartalomjegyzékeit rendeztem, s ennek kapcsán a főoldal legaljára kitettem az aktuális oldalszámot is. Ma Paula gépelményével jócskán gyarapodott.

22:05

Deske! Addig bombázlak Berda-versekkel, míg egyet fel nem raksz: G.

BERDA JÓZSEF: APÁM HALÁLA ELÉ

Te már az esti gyertyák
lobbanását köszöntöd,
életem szomorú okozója
- szelíd öreg!
Megvénült gyermek lettél,
mert úgy akartad apja légy
a züllött költőnek,
ki továbbcepeli elfáradt vágyaidat
a süppedt utakon. - -
Isten tüze mosolyogjon már benned:
dadogó öreg!
én összegombolyult öregem:
kicsiny apám!
Ó nem láthatod már te sem,
mint rohan odakünn a kalászszagú Nyár -
de lásd én még vigyázok, csüggedt virrasztó. - -
Mégis nyugodj meg:
téged nem szerethet a halál,
a teljes vers

Látod Gábor, tudsz te igazán jót is küldeni!

● Okt. 22. péntek. 09.04.

Evilági dolgaink. Mióta szelektív gyűjtés minálunk a konyhában; a romlékony (fölül) és a száraz (alatta) szétválasztva-

Piszkei Papír rt., Lábatlanfx: 33/461-304

T. CÉG!

Legutóbb egy éve Kecskeméten sikerült beszereznem terméküket. Hol lehet ezt Budapesten kapni? (A Moszkva térnél lakom.) 40 tekercset rögtön vennék.

A termék:

Közepes szemeteszsák (60 x 80 cm), 60 literes (fekete, és főleg a szokásosnál erősebb).

Szívélyes üdvözlettel:

Ádám szerint (netre rakás után 10 perccel reagált) amegoldás vagy az, hogy az ember nem szemetel, vagy:

http://www.drpack.hu/pages_hu

Ma este 9-kor Mészöly Miklós portréfilm a Tabán moziban.

A ma is mellettem vetkőző Temesvári Péter dr. egyetemi magántanár cikke a mai Magyar Nemzetben jelent meg:

CIVIL MEGJEGYZÉS A KUTATÁSRÓL.

Lippényi Tivadar a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalból Pálinkás József akadémikus írására válaszolva ("Kutatás-fejlesztés: nincs szó szabotázsról"),rózsás képet próbál festeni a hazai kutatás-fejlesztés jelenéről. Eközben pontosan megfogalmazott kérdésekre nem ad választ. Nem egy irányba mutató, egymással nem összevethető (=mellébeszélő?) számadatai és érvei nem győzik meg a kutatás sorsát szívén viselő és azért aggódó olvasót.
Elég, ha csak a hazai alapkutatások legfontosabb támogatási formájának, az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramoknak (OTKA) állami támogatására vetünk egy pillantást. Az OTKA 2002 és 2003-as évi 6,7 milliárd forintos költségvetési támogatásából 2004-ben 1,266 milliárd forintot zároltak. Ez az OTKA támogatásának összesen 35%-os csökkenését eredményezte. Folyamatban lévő kutatások százainak már korábban megkötött szerződéseit kellett felbontani és redukált összeggel újra kötni.

A jelenlegi, 2005-re vonatkozó költségvetési tervezetben is mindössze 5,7 milliárd szerepel az OTKA támogatására. Igy a kutatási pályázatokra fordítható összegeken kívül drasztikusan csökkent a...

Még egy adat: az elmúlt 10-15 évben mintegy 22000 magyar kutató hagyta el munkahelyét

A cikkből kiderül, ismeri a témát, zsűrielnöke volt az OTKA pályázatoknak.

Kata munkái is rövidültek egy elutasítás következtében.

● Okt. 23. szombat 09:13

A feladat: amikor a hosszú forró zuhany után hidegre váltok,
továbbra is olyan álmatagon és lomhán mozogni, mintha--

Évek óta játszom ezt.

Ilyenkor mindig óvatosan fogalmazok,

tehát:

ezt ma fejeztem be, remélem / talán / valószínűleg:

A/04/30 Érzelmes műterem

60x60, persze, ez is.

