dátum: 1959.09.        fájl:  html-2010/beszamolom-1959.htm                 C. 10574-578

Posta jött Vasbányai Ferenc (kb. 1934) gimnáziumi osztályfőnökömtől (1957-1960), levél, és a belső borítékon is szöveg, mintha búcsúzna.
És elküldte egy 1959-es beszámolóm eredetijét, sárgult papíron,  nyilván egy év eleji osztályfölmérés darabja.

Kísérőlevele:
Deske, régi tanítvány!
Sashalom, könyvszekrény,
könyvek-folyóiratok (Művészet + Lyka Károly) - Körtér és Salföld -
találkozások az "Eszme barikádokon"
évfordulók, elmaradtak: Párizs, Döbling - Margit krt., ferencesek,
    vágyak álmok, hitek
    színek, fények, pompák
    ragyogó tavasz? mosolygó ember?
    drámai jövő? eltelt félévszázad?
    bíbor és ezüst és rozsdás ősz?
    Weöres?

            a szó mestere voltál
            már 1959-ben is...
            Zebi bátyád

A borítékon:
Nem az számít, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem aki a növekedést adja; valós "Szeptemberi áhítat" (1956-2010)

És az én iskolai beadványom:

Váli Dezső

Évzáró után 3 hetet dolgoztam az MTI-ben. Először ismerkedtem meg közelről a napi 8 órás munkaidővel, s egy hivatali gépezettel, a maga pletykáival, fúrásaival, jó-és rossz főnökeivel együtt. Az első 3 nap nagyon hosszúnak tűnt. Mindenkivel megismerkedni, és mindenkit kiismerni. Megszokni a munkafegyelmet, mely egészen más, mint az iskolai, jobb is, rosszabb is. Igyekeztem úgy dolgozni, hogy szívesen visszavegyenek érettségi után, ha esetleg erre a pályára állítódnék be. Ismereteimet is bővítettem, így nemcsak a fotóosztályt jártam be (ahol kisegítő voltam) de az egész épüetet. Legszebb napom az volt, mikor Vadas Ernő mellé adtak kisegítőnek, s egy Pobjedával jártuk a várost, s ő fényképezett. Barátságos ember, több fotóproblémámra választ kaptam tőle. Az utolsó 3 napon az egyesület kikért (fizetéses szabadság!) mert a Magyar Evezős Bajnokságon vettem részt Ráckevén. Kétpárevezősben indultam, s a legnagyobb élményem a verseny utáni öröm (II. helyezett.), és jutalom-motorcsónakázás.
A köv. napon Csehszlovákiába indultunk. Fizetésem ebbe az útba adtam. Kint legjobban a Magas Tátra vidéke, a Prágai Vár, és Karlovy Váry főutcájának képe tetszett. Sok más életformájú emberrel ismerkedtem össze, s mint "külföldi túrista" - alkalmam volt a német nyelvet gyakorlni. (Ott mindenki csak ezen a nyelven tudott.) Így legalább több évi tanulásomnak gyakorlati értelmét láttam. Külön élményt jelentett, hogy sokat fényképezhettem, s ezen a téren több új fogást kipróbálhattam. Hazatérve már az iskola sötét gondolatával keltem reggelente. Lázasan igyekeztem kihasználni az utolsó napokat. Íróasztalomat, szerszámaimat, általában összes dolgomat a legteljesebb rendbe raktam, s több napot elszórakoztam a tavaly nyáron megkezdett Élet és Tudomány rendszer továbbművelésével. Ez abból áll, hogy minden lap számot kap, s az engem érdeklő cikkeket bizonyos rendszer szerint kiírom. Ennek ugyan (bár 461-ik számnál tartok) még semmi hasznát nem vettem, de biztos vagyok benne, hogy egyszer majd nagyon jól fog ez jönni...
Az iskolaévet meglehetős szorongással kezdtem, mindenesetre tavalyi életmódomon változtatok, mert beláttam, hogy ha már pályát még nem választottam, de a jó érettségi mindenképpen sokat nyom a latban...
Szeretnék idén  keményebben dolgozni.