litera, 2006. április 25.
http://www.litera.hu/object.f5ebdec3-73f4-491d-9c45-e01c367877f7.ivy

Pál Kata:

Irodalom az interneten
2006. április 21. Brahms terem 17.00 - 18.30,
Magyar irodalom és fordításai az Interneten

Úgy esett, hogy a Typotex Kiadó szervezte Magyar irodalom és fordításai az Interneten című másfél órás program centire leképezte a való életet: a legtöbb időt, figyelmet és energiát a Digitális Irodalmi Akadémia és kapcsolt részei sajátították ki, szorosan a nyomában a Magyar Elektronikus Könyvtár, és fejenként alig pár jelzésértékű perc jutott a kisebb, progresszívebb portálokra.

Így megy ez, mondaná Vonnegut, ha itt lenne, de nincs, helyette szegény Ajtmatovot tologatják ide-oda a tömegben, pedig ő nem is mondott olyan közhelyet a Macinak (Magyar Citrom, született Narancs), hogy "Budapesten vannak a legszebb nők a világon".

Amiért összegyűltünk mintegy tízen-tucatnyian ezen a rekkenő tavaszi napon, hogy megismerjük, milyen "bátor kezdeményezések vannak a magyar irodalom netre való alkalmazása" terén. Ez engem is régóta és mélyen foglalkoztat. Votisky Zsuzsa, a kiadó igazgatója és a program szervezője nem lacafacázik, egyből átadja a szót Bánkeszi Katalinnak a Neumann Ház szakmai igazgatójának, és ezzel megkezdődik egy monstre bemutató laptoppal és projektorral, ahogyan az mostanában elvárható.

Megtudjuk, hogy 1997 óta létezik a Ház, hogy mik az aktuális tulajdonosi viszonyok (belépett az IHM), hogy minden szolgáltatás ingyenes és letölthető, hogy a szerzői jogok rendben vannak. Az előadó szerint a Nemzeti Digitális Adattár "adatbázis szeretne lenni", gondolom ez nem szokatlan egy adattár nevű képződménytől, de tévedhetek is. Elmondja, hogy létezik a Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA), amivel enyhén szólva meglep, mert ez tételesen nem igaz. Legalábbis még jelen sorok írása közben is csak 6-7 híradót tartalmazott az oldal 1931-ből, a többi - hírek szerint mintegy 8000 órás anyag, benne 100 játékfilm, híradók, parlamenti közvetítések - elérhetőségét példátlan módon, méghozzá földrajzilag korlátozták. Ez azt jelenti, hogy hiába van nekem otthon akkora sávszélességem, hogy kilóg az ablakon, mert csak és kizárólag az úgynevezett NAVA-pontokról böngészhetem a digitalizált tartalmat. A NAVA-pontok jellemzően iskolákban, könyvtárakban, a Jövő Házában fordulhatnak elő - csupa hívogató és barátságos hely egy kis mozizásra, nemdebár.

A Virtuális Diafilm-történeti Múzeumról megtudjuk, hogy "magángyűjtő segítségével" hozták tető alá (honlapjuk szerint az "egyetlen hazai film-diapozitíveket őrző magángyűjtemény, amely több mint 30 éves kutató és rendszerező munka eredményeit tükrözi"), körülbelül 3000 diafilmet tartalmaz zömmel a régebbi korokból, hiszen a legfrissebbeket gazdasági okokból nem teszik hozzáférhetővé. A Képek a magyar irodalomból kezdeményezés is tartalmaz diafilmeket, népszerű művek adaptációit (szám szerint 21-et), azon kívül 31 darab költő életrajzát, idézetgyűjteményt kereszthivatkozásokkal, de előadónk legnagyobb erénynek a másutt nem fellelhető képek bemutatását tartja. Ez egyébként tök jól alkalmazható az oktatásban. Votisky rá is kérdez, hogy az iskolák használják-e. Mint kiderül, tanórákon nem, de ők tartanak néha vetítéseket a Házban.