Lehet, hogy ez meg túl érzelmes kép,

vagyishogy édeskés,

most mégis szinte felhőtlenül örülök neki,

annyira reménytelen volt, hetekig.

Komoly fegyelmi gyakorlat volt,

hogy ne dobjam a szemétbe.

(Még oda kerülhet.)

Többen szóltak. Igaz.

A Műterem, záróra (A/04/34), a (fentebbi) kép címe azt sugallhatta, hogy jelzem, meg fogok halni. Félreértettek. Mert ez ugyan igaz, de... Vagyis, hogy a cím melodramatikusra sikeredett. Visszavonom. A három kopogós fekete vonal gondolkodását akartam volna evvel leképezni. Legyen akkor Műterem, kijelentő mondat (A/04/34).

● Okt. 24. vasárnap 18:26

Ezt betettem most az IRÁSOK-hoz, a NAPLÓ-ba.

túljutottam a festés - építés problémán tavaly óta, és azt hiszem - ez meg is látszik a munkámon.

1963.12. (másodéves belsőépítész)

jutott a halál. megint festenék64.11.

lassan lemondok róla (aligha vagyok tehetséges)65.10.

újra elkezdem66.9.

és folytatom67.5.

grafika jól, festés kínlódva megy68.5.

és az első kiállítás 70.1.

és a festés kínlódva megy...70.5.

és nem kínlódva megy71.1.

és megint és mindig kínlódva megy. de megy.77.12.

19:21

2000 folyóirat, októberi szám, második cikke:

"Hát szerkesszen nektek lapot az a bagolati taknyos Szűz Mária"

Beszélgetés a kultúrafinanszírozásról

(A címbeli idézet kiemelve Szüts barátom mondataiból.) Ennek kapcsán e-mail váltásunk:

Hova szálltál el, szerkesztő úr, hogy le mertél írni egy ilyen sort, hogy taknyos Szűz Mária?

(Ha ez valahol egy népi formula is:)

Léha.

21:21

Ma ezt festettem. Be.

Délután hoztam föl a pincéből.

(Kidobták. Már régen kiszúrtam magamnak.)

Nagyon erősen megépített konyhaasztal.

Gyúródeszka is van benne.

Csak a lábaiból kellett 15 centit levenni.

Meg farosttal lefedni; egy régi képemmel.

A kompjuter - szkenner alá.

● Okt. 25. hétfő08:52

Bagola, Bagolasánc: Nagykanizsához csatolt község (1981) Zala m.-ben, a várostól 5 km-re D-DK-re. Lakos: 951(1910), 353 (1980). A középkorban területén két falu feküdt: Bagolya és Kisfalud. Bagolya első írásos említésekor (1294) egyházas hely. A Gyovad nemzetség birtoka volt...

- - - -

Van egy Bagola nevű falu, melynek határában évszázada áll egy Mária szobor; kikezdte az idő, a fagy az eső: a lecsorgó hólé... Ezt hívja a környékbeli nép a bagolai taknyos Szűz Máriának.

12:46

Ez Gábor ajándéka, mindnyájunknak,

ezentúl ki-ki (majdnem) annyi szép verset,

amennyit csak.

A teljes Nyugat, mindenestől, szerző,

stb. szerinti keresőkkel:

http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

22:13

Mára így néz ki

a tegnapi konyhaasztal.

A PC és a printer is alulra került,

a szkenner fönt maradt.

Az asztalkávát csak kissé kellett

egy szakaszon kivágni,

hogy szerelésnél a PC- t

hátulról is ki lehessen húzni.

Bocs, tudom, hogy a kép túl nagy.

De így olvasható.

● Okt. 26. kedd 11:06

Legkedvesebb (40 éves) viccem:

NOSZTALGIA

Az ősköd volt az igazi!

Csütörtök este fél hétkor Tóth Krisztina előadóestje

a budavári Ludwig Múzeumban. Megyek.

Szeretném élőben látni.

Még egy kép.

Műteremajtómról leszereltem

a húsz éves szigetelést,

erre most önerőből sarkig kitárulkozik.

Én ugyan vendégbarát vagyok.

Segíteni kellett a helyzeten.

Este séta a környéken, kisméretű utcakőért.

(Ugyan van már kettő, de azokat féltem.)

● Okt. 27. szerda. 18:44

Az ember született önigazoló lény.

