1978.4. fájl: Publ./VERONESE C.763-765
Jegyzőkönyv
Fölvéve 1573. július 18-án, szombaton, Velencében.
Megidézve a Szent Hivatal által, Paolo Veronese, aki San Samuel egyházközségből származik, megjelenve a Szent Bíróság előtt, miután ki lett kérdezve vezeték- és keresztneve felől, a feltett kérdésekre a következőképp válaszolt:
kérdés: Mi az Ön foglalkozása?
válasz: Alakokat festek és rajzolok.
k: Tudja Ön az okát, hogy miért le beidézve ide?
v: Nem, uraim.
k: És el sem tudja képzelni?
v: De igen, el tudom képzelni.
k: Mondja el nekünk, amit Ön képzel erről.
v: Nagytiszteletű Atya, Saint Giovanni e Paolo priorja közölte velem, hogy Ti Kiváló Uraságtok iderendelték, s közölték vele, hogy festesse át velem egy képemet. Hogy fessek Magdalénát a kutya helyére. Én mondtam neki, hogy szívesen megtenném a becsületem és a kép kedvéért, ha úgy érezném, hogy az a figura ott megfelelő lenne. Azonban különböző okokból úgy érzem, hogy Magdaléna nem tartozik a képbe.
k: Mi az a festmény, amire Ön hivatkozik?
v: Az Utolsó Vacsora festménye, amin Jézus Krisztus van a tizenkét apostollal, Simon házában.
k: Hol van ez a festmény?
v. San Giovanni e Paolo szerzetesek refektóriumában.
k: Falon van, vásznon vagy táblán?
v: Vásznon.
k: Milyen magas?
v: Körülbelül 17 láb.
k: Milyen széles?
v. Körülbelül 39 láb.
k: Ön festett néhány egyéb résztvevőt az Utolsó Vacsora képére.
v. Igen, Uraim.
k: Mondja el nekünk, hány résztvevő szerepel, és részletezze, mit csinálnak.
v: Ott van először is Simon, a vendéglő tulajdonosa. Figurája mellé festettem egy szolgálót, akit úgy képzeltem, saját kedvére jött éppen be, megnézni, hogy állnak a dolgok. Ezen kívül sok más figurát is festettem, de ezekre nem emlékszem, mert hosszú idő telt már el munkám óta.
k: Ezenkívül festett Ön más Vacsorákat is?
v. Igen, Uraim.
k: Mennyit festett, és hol vannak azok?
v: Veronában festettem egyet a San Nazarro nagytiszteletű szerzetesei számára. A refektóriumban van. Egyet itt is festettem, Velencében, a San Giorgio nagytiszteletű szerzetesei számára. Ez is a refektóriumban van.
(A bíróság közölte vele, hogy az nem Utolsó Vacsorát ábrázol.)
k: Mi az Utolsó Vacsoráról kérdezzük Önt.
v: Egyet festettem a Servi számára Velencében, egyet Padovában a Santa Maddalena szerzetesek számára. Ezeken túl, másra nem emlékszem pillanatnyilag.
k: A San Giovanni e Paoloba festett Vacsorán mit jelent az a figura vérző orral?
v: Egy szolgát akartam mutatni, akinek valamely baleset következtében vérzik az orra.
k: Mi a jelentősége annak a fölfegyverzett férfinak, aki németnek van fölöltöztetve, és alabárdot tart a kezében?
v: Hogy erre alaposan válaszolhassak, szeretnék néhány szót szólni.
k: Tessék.
v: Mi, festők, némi szabadsággal rendelkezünk, akár a költők vagy a bolondok. Én egyszerűen két alabárdost akartam megmutatni, az egyik iszik, a másik eszik a lépcső mellett. Nekem úgy mondták, hogy Simon gazdag ember volt, és gondoltam, így bizonyára volt néhány szolgáló a házban.
k: És miért festett Ön egy bohócot, csuklóján papagájjal a vászonra?
v. Ornamentális okokból, mint ez már szokásos.
k: Kik ülnek a mi Urunk asztalánál?
v: A tizenkét apostol.
k: Mit csinál szent Péter?
v: A bárányt vágja, készül szétosztani.
k: Mit csinál a mellette ülő?
v: Tartja szent Péter felé a tányérját.
k: Mit csinál a következő?
v. Fogpiszkálóval tisztítja a fogát.
k: Ön gondolja, hogy ez a reális Utolsó Vacsora ábrázolás?
v: Én úgy hiszem, ott Krisztus volt a tizenkét apostollal, de mivel sok hely volt a képen, úgy gondoltam, néhány egyéb figurával is díszítem, fantáziám szerint.
(A bíróság megkérdezte, volt-e megbízása arra, hogy a képre németeket, bohócokat és más dolgokat fessen.)
v: Nem, Uraim. De megbízásom volt festeni a képet, olyan módon, ahogy én gondolom. Ez nagyméretű kép volt, s úgy véltem, abban a teremben sokan lehettek.
(Ezután a bíróság megkérdezte, vajon általában saját elgondolása szerint szokta díszíteni a képeit, s ezek a díszítések a főalak kiemelésére szolgálnak-e? Vagy saját örömére tesz különböző alakokat a képeire?)
v: Képeket festek, legjobb tudásom szerint, a számomra legmegfelelőbb módon.
(A bíróság megkérdezi, számára megfelelőnek tűnik-e bohócokat, iszákosokat, németeket, törpéket, és más hasonló szemérmetlenségeket festeni a Mi Urunk Utolsó Vacsorájára?)
v. Nem, Uraim.
k: Ismert-e Ön előtt, hogy Németországban és más helyeken is, melyek eretnekséggel fertőzöttek, szokás mocskos képekkel a Szent Katolikus Egyházat csúfolni és kigúnyolni, megtévesztve a buta, és tanulatlan embereket?
v: Igen, Uraim, ez helytelen. De ismétlem, amit az előbb is mondtam, nekem azt kell tennem, amit a legjobbak is tettek előttem.
k: Mit tettek a legjobbak? Csináltak ők is hasonló dolgokat?
v: Rómában, a főpapi kápolnában Michelangelo megfestette a mi Urunk Jézus Krisztust, az ő anyját, szent Pétert, és az egész mennyei tömeget, és mindet meztelenül, beleértve Szűz Máriát is. Azok az alakok a legkülönbözőbb pózokban állnak, nem nagy tisztelettel megfestve.
k: Tájékozott Ön arról a tényről, hogy az Utolsó Ítélet ábrázolásánál nem szükséges ruhát ábrázolni, mert feltételezve van, hogy ott sem ruhák, sem más dolgok nem fordulnak elő, ami nem szellemi? Ott nincsenek fegyverek, udvari bolondok, kutyák, vagy más efféle bolondságok. S mindezekért, vagy más efféle példákért Ön elfogadja a festészet azon útját, amelyen jár? És kitart amellett, s állítja, hogy ez a festészet jó, és nem obszcén?
v: Nagytiszteletű Uraim, én nem akarom megvédeni azt a képet, de én azt hittem, amit csinálok, az jó. Én sok dolgot nem fontoltam meg, és én egyáltalán nem úgy gondoltam, hogy a képem valakit zavarni fog, különösen mióta az udvari bolondok kikerültek abból a teremből, ahol a Mi Urunk foglal helyet...
(A bírósági ülés következményeként a bíró kihirdette, hogy Veronese festőnek a szükséges változtatásokat három hónapon belül, a saját költségén el kell végeznie. S amennyiben az átfestést megtagadná, úgy a Szent Bíróság által kivetett pénzbírságot ki kell fizetnie.)
utószó: Veronese nem végzett el minden elrendelt módosítást. Azonban megváltoztatta a kép címét, azáltal elismerve, hogy a kép nem az Utolsó Vacsorát ábrázolja. Az Inkvizíciós Bíróságot láthatóan ez ki is elégítette. A képcíme ma: Lakoma Lévi házában.
Alkalmi fordítás, fölolvastam
Szüts Miklós
Vác., 1978. ápr. 28-i kiállításmegnyitóján.
V.D.
Idézet: Painters of Painting. Selected by Eric Protter
The Universal Library Grosst & Dunlap New York 1963., pp. 55-58