dátum: 2010.11.25.-től fájl: iras/html-2010/az-angol.htm C.10740-44
AZ ANGOL
NEWS. 2010. november 25., csütörtök
Az évek összemosódnak. Hány éve futok el melletünk, ha véletlen találkozunk?
Házaspár, szembe jönnek, mindig kézenfogva. Karcsúak, szép, összeszokott
mozgással; ritka harmónia. Harmincöt-negyvenesek. Munkába indulhatnak, jó
tempóval, nem sietve. A férfi feltűnően szép, illetve nem feltűnően; kissé
őszül, olyan Széchényi könyvtárbeli-típus. Nem misés napon, vagyis kedden és
csütörtökön vagyok 6.50-kor arratájt. Egy ideje már kis mosolyt is váltunk.
Olyan szimpatikusak, mint tizenöt éve az a zömök újságkihordó errefelé, két
korcs kutyájával.
Hogyan adjam tudtukra, amit róluk. Katával beszélgettünk róla, megmondanám
nekik, de hát azt hogyan?, nem lehet.
Lassan kialakult, pontosan elterveztem, mégis sikerült.
Dedikáltam egy DESKE.HU-t: olyan szépek együtt, be a tarisznyába. Reggel aztán
dupla ing, dupla nadrág, sízokni. Három fok van fagypont fölött, korábban
indulok, esetleg 10-13 percet kell várakoznom. De mit fogok közben csinálni.
Újságot olvasni? Ja, rózsafűzér. És beállok a sarki oszlop takarásában a
Mechwart térre. Jelenlétem nem lesz feltűnő, a türelmetlenebbek mindig onnét
lesik, jön-e már a 11-es busz. Innét végiglátni azt az ötven métert is, amin az
angolok biztosan áthaladnak.
06:53. És jöttek. Futás indul, mintha-. Előttük megtorpantam, megtorpantak. A
férfi kezébe nyomtam a könyvet. Csak egyet sóhajtott, óóó. Aztán szó nélkül
kocogás tovább. Turistabakancsban, féltem a hidegtől.
------------------------------------------------------
NEWS. 2010. december 9., csütörtök
A nov. 25-i szép történet a szimmetria törvénye szerint kerekedett ki. Most még
csak nem is fékeztem, futás közben vettem át egy fekete műbőrbe kötött művet az
ismeretlen ismerősöktől. Már az öltözőben belelapoztam, teológiai szakdolgozat,
levelező tagozaton, 2010. Lám. Benne dedikáció:
A művész önmagáról beszél -
és így szól Istenről
A teológus Istenről beszél -
és így szól önmagáról
Hibátlan.
És három mondat, egy idézet munkájában:
Én most szenvedek, ő hajdan hordozta keresztjét, Ő most dicsőséges. A beteg férj
ágyánál, akinek arcát szétroncsolta a rák és megállás nélkül liheg, a
legkeresztényibb feleség is ezt a panaszt vetheti Isten szemére, melyet
ostobaság lenne káromlásnak nevezni; "Krisztus számára ez csak néhány óráig
tartott, számodra hónapokig!" [Varillon]
10:38
A neten megtaláltam a férfi adatait. Ojjé, helyesen ismertem fel az idők
folyamán, illetve azonnal az arcról a minőséget. Ő is közösségvezető. El fogom olvasni az egyetemi dolgozatát.
------------------------------------------------------
2010.12.9. neten megtaláltam:
... 50 éves, római katolikus vallású... lelkigondozó...
Konzervatív, összeszedett és alapos... Nagyon széles látókörű, egy-egy állításán látszik,
hogy alaposan utánajárt a kérdésnek... Nyitott a kérdésekre, nagy empátiával
válaszol, kedvet csinál az aktivitásra...
------------------------------------------------------
megvan a lakcíme is,
------------------------------------------------------
2010.12.9. hozzászólások a honlap
szövegéhez
Deske, a fent idézett gondolat biztos, hogy téves. Krisztus most is szenved.
Mindenkinek minden bűnét, szenvedését, nyomorát magára vette. A tévedés oka az,
hogy Krisztust csak az időben létezőnek fogja fel. Egyszer eljött, szenvedett,
aztán meghalt, megdicsőült, tehát most már nem szenved.
