98. 11. TA/ENCIKLO C.5806

A leírószöveg végül tőlem:

Kortárs Magyar Képzőművészeti Enciklopédia 1945 után

(k.b.) című kötet számára. Kiadja Enciklopédia Kiadó 1999.

Váli Dezső (Bp. 1942. okt.2. -) festő

1962-67 Iparműv. Föisk. belsőép. Mesterei: Magyarász I., Máté Gy., Sugár Gy.

1959 óta fest. 1960- Dési Huber esti rajzkör. 1967-69 tervező. 1969 - F. Műv-k Studiója. 1969. okt. szabadfoglalkozású festő. 1972- műteremlakás a Margit körúton. 1974 MKISz. 1975 Halle művésztelep 1975-79 tanítás Zebegényi Képzőművészeti Szabadiskola 1977-80 Derkovits-ösztöndíj 1986 Munkácsy-díj 1991-92 KF kurzust vezet 1994-95 Iparműv. Főisk. rajzot tanít.

1968: első műtermes képek; 1970-71 és 1988-90 keresztutak, 1969-83 absztrakt képek, 1980- kollázsok 1984-87 zsidótemető képek; 1987 - műtermes képek

Indulásakor Klee volt rá hatással, a szentendrei iskolához és személyesen Bálint Endréhez kötődött. Kezdeti nonfiguratív próbálkozásai mellett fő érdeklődési területe az absztrakt ábrázolás, vagyis valóságtöredékek megjelenítése. Korai "üres képei" is bujtatott tájképek, Mark Rothko-i értelemben. (Témakereséshez fotózik is.)

Amikor 1984-ben zsidó temető sorozatával áttér a figurális ábrázolásra, nem változik meg líraisága. E téma szakralitása három év után saját műtermét ábrázoló képein is folytatódik. Ez a több mint évtizede tartó sorozat önéletrajzi vallomásnak tekinthető: a sivár-csupasz élettér, a szent ferenci kifosztottság trecentói tisztaságot idéző színvilággal tart egyensúlyt.

Hagyományos olajtechnikát használ. Képeit hosszan, gyakran évekig érleli, rendszeresen szelektálja. Munkáit közszerepléstől eltekintve nem engedi ki külföldre.

Bár a közös bemutatkozásoktól nem zárkózik el, magányos alkotó.

Egyéni kiállítások:

Művek közgyűjteményekben:
Irodalom:

Publ.: