2012.1.6    html-20112/janaky-teljes.htm          C.11157-11184

Levelek Árkádiából

(ez itt a teljes előadás, képekkel, a commentek nélkül, innét:  http://epiteszforum.hu/node/19976 )

Idővel barátom levelei egyre borúsabbak lettek. Panaszolja, hogy mivel az említett díszletek ál-épületekként, nagyobb számban kerültek bele Árkádia építészeti terébe, a jó ízlésű, intelligens lakosság gyanút fogott és firtatni kezdte, hogy miféle dolgok is azok. Például, hogy nem űznek-e csúfot az építészet eredendő, ősi komolyságából, az architektúra sajátságos, filozofikus némaságából? Nem változtatják-e a beszédes hangtalanságot afféle efemer, trendi locsogássá?

A nevezett díszletmesterek stílusa az Árkádiában idegen expresszionizmusból, a zaklatott steineri formavilágból, a wagneri dölyfös hitregék képeiből és más, innen-onnan, például az ügyben vétlen Frank Lloyd Wright-tól és Gauditól, az ártatlan jugendstilből, a mit sem sejtő Scharoun-tól, meg a jó ég tudja még hány felől összeszedett alakzatok zűrzavaros elegye. Valahogy Kós Károly híre is eljutott hozzájuk, nekik pedig volt merszük a nevét hamis zászlójukra tűzni. Formaviláguk inkább például a Nibelung énekekhez, a walkürök lovaglásához, Wotan jeleneteihez, és hát főképpen a mindenféle felturbózott hősregéket megjelenítő képregény-ipar, a fantasy termékeihez, ilyesmikhez passzolhatna háttérként. A fantasyk az ős- és hőstörténeteket, a mítoszokat és regéket is a szórakoztató magazinok szintjén használják fel. Mivel a nagyon régi történelmi korok tárgyi emlékanyaga meglehetősen ritka, igencsak alkalmasak arra, hogy a boszorkányos rajzolók ábrázolásaikban bevethessék képzelőerejüket a saját maguk és a kiadók jól felfogott anyagi érdekei szerint. - Nos, ezt füllentik az árkádiai díszítőművészek tiszta forrásnak! - De talán még ez is bocsánatos, írja kollégám engedékenyen, mert a különféle művészeteknek és magyarázataiknak tere a világban mértéktelenül tágas és szabad lett, és ez már Árkádiában is így van.

Itt aztán nagyon keserűvé vált a mesés országból érkezett levelek hangja. A baj az, írja a barát, hogy a szóban forgó sztájlisztok nagyon ügyesen, felettébb agresszíven és hatékonyan, a sok szál közé kétes értékű közéletieket is beleszőve hálójukba, úgy hirdetik színpadi irályukat, mint Árkádia saját és egyetemes építészetének hű folytatását. Amely ama tisztának mondott forrásból táplálkozik! Mintha művészetük a nemzet archaikus, ösztönös, réges-régi eredetű formakincsére épülne, amelyet varázslókként, vagyis sámánokként ők keltenek életre. És mint ilyent, az árkádiai emberek kötelesek volnának építészeti modorukat a legbensőbb sajátjuknak tekinteni, a hazaárulás vétkét elkerülendő. – Az egyik legutóbbi levélben az áll, hogy e szemtelen szemfényvesztés most már nagyon szembeszökő.                                          

Ezek után a nagy messzeségben élő kollégám szavait írom le pontosan. - Árkádia népessége történelme során sokféle népelemből állt össze. Ennek ellenére a megrendítő mégis az, hogy e viharos változások közepette is, valószínűleg a táj, a história és az emberek szoros, meghitt, konok, sorsszerű, mondhatnánk katartikus összetartozása és más ösztönös, tektonikus szellemi erők révén ki tudott alakulni egy finom, előkelő, választékos, árnyalatos stilisztikai szövetség. Létre tudott jönni egy építészeti viselkedés, amely a földrajzi környezetétől diszkréten megkülönböztethető, azzal mégis bizalmasan összefonódik. Meg tudott születni egy sokágú, otthonos hazai építészeti morfológia. - Íme ez az az érzékeny, még-még létező, de veszendő alaktan, amelynek állapota és jövője a kóros ízlésű kulisszakészítőket egyáltalában nem érdekli.

Árkádia sokáig erőteljes, magabiztos kis ország volt, de történetének utóbbi elkeserítő alakulása folyamán népének jó része túlságosan gondterheltté, apatikussá vált. És hát gyanútlanul megette a dekoratőrök árulta maszlagot. Ráadásul e házalók csalárd, alattomos, akarnok működése az utóbbi időkben összefonódott Árkádia politikai vezetésének együgyű tevékenységével, ami által az ilyetén széllelbélelt díszletépítés szégyenszemre a kultúrpolitika hivatalos részévé válhatott.

Az eszme hívei már korábban lelkesen táborba tömörültek, irányzatot alapítottak. A jobb érzésű és jobb képességű árkádiai építészek azonban, akik kezdetben a bűvkörbe kerültek, hamar megérezték a rossz szagot, és különféle, saját irányokba indulva meggyorsították lépteiket, hogy eltávolodhassanak az ártóvá váló szellemektől. Ezek a figyelemre méltó építészeti pályák minden bizonnyal Árkádia építészettörténetének értékes, érdekfeszítő fejezeteit fogják majd alkotni. A dramaturgiai dogmáktól történő megszabadulások néha igazi építészeteket eredményeztek.

A tábor másfajta, fekete erkölcsű építészei - a leskelődő epigonok, a majmolók, az udvaroncok, a bérencek viszont - hogy, hogy nem - még azt a szilárdabb tartalmat is felhígították, aminek pedig indulásakor a mozgalom a birtokában volt. Ez a romlás ellentéte a régi, nagy, méltóságos építészeti stílusok csodálatos érlelődésének és elmélyülésének. A kalandorok által előállított, kórokozó építészeti miazma pedig rosszul hatott zseniális mesterük életművének alakulására is, és azóta szétszivárogva az országban leginkább Árkádiának a nagyvárosokon kívüli kies vidékeit mérgezi meg. Ezeknek helyhez nőtt, szeretetre méltó építészete, mintha cseppenként kapná az arzént, vergődik és sorvadozik. A forrás állítólagos tisztasága ellenére! – Hát ilyeneket ír árkádiai kortársam.

Sajnálom őt, leveleimben igyekeztem vigasztalni, de csak most jutott eszembe egy alaposabb megoldás. Ajánlottam neki, hogy jöjjön el dolgozni ide Magyarországra. Nézzen körül, aztán ha tetszik, telepedjen le. Nem ő lesz az első, aki keservében elhagyja a hazáját.

Írtam neki, hogy nálunk, itt Magyarországon igazi építészetet talál és ilyet gyakorolhatna velünk ő is. A mi építtetőink és építészeink előtt olyan régi és új példák állnak, ragyognak és hatnak, mint a méltóságteljes váci székesegyház (1), Kozma Lajos (2), Molnár Péter Duna parti háza a Lánchíd mellett (3),  

Jánossy György könnyed épülete a Tóth Árpád sétány súlyos palotácskái között (4), a Karcag környéki sokat megélt tanyák, a paraszti lakozás és munka e kisded szentélyei (05), az erdélyi büszke szász városok (06), 

Magyarvalkó (07), az Őrség szerei (08), Emődy Attila elhagyottan álló badacsonyi SZOT étterme (09),

Turányi Gábor premontreieknek épített gödöllői nyári tornaterme, amelynek építészeti szépségei láthatóan önfeledt pillanatokban születtek (10), a mi Kós Károlyunk személye (11), Karácsony Tamás és Janesch Péter perbáli épületegyüttese, amelyhez kijárok, hogy karbantartsam az ízlésemet (12), Makovecz Imre dobogókői síháza a mester kurta aranykorából (13),