Következik a Digitális Könyvtár, benne a Magyar Szövegtárral (kezdek összekeveredni és nagyon nem érteni, melyik elnevezés mit takar, melyik adatbázis mit tartalmaz, mire épül, mik az átfedések), ahol a klasszikus szépirodalom kapott helyet (mind)összesen 37 költővel, népdalokkal, gyerek- és szakirodalommal, tudománytörténeti bibliográfiákkal. A Digitális Irodalmi Akadémia (mondom: nem teljesen világos a struktúra) ezzel szemben 63 szerző 30.000 művét tartalmazza. Minden egyes verset, novellát, bármit különálló műként kezelnek, ezért a magas szám. Az Akadémiáról annyit érdemes tudni, hogy alapításakor (1998-ban) az akkor Kossuth-díjas, babérkoszorús, márványba öntött, bronzba faragott költők kerültek be a tutiba. A magyar állam nagyon sok milliárd forintért megveszi tőlük az internetes publikálás jogát, és a brancsba csak a kiválasztottak döntése alapján lehet továbbiaknak bejutni. "Az a lényeg, hogy az itt szereplők meg tudjanak élni a munkásságukért kapott pénzből" - indokol Bánkeszi, bár a felkent társaság jó fele már egyáltalán nem él (csak szövegeiben, ugye). Hangsúlyozza, hogy háromszorosan ellenőrzött, korrektúrázott szövegekről van szó, néhol jegyzetekkel ellátva. Ezen a ponton megemlíthetné például a márciusi Kitzinger-Magos vitát, de nem teszi (erről bővebben: Népszabadság, március 31. - link), ehelyett leszögezi, hogy "európai szinten is példátlan, hogy ilyen mennyiségű kortársat ingyen el lehessen érni". Az ingyenességet erősen vitatnám, hiszen valóban sok milliárd forintról beszélünk. Hosszúra nyúlt expozéját azzal fejezi be, hogy szerinte nem esett vissza a könyveladás, papíralapú és digitális egymás mellett élt, él, és élni fog.

Votisky Zsuzsa a Nobel-díjas Kertész Imre esetét hozza példának, amikor a boltok és nyomdák nem készültek föl a rohamra és a DIA-nak hirtelen több tízezer látogatója lett. Aztán ahogy hozzáférhetővé vált a Sorstalanság és a többi Kertész-mű, úgy vissza is esett az oldal forgalma. Itt kiderül, hogy a tavalyi évben csak a DIA oldalain 10 millió kattintást számláltak, amit vagy elhiszünk, de inkább nem, ugyanis auditált számláló nincs a portálon. A közönség soraiból érkezik a jogos kérdés, hogy miért nem dobja ki egyik kereső sem a Neumann Ház linkjét például egy idézetre. Nos, úgy tűnik, ügyesen egy vaklap mögé pakolták be az adatbázisokat, de Bánkeszi ígéri, hogy megfejlesztik, mint ahogyan a belső keresőt is (ezek szerint azzal is gond van). Néhány szó még a Balassi Bálint virtuális kiállításról és a kifejezetten gyerekeknek szóló aloldalakról, aztán a Magyar Elektronikus Könyvtár történetébe ugrunk fejest.

Program szerint Moldován István adna elő, de ő vidéken van, ezért valamilyen (talán Renkecz, sajnos nem hallom jól, elnézést, ha rosszul írom) Anita érkezett helyette, neki viszont nem-fertőző tüszős mandulagyulladása és magas láza van. A hőskorral kezdünk, amikor 1994-ben - még dos alatt és txt formátumban - kezdődött az önkéntes munka egy alulról induló és szerveződő kezdeményezés nyomán. Azóta nem csak a technikai paraméterek, a segítők köre és a szervercímek változtak jócskán (erről részletesen itt), hanem a szemlélet is. Míg az induláskor azon fáradoztak, hogyan hozzák be a webet a könyvtárakba, egy évtized elmúltával azon gondolkodnak a könyvtárosok - vagy kellene gondolkodniuk, szúr egyet feléjük Renkecz -, hogyan csempészhetnék be a tradicionális könyvtárakat az elektronikus világba. Senki nem tudja pontosan hány dokumentumot tartalmaz a MEK, náluk amúgy egy többkötetes mű is egy darabnak számít, de a magyar nyelvű vagy vonatkozású alkotás száma több ezerre rúg. És persze az összes elképzelhető formátumban: txt, html, rtf, pdf, lit, ugyanezek tömörítve is, sőt egyre több a hangoskönyv és a digitális képi feldolgozás. Bevallom, engem az utóbbi érdekel mostanában nagyon, mert az ősnyomtatványok, kéziratok a hozzám hasonló "mezei olvasó számára máskülönben nem hozzáférhetőek, pláne nem ilyen magas minőségben". Példának Drakula vajda történetét nézzük meg (itt http://mek.oszk.hu/02400/02470/html/), valóban izgalmas. De van itt más érdekesség is: Demeter Tibor és felesége éveken keresztül gyűjtötték magyar művek fordításait angoltól vietnámi nyelvig (itthon ellenőrzöm a linket és kiderül, hogy albántól volapükig). Szó esik még az EPA-ról, ahol folyóiratok, periodikák várják olvasóikat a Nyugattól a Vasárnapi Újságig. Bármilyen újság forduljon hozzájuk bizalommal, akinek nincs infrastruktúrája, de szeretne a weben jelen lenni. Szintén érdekes kezdeményezés a Hálózatos irodalom (link), alcíme szerint irodalmi barangoló, ahol a szokásos szempontok mellett szellemi csoportosulások, iskolák, kávéházak szerint is lehet keresni. Ha valakit érdekel, milyen kapcsolat van Zrínyi Miklós és József Attila között, ott a helye.

