Népszabadság, 56. évfolyam, 129. szám - 1998. június 4.
http://www.nepszabadsag.hu

Hálón bolygó irodalom
"A fillérekből elindított, lelkesedésből építkező magán-kezdeményezések már elég izmosak."

A jó memóriájú olvasók talán még emlékezhetnek arra a cikkre, amelyet az 1996-os ünnepi könyvhét alkalmából írt a Népszabadságba Spiró György, sürgetve, hogy a nyomorúságos helyzetben lévő magyar irodalmat minél előbb "lőjék föl" az internetre, hogy ottan kezdhessen új, hosszú, digitális életet. Az író cikkére rengeteg válasz érkezett, sértődöttek jórészt, mert a magyar irodalom internetesítésével foglalkoztak már néhányan akkor is. Nem vártak - a Spiró által sürgetett - állami pénzekre.

Mára, nekimelegedett publiciszták, okos tanulmányok, viták után már mindenféle állami, félállami projektek indultak az értékes magyar irodalom internetes földolgozására (digitális halhatatlanok, Neumann Multimédia Központ és Digitális Könyvtár), de ezekből még semmit sem láthat a hálón bolyongó. Viszont a fillérekből elindított, lelkesedésből építkező magánkezdeményezések már elég izmosak.

A legfontosabb ilyen kezdeményezés kétségtelenül a MEK, azaz a Magyar Elektronikus Könyvtár (http://www.mek.iif.hu/). Három könyvtáros találta ki annak idején, amikor az internet még csak egyetemek eldugott hátsó szobáiban volt, nem voltak nyilvános szolgáltatók, nem volt tele a sajtó a hálózattal, sőt még world wide web sem volt.

Már 1992-től létezik egy levelezőlista, amelyet könyvtárosok alapítottak: a Katalist. Ezen a levelezőlistán vetődött föl az ötlet, amelynek megvalósításához hozzá is látott Drótos László, a miskolci egyetem könyvtárosa, Moldován István a BKE könyvtárosa és Kokas Károly a szegedi JATE könyvtárából. A MEK célja az volt, hogy földerítse a hálózaton hozzáférhető magyar irodalmat, azt földolgozza, rendszerezze és hozzáférhetővé tegye.

A megjelenítésben az egyszerűségre törekedtek, illetve arra, hogy a MEK-ban hozzáférhető szövegek lehetőleg minden számítógépen olvashatók legyenek. Abban az időben még nem volt elterjedt a world wide web, így gopher szervereken indult az elektronikus könyvtár. 1994-ben a Nemzeti Informatikai Infrastruktúra Fejlesztési Program (NIIF vagy IIF - internetesebben: I négyzet F) jóvoltából szerverhelyekhez jutott a MEK-kezdeményezés.

Megszerveződött és azóta is bővül az a kör, amely anyagokat, az interneten közölhető számítógépes formátumban begépelt irodalmi műveket szállít a könyvtár számára.

Ma is magánerőből megy a dolog: kisebb-nagyobb pénzeket időnként sikerül elnyerni pályázatokon, de a munka nagy részét lelkesedésből csinálják. (Előfordult az is, hogy a Nemzeti Kulturális Alap azzal utasította el a MEK pályázatát, hogy a könyvtár túlontúl amatőr - ezzel szemben a vérprofi, milliós költségvetéssel dolgozó állami projektek eddig nem csináltak semmit sem.)

A MEK birkózik a szerzői jogok kérdésével is, minthogy ez a dolog az internet esetében igen kényes kérdés és meglehetősen zavaros. Az 1944 előtt elhunyt szerzők művei fölkerülhetnek, hiszen a szerzői jog már nem védi az 1994 előtt ötven évvel született alkotásokat, de a később született művekkel már akadnak gondok. Moldován István elmondta, hogy nemrég például néhány Hamvas-műre akadtak egy hazai szerveren, amelyet föl is vettek a MEK-ba, de végül kiderült, hogy a Hamvas-életmű kiadója nem járult hozzá a közléshez, így le kellett venni a műveket. Szerb Antal műveinek internetesítését pedig az örökösök akadályozták meg, ugyanilyen okból nem kerülhettek még föl Radnóti Miklós versei.

A MEK gyarapodási üteme havonta harminc-negyven mű. Szép számmal érkeznek már kortárs írások is - Andrassew Iván vállalt aktív szerepet a kortársak gyűjtésében, az Írószövetség is közzétett fölhívást. A klasszikusok közül éppen Krúdy művei kerülnek a MEK-ba, és készülnek Németh László, valamint Nagy László műveinek földolgozására is.

Kétségtelen, hogy a MEK a magyar irodalom legnagyobb hálózati lelőhelye, de természetesen számtalan helyen lehet belebotlani művekbe: az önjelölt írók dilettáns (vagy akár ígéretes) darabjaitól az egyetemi szervereken közzétett terjedelmes tanulmányokig.

Néhány mű hálózati megjelenése azonban érdemel egy kis figyelmet - már a megjelentetés minősége miatt.

Bertók Attila pécsi webmester saját édesapja, Bertók László összes versét varázsolta föl a world wide webre (http://www.jpte.hu/pecs/bertok/), méghozzá igen tetszetős formátumban, a (papíron) megjelent kötetek szerkezetét megtartva.Úgy látszik, a pécsi írók otthonosak a hálón: Parti Nagy Lajos néhány teljes kötete szintén előfordul az interneten (http://sophia.jpte.hu/other/pnl/index.html). Más kérdés, hogy a digitális halhatatlanok közé is bekerült Parti Nagy kiadója, a Jelenkor kevésbé örül ennek a megjelenésnek; az Internettóval közösen éppen egy digitális összes kiadására készül - az anyag először CD-ROM-on jelenne meg, de természetesen fölkerülne a hálóra is.

A két évvel ezelőtt lezajlott Internet Expo még ma is látható magyar pavilonja (www.idg.hu/expo/) bemutat egy érdekes vállalkozást: az internetesített Balassa-kódexet. A magyar nyelv első nagy költőjének műveit Horváth Iván irodalomtörténész vezetésével dolgozták föl ilyen formátumban. (Az ELTE professzora már a hatvanas évek vége óta alkalmazza a számítógépet az irodalomtörténeti kutatás eszközeként.)

Mindeddig csak a papíron, illetve papírra született, könyv formában már megjelent irodalom internetesítéséről volt szó, de már előfordulnak olyan művek is, amelyek direkte a hálóra íródtak, a net speciális tulajdonságait is használják. Ilyen Farkas Péter hipertextregénye, a Gólem, amely az Internettón (http://www.internetto.hu/) fejlődik, alakul az olvasók szeme láttára. Ugyancsak itt, az Internettóban születik a pozsonyi Kalligram kiadó kezdeményezésére indult Napló regény, amely több száz ember párhuzamos naplóját szövi eggyé. (Ez később valamilyen módon könyv alakban is megjelenik.)

U. P.