Magyar Nemzet, 1998. július 11.

Kik lehetnek halhatatlanok?
Digitalizált életművek?

Nehéz batyukat hagyott a távozó kulturális kormányzat utódaira: nagyberuházásokat, amelyeket, kerül amibe kerül, valahogyan be kell fejezni. Kétségkívül az új Nemzeti Színház közülük a legsúlyosabb örökség, hisz még nem tudható, mennyi lesz a számla vége. Hasonlóképpen milliárdos nagyságrendű a Magyar Irodalom Házának kialakítása a Károlyi-palotában, ahol az egykori Petőfi Irodalmi Múzeum mellett létrejött a Kortárs Irodalmi Központ. Az előreláthatólag 1,4 milliárdos átalakítással járó építkezés - a végösszeg majd csak az építési tender elbírálása után derül ki - kétségkívül életmentő beruházás a Károlyi-palota számára, hisz a gyönyörű műemlék igen rossz állapotban volt. Az épületben irodalmi kávéházat és könyvesboltot alakítanak ki, beépítik a tetőteret, az udvar alá föld alatti könyvraktár kerül.

Az első elképzelések sokat változtak az alkuk során. Eredetileg az irodalmi múzeum és a Magyar Írószövetség osztozott volna a palota két szárnyán, s úgy tűnt, mindkét intézmény kevesli a rá jutó helyet. A kulturális tárca vezetése huszárvágással oldotta meg a helyzetet: kifizette az írószövetség lakbérét a Bajza utcában, így nem kell az elkövetkező években költözniük, az üresen maradó szárnyat ezzel felszabadította más irodalmi szervezetek számára. Még nem tudható, kik is kapnak helyet, nyilvánvalóan méltányos bérleti díj fejében, a Károlyi-palotában, de már vannak, akik tudni vélik, ez lesz az ellen-írószövetség fészke, azoké az íróké, irodalmároké, akik akár ízlésbeli, akár személyes okokból szemben állnak a szövetséggel. Magos György, a Magyar Irodalom Háza kortárs irodalmi központját irányító főigazgató-helyettes azonban ilyen veszélytől nem tart, amiként nem hallott arról sem, hogy bármilyen szándék akár lassítani, akár megállítani kívánná az irodalom házának építését.

- A kortárs irodalmi központnak egyik feladata, hogy teret adjon irodalmi eseményeknek, maga is szervezzen programokat - mondja Magos György. - A hely vonzereje éppen abban lehet, hogy itt személyesen vannak jelen az írók, költők. Szeretnénk vendégül látni a házban a kortárs külföldi irodalom képviselőit, és részt vállalni a magyar irodalom külföldi megszólaltatásában. Terveink között szerepel még irodalmi adattár kialakítása, amely feldolgozza a kortárs irodalomra vonatkozó adatokat is, és összefogja azokat a gyűjtőmunkákat, amelyek több helyen is folynak. Ezért nem lehet és nem is érdemes összekeverni a kortárs irodalmi központ és az írószövetség szerepét, az egyik ugyanis egy pártatlan, független és nyitott költségvetési intézmény, a másik önkéntes szakmai társulás. Az irodalmi központ nem egy írói csoportosulás intézményesülése, és nem kontra írószövetség. Hogy kik kapnak majd helyet ebben az épületben, még nem tudható, de az biztos, hogy csak irodalommal foglalkozó szervezetek, szerkesztőségek.

Azt senki nem tagadja, hogy az irodalmi élet erősen megosztott, sőt az utóbbi években indulatossá vált és átpolitizálódott. A cél Magos György szerint az lenne, hogy megszűnjenek a személyeskedő viták, hogy a csoportok ne politikai hovatartozás, hanem szakmai, ízlésbeli azonosságok alapján szerveződjenek. Többen is vitatják azonban, hogy éppen a Digitális Irodalmi Akadémia létrehozása ehhez a legszerencsésebb első lépés. Nemcsak azok, akik nem kerültek be a programba, és vele az igencsak gáláns honoráriumkörbe. A köznapokban csak digitális halhatatlanoknak nevezett csoport létrehozása a Nemzeti Kulturális Alap elnökének, Török Andrásnak az ötlete, s az NKA, mely a törvények szerint két esztendőre előre kötelezheti el magát, egy gáláns döntéssel kétezerig kétszázötvenmillió forinttal támogatja is az akadémia létrehozását. A tervek szerint a harminckilenc Kossuth-díjas és Babérkoszorús író teljes életműve felkerülne az Internetre, cserében - a digitális jogdíj fejében - a programalkotók szándéka szerint életük végéig a mindenkori minimálbér négyszeresét kitevő havi juttatásban részesülnének. A juttatásnak azonban nincs meg a fedezete, azt az NKA-nak évente meg kell ítélnie. Az adóköteles bruttó hetvennyolcezer forint júliustól már jár a halhatatlanoknak, akik saját körüket évente egy íróval bővítik. Az új tagnak már nem a hivatalos elismerései számítanak, ám meg kell kapnia a halhatatlanok hetvenöt százalékának voksát.