A hátralévő 4 projektre kevesebb, mint fél óra jut. Károlyi Dóra a HunLit képviseletében arról beszél, mit tehetünk annak érdekében, hogy ne legyünk bezárva a nyelvünkbe. Az általuk létrehozott oldalon nem csak név, cím, megjelenés éve, időszak szerint lehet keresni magyar művek német és angol fordításai között, hanem a szerző neme vagy éppen a kapott díjak alapján is. Érkezett ugyanis külföldről olyan igény, hogy huszonéves szőke költőnőt kerestek.

A Bábel webantológiát Márton Róza, a tartalomfelelős mutatja be hét percben. Ha valaki még nem ismerné, javaslom, kezdje a térképpel, ott világosan látszik melyik nyelven hány fordítás található. Ez nem egy szokványos adatbázis, inkább linkgyűjtemény, rengeteg információt közölnek az adott szerzőről, fordítójáról, a művekről, de még azt is megmutatják melyik online könyvesboltokban szerezhető be az adott mű, ha netán megtetszett. A több ezer tételes honlapon paralel is olvasható az eredeti szöveg és fordítása. Rávilágítva a babelmatrix.org leggyengébb pontjára, a közönség soraiból érkezik az újabb jogos kérdés: hogyan védik ki a döglött linkeket? Votisky elmondja, hogy vannak biztos pontok, így például a Neumann Házzal is kötöttek megállapodást, de sajnos bizony sok hivatkozás ki fog alóluk menni.

A litera olvasói előtt nyilván nem ismeretlen HLO (Hungarian Literature Online) oldalait Orzóy Ágnes ismerteti röviden. Naprakész tartalmat szolgáltatnak angol nyelven a magyar irodalom bármilyen vonatkozásáról szoros együttműködésben az anyalappal, mégis tőle függetlenül. A hírek, recenziók, ismertetők mellett önálló cikkek is megtalálhatók itt, hiszen a kulturális belterj miatt nem lehet egy az egyben lefordítani a literán található írásokat. A portál célközönsége bárki, "aki érdeklődik a kortárs világirodalom, azon belül a kisnyelvek, speciálisan a magyar irodalom iránt". Szólnak a szakmához is, elsősorban a fordítókhoz, akik nagykövetei a magyar kultúrának és természetesen a kiadókhoz is. Nagy hangsúlyt fektetnek a velük való rendszeres kapcsolattartásra. A napi látogatószám 3-500 között változik. A tervekről szólva megtudjuk, hogy lesznek blogok, növelik a külföldi helyszíni beszámolók számát, tervezik hanganyagok és videók közlését is. Ezen kívül tervezik az ULO portált is, ami ugyanez, csak németül.

Végül, de természetesen nem utolsó sorban a litera.hu következik. Csejdy András helyett Györe Gabriella érkezett, aki - tekintettel az idő rövidségére - nem a teljes portált mutatja be, hanem aktuálisan a konyvfesztival.hu rovatait. Kéri a közönséget, hogy olvasgassa, böngéssze bátran az oldalt otthon és az itteni számítógépeken - és erre buzdítok én is mindenkit.