Igen, igaz, mondhatjuk: Krisztus egyszer élt, a világtörténelem egyetlen
pontján, és földi élete, ily módon a szenvedése is egyszer véget ért. Ez igaz.
De nemcsak ez igaz. Krisztus ugyanis egyszerre volt konkrét, földi ember, és
egyszerre volt a Szentháromság második személye: végtelen Isten. Ez azt jelenti,
hogy minden, ami Krisztussal történt, az magával a végtelen Istennel történt, és
így végtelen dimenziójú, tehát túlmutat az időn, pontosabban fogalmazva: minden
kor minden emberének jelen idő.
Ahogy Blaise Pascal mondja: Jézus haláltusája a világ végéig tart.
R.
***
[R.-nek] Öreg, köszi, nem tudok állást foglalni, én ezt nem tudom, lehet, hogy igazad
van. Legelsőre belepillantva, ezt emeltem ki. A fél tanulmány ezt taglalja, majd
el kell olvasnom.
d.
***
R. baràtod nagyon bölcs! Erre màr én is ràjöttem. A véges nem birja felfogni a
végtelent, vagy csak nagyon ritkàn...
J. /Le Meux/
------------------------------------------------------
mail: 2010.12. 11. /d.
Kicsit nehéz nekem ez a fekete könyv - majd igyekszem, próbálkozom,
fontos köszönöm
az ide vonatkozó / blog
http://deske.hu/iras/news-fajlok/xj.htm#angol
vd
szeretettel
------------------------------------------------------
mail válasz 2010.12.11./ L.
nekem se könnyűek a képek - én is igyekszem
fontosak - a Személy miatt, aki mögöttük van
várom a következő lépést...
el
szeretettel
ÉS:
Most tűnt szememba a Varillon idézet körüli disputa a blogon.
Varillon is azzal a gondolattal idézi az asszony érzéseit, hogy ez így nem igaz.
Ahogy a dolgozat sem állítja, hogy Krisztus csak akkor szenvedett volna. Az
idézet Pascaltól nekem is ismerős - Varillon is hozza az "Az Isten alázata és
szenvedése" című. könyvében. Ha nem ismerős, nagyon ajánlom.
A dolgozat lényege pontosan az a felismerés, hogy Isten velünk szenved. Tovább
is mennék, mint R. - Isten önmagában is képes megélni azt a teljes önkiüresedét,
önelvesztést, amit mi teremtményei a szenvedésben és halálban élünk meg. A
lényeg ez az önmagában - tehát a világ nélkül is. Csak szeretete le is győzi
ezt; ahogy János apostol írja "ahol tökéletes a szeretet, ott nincs félelem".
Nekem hatalmas felfedezés volt, hogy az Atya mindent odaad a Fiúnak - az
istenség, a mindehatóság lehetőségét is; és nincs garancia arra, hogy a Fiú ezt
vissza adja (megtarthatná "zsálmány módra" - vö. Filippi levél). Ez csak azon
múlik, hogy a Fiú is végtelen módon szereti őt. Mennyire fakó ehhez képest a mi
mérlegelő, mindent bebiztosítani akaró szeretetünk. (Legalábbis az enyém
biztosan - kis modorosság á la Deske). Tehát Isten nem csak Krisztusban szenved
örökké velünk, önmagában is megvan a tere ennek.
Azt hiszem, ez egy nagyon más Istenkép, mint amiben felnőttünk, és én is
óvatosan keresgélem a szavakat, vajúdom a válaszokat, nehogy hamisságba,
eretnekségbe essek. De nekem nagyon izgalmas ez a kérdés. Keresem a szavakat,
képeket, árnyalatokat - mint egy festmény születése során.
Ui.: lehet, hogy Isten most egy új tulajdonságát tudja meg - tőlem?
Röviden ennyi - lehet, hogy már ez is sok.
el
------------------------------------------------------
2010.12.12.mail /d.
Kedves L. –
1./ Az ég szenvedéséről: majd továbbolvasom. Ilyen szinten nehezen fog a fejem,
és sürgősen inkább villanyszerelés-feladatot keres.
Amennyire jutottam:
- égi dimenzióban talán nem is léteznek ezek a fogalmak, helyzetek, mint
szenvedés, öröm, stb.