Szóval, nem azért mondom,

de ez a (JÓ!) kép szerintem

itt nem mutat semmit, pedig.

Ma fejeztem be.

A/04/11, a címe nem jó, azt még majd

ki kell találni.

80 x 80-as.

● Okt. 28. csütörtök 09:31

E-mailt kaptam.

Kedves Váli,
Lehet, hogy butaság - akkor kérem ne rejtse véka alá-, de eszembe jutott valami. Említette, hogy az "1999 Utolsó műterme" c. kép Magának is fontos, a címe nem különösebben. Ezért megfordult a fejemben, hogy nem volna-e mód arra, hogy ez a nagyon jó kép egyfajta korlátozott, de azért érvényes halhatatlanságot adna a mamámnak, aki a közelmúltban halt meg.És akkor, aki látja a regiszterben vagy majd kiállításon, a tulajdonosa lesz stb., az tudná, hogy a kép magára vállalt egy olyan feladatot (küldetésfélét), amire csak az olyan mű képes, amely nélkülöz minden kacérságot és amely valahogy mégis ismer egyfajta "szófukar" intimitást is, annak a tudását, hogy kapcsolatot tart fenn a számára eviláginak számító(nekünk) túlvilággal.
Üdv: G.

Miért ne lehetne?! Egy igaz(i) gondolat.

Tehát:

A kép eddigi címe: "1999 utolsó műterme"

És az új: "Műterem László Vera emlékére (A/99/38)"

olaj, farost, 31 x 49,3 cm 1999-2002

21:14

Fölmentem fél hétre a költő estjére, a Ludwig múzeumba. Evvel a levéllel a zsebemben:

Kedves Tóth Krisztina!

(Nem biztos, hogy sikerül találkoznunk, és élőszóban el tudom mondani:)

Alighanem legújabb olvasója vagyok, pár hete ismertem meg verseit. Az infó a Lukács uszoda zuhanyozójából jött. Öröm. Azóta több munkáját föltettem a honlapomra. Legutóbbi kötetét megszereztem.

Üzleti ajánlat.

 Ha korábbi verseihez valami módon hozzájutok (golyóstoll, piros ceruzával lemásolja, elrontott dedikációjú kötetek, print stb.) egy olajképet választhat műtermemben. (Neten sok mindent megtaláltunk, dehát-)

Persze lehet, hogy tök rossz boltot csinál.

Úgyhogy javaslom: tájékozódjék.

Minden festményem rajta van a honlapomon.

Ha úgy gondolja: egy e-mail...

Örülök, hogy összefutottam a Maga dolgaival.

 Már a műsor előtt, hogy bemutatkoztam, kaptam egy kötetet. Amit aztán kiloptak a kabátzsebemből.

Az estnek voltak nagyszerű percei. Amúgy én csak lassabban tudok befogadni művet, olvasnom kell.

Sziporkázóan tündéri gyerekversek. Még sehol sem publikálva. Háromszoros nagyapa vagyok.

● Okt. 29. péntek 05:17

Még egy ajánlat, ínyenceknek.

Ínyenceknek, mert nem az első vonal.

De sok érték.

Vörös Géza (1897-1957) kiállítása.

Egy kis Márfy, aztán Bene Géza, a kedves Berény Róbert,

ez meg itt, ugye, Utrillo.

Nem ismertem, nem szerepelt belső múzeumomban,

kötni se tudtam senkihez. Néha egy-egy aukciós katalógus.

Ez az anyag jó keresztmetszetet ad, sok a múzeumból kölcsönzött.

A Haas Galéria kedvesen intim, félemeleti bemutatótermében,

a kapun úgy kell csöngetni.

A Kieselbach Galériától tán harmadik ház:

Falk Miksa utca 13.

November 13-ig lehet megnézni.

12:25

Újra 1200 méter. És negyedik hete koszt fél adag, vagy még annyi se. Újra embernek érzem magam.

● Okt. 30. szombat 17:19

E-mail váltás Le Meux; J.-vel.

- Miért eszel fél adagot?

- Játszom. 30 éve egyszer sikerült pár hónapot koplalnom, elkezdtem fázni, akkor hagytam abba. Azóta párszor próbáltam, nem ment.