Az első három évben öt-öt olyan író is bekerül a körbe, aki 1944. július 1. után halt meg. A korábban elhalálozottak művei ugyanis már nem állnak jogvédelem alatt. A program szakemberei megkeresik a jogörökösöket, és felkínálják, hogy kétmillió forintért megvásárolják a művek elektronikus felhasználásának jogát, valamint az írói kézirathagyatékot. Nem tisztázott még, mi van, ha valaki után nem maradt egyetlen sajtpapír sem. Viszont írói hagyaték nélkül, vagy ha az örökös nem akar attól megválni, a kiszemelt író művei ennek a programnak keretében egyelőre nem kerülhetnek fel a világhálóra.

A Digitális Irodalmi Akadémia körül még sok a megválaszolatlan és eldöntetlen kérdés. Magos György szeretné, ha végül a teljes életművek a rendszerbe kerülnének, még azok az esetleg vitatott alkotások is, amelyeknek ma már inkább kultúrtörténeti, mint irodalmi értékük van. Közéjük tartoznak az ötvenes években keletkezett Sztálin- és Rákosi-himnuszok, amelyekért akkoriban kijárt a Kossuth-díj. Eldöntetlen kérdés az is, fel kell-e venni az életműbe a napi publicisztikákat. Az első szakaszban megkérték az akadémia tagjait, jelöljenek meg egy-egy szakembert, aki előkészíti a hiteles szövegeket. Az idén az írók által választott művek kerülnek az Internetre, a második évben a szakember által javasolt alkotások, a harmadik évben a maradék. Január 1-jén már meg kell jelennie a hálózaton írónként legkevesebb tizenöt ívnyi anyagnak. Most írják ki a tendert, amelynek nyertese lesz az anyagok beírója és majdani karbantartója. A pályázat elbírálása után lehet csak pontosan tudni, mennyibe is kerül a program, elegendő-e a kétszázötvenmillió forint, amely a magyar kulturális életben bizony szép summának számít.

Vajon kik olvassák majd a digitalizált életműveket? Az elképzelések szerint mindazok, akik kapcsolatban állnak az irodalommal - egyetemisták, irodalomtörténészek, tanárok, de azok is, akik csak szeretnek böngészni. Akkor működhet hasznosan a program, amikor az Internet széles körben elterjed. Az biztos, hogy a könyvkiadást nem tudja pótolni, sőt, konkurenciát sem jelenthet a könyvnek, vélekedett Magos György, hisz a gépet nem lehet a fotelban lapozgatni, a képernyő az élményt adó olvasást nem tudja pótolni.

A magyar szépirodalom Interneten történő népszerűsítése, terjesztése nem a Digitális Irodalmi Akadémia létrehozásával kezdődött meg. Négy esztendeje folyik a Magyar Elektronikus Könyvtár kiépítése, feltöltése, igaz, minimális állami támogatással, számítógépes szakemberek önkéntes munkájával. Megalapítója három könyvtáros: Moldován István, Drótos László és Kokas Károly, akik máig szerkesztik, rendezik a hálózatba beírt anyagokat. Zimányi Magdolna, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet számítógépes hálózati központjának főosztályvezetője, maga is a könyvtár egyik gazdagítója, sajnálja, hogy a kulturális kormányzat nem vesz tudomást arról, hogy már kétezernél több magyar szépirodalmi és szakirodalmi munka olvasható az Interneten. A tárca nem támaszkodik erre a kezdeményezésre, és nem nézi, mit lehetne abból hasznosítani. Elsősorban nagy mennyiségű klasszikus irodalom, de számos kortárs író műve is hozzáférhető a világhálón. Az elektronikus könyvtár létrehozása jól illeszkedik az 1995-96-ban a kormány számára kidolgozott nemzeti informatikai stratégia céljaival, tehát hogy a magyar kultúra és tudomány ne csak mások információinak felhasználója, hanem maga is infomációszolgáltató legyen az Interneten. Zimányi Magdolna jó kezdeményezésnek tartja, hogy a Sulineten keresztül az irodalmi alkotások elérhetők lesznek, ugyanakkor célszerűnek tartaná, ha a felkerült anyagból válogatás készülne a Sulinet számára, mert nem biztos, hogy a harminckilenc halhatatlannak minden műve hasznosítható irodalom az iskolában.

Létezik tehát két, különálló, ám azonos célú program. Az egyik mostohagyerek, a másik az előző kulturális vezetés édescsemetéje. Ilyen gazdagok vagyunk?

Hanthy Kinga