- talán a földön is ez nem létező, hanem csupán megközelítési mód. Ha túl közel
megyünk, akkor ez történés. Ha meg igazán távolról, akkor is valami más.
2./ Megtaláltam most az ürügyet is hozzá: szeretnék egy képet adni maguknak. Ez
nálam, mint a kutyáknál, a terület körbepisilése.
- túl sok kép itthon; s nem jó, hogy nincsenek használatban
- minden ajándékozás agresszió
- úgyhogy, csak ha öröm, van helye falon, s főleg életükben; remélem tudnak
nemet mondani
- én pld. irtózom minden gyarapodástól, egy Derkovitsot se fogadnék el, pedig.
3./ És az ürügy: lehet így is, hogy nem ajándék, barter :-)) Most diplomázott
grafikus fiamnak tíz éve [balesete] Nincs a konyhájuk mellett egy sufni,
kedves L., ahol ezt megreparálná? (Melléklet kép.)
Visszatérve a képekhez, neten böngészni, választani; alattuk a tulaj neve.
Jobbára csak a 2009 és -10-esek vannak már itthon. Majd mindegyeket tudom adni.
Vagy a helyszínen választani, műteremszag, Széna tér sarok. Reggeli úszás után
már nemigen mozdulok innét.
4./ Történelmi távlatokban gondolkodva: Fioretti imaközösségünk 26. éve
szerdánként 19:15 - 20:45 nálam ill. barátnőnknél, felváltva. Közbenjáró ima -
tanítás .- dicsőítés. Vendégként? Netán egyszer a két közösség.
Deske
------------------------------------------------------
2010.12.13.mail / L.
Kedves Deske, (ugye, szabad így, az aláírás alapján)...
Öröm vasárnap egyik öröme volt a válaszlevél. Köszönöm. Valahol érzem, hogy
fontos távlatok nyílnak emögött a találkozás mögött.
Köszönöm-köszönjük a felajánlott képet. Szívesen választanánk a személyes
találkozást, képnézegetést a műteremben. Lassan már meg-megszólal egy egy
"műterem"... ha nem szentségtörés, szívesen elbeszélgetnék arról, hogyan is
születik egy-egy kép, mit üzen nekem. Ha lehet erről egyáltalán beszélni, ahogy
az égiekről is alig. Karácsony előtt 20-21 délután-este szabad, a kép ünnep közt
telefon egyeztetéssel, mert még alakulhatnak családi programok. Ünnepek után 4,
11, 13 estefele.
Miki - sajnos, ez a fajta barter kereskedelem nem megy, mert nekem ajándék és
megtiszteltetés, ha valaki akár magát, akár a fiát rám bízza. (vö. Exupéry;
Citadella: LII; a kötet polcomon Krisztus követése mellett). Tehát ez csak
adósság növelő tényező "üzleti kapcsolatunkban".
Örömmel megnézem, és ... szívesen megreparálom. Kockázatokról és
mellékhatásokról majd szóban, személyesen.
Keressen a fiú a .... számon - némi kitartás kellhet hozzá. Szeretném egyszer
személyesen látni, hogy megbeszélhessük, mit és mikor kell lépni.
Talán nem is kell történelmi távlat, hogy egy szerdai alkalmon is találkozzunk.
Az félreértés, hogy saját kiscsoport vezetője lennék, ... saját nyájam nincs.
Várva a találkozást - reggelente is, de ne törjön meg a futás lendülete
miattunk. Akkor elég egy biccentés.
Szeretettel:
Laci
------------------------------------------------------
2010.12.13.mail /d.
3 köszönöm. (felkiáltójelet elvből, modorosságból lehetőleg mellőzöm.)
dec. 20. hétfő 18h. ? (de lehet később is, 22h fekszem)
Margit krt. 64/B VI. em. 3. Széna tér sarka.
kapucsengő: balra a legközelebbi mező közepén: Jávor- Váli
1 (egy) csengetés ölég
elbeszélgetnék arról, hogyan is születik egy-egy kép // OK
dec. 22 szerda 19:15 Fioretti nálam
igen: Deske
ÉS,
és egy háromperces móka, ha netán nem ismernék:
http://deske.hu/iras/link-2010/homeopat.flv
d.
------------------------------------------------------