Most az az ürügy, hogy kicsit le akarok fogyni. (Már hat lement.) De ami inkább érdekel: az étkezés hihetetlen fölértékelődése.

Nem is az édesség hiányzik, mint a napközbeni  -valamit éppen bekapok. Csak egy szelet sajtocskát. De az nagyon.

És ez érdekes.

Egész nap a programozó alá dolgoztam, talán most majd elkezdi a munkát.

---fest / graf / fotó-nál az adatoszlopok:

01. fájlnév

02. opuszszám

03. mű címe

04. technika

05. hordozóanyag

06. méret

07. szereplésnapló kódszáma, linkként

08. periódus (tanulóévek, stb.)

09. mikor készült

10. hol készült

11. repró

12. a mű státusa: magántulajdonban

13. a mű státusa: köztulajdonban

14. a mű státusa: a művész tulajdonában

- a mű státusa: // lappang // letét //ezeket kifelejtettem

15. a mű státusa: megsemmisítve

16. tulaj index **

17. tulaj neve

18. tulaj. telefon **

19. tulaj e-mail: van**

20. tulaj város

21. tulaj utca **

22. tulaj irányítószám **

23. tulaj megjegyzés**

24. üres tartalékoszlop

25. üres tartalékoszlop **

** = titkosított oszlopok, továbbra is csak jelszóval.

Stb. 

● Okt. 31. vasárnap 05:11

Este a vekkert gondosan vissza, de rádióvezérelt, így magamagát is átállította, és 4:23-kor keltett, becsületesen.

Nem mondtam, hogy Tóth Krisztával Karafiáth Orsolya beszélgetett a Ludwig Múzeumban. [Itt egy elmélkedés következett a női szépségről. Föleslegesen. Kihúztam. Nov. 02.] Mondják, nagyon jól ír, ő is, Gábor már talált:

Egy reggel (jó alapos) átgondolása

  1. Szín
  „Többé nem hagylak magadra...“
  - részlet az esti párbeszédből -

  Nincs este sem, ha nem volt délután.
  Milyen napszakban érhettünk haza?
  A felborult két konyhaszék között
  saját helyet foglalt az éjszaka.

  Bár hozzám jött, ő lett szállásadóm.
  Csak nézni azt, kit alszik éppen át.
  Hallgatni, mint a kályha hangjait,
  befűtve egy elképzelt, jobb szobát.

  A bűntudat, hogy nincsen ébredés,
  eléri, hogy rögtön reggel legyen.
  S míg szótlanul, kapkodva öltözik,
  veszítek egy napot. Elengedem.

  2. Fonák
  „Hívjál már egy taxit, bazmeg!“
  – részlet a másnapi párbeszédből –
  Lassacskán lélegezni sem merek,
  csak meghúzódom észrevétlenül.
  Várok, míg a belső vihar csitul,
  s kezébe gyilkos tárgy már nem kerül.

  A helyzet most több, mint reménytelen:
  föl sem kel, máris rátölt egy kicsit.
  Vekker helyett hamis halál-metál –
  morog, nem érti miért nincs több cigink.
  Az ajtóban még lesz egy búcsúcsók.
  Viszlát, kicsim – köszön kedélyesen.
  Ebben már nincs felhang, se kedv, se gúny.
  Mi visszatartott, most elengedem

Ez nagyon emberi.

17:01

Egészségprogramot játszom,

ennek keretében a Lukácsban

minden reggel ÉHGYOMORRA

négy deci meleg gyógyvíz

a zuhanyozó melletti csapból.

Ehhez egy hordozható és törhetetlen pohár kellett.

Alul az ujjammal zárom. Ugyanis kettős funkció:

itthon gyógyvíztölcsér.

20:05

Ma is egy fél napot dolgoztam rajta. Tegnap színházban, amikor nem volt nagyon sötét, ott is ezt írtam:

két és fél oldal utasítás a programozónak. Leírva most már milyen egyszerű az egész. Így kezdődik:

A CÉL:

Számomra:

egyszer kelljen egy adatot beírnom. Most 3-4 helyre. És ugyanez a webre még egyszer [...] Ez hosszadalmas, sok hibalehetőséggel.

A néző felé:

Képnézés: többféle keresés, és mindez egy helyről:

// válogatott művek / időrendben / tulajdonos szerint / cím szerint //

okt: 884