Tinódi Sebestyén-utca.

A „Torna kert“-tel szemben, a Régibaromvásár-utcát az Alsó-utcával köti össze.

str. Arinului / Égerfa u.

Tinódi (Lantos) Sebestyén.

1520–1557.

Irta: dr. Schmidt Béla.

 Tinódi Sebestyén történeti tárgyu verses elbeszélések irója, u.n. lantos deák, zarándok-dalnok, kit az utolsó magyar troubadour-nak mondhatunk. 1520. körül született a fehérmegyei Tinód-on, szegény, de nemes családból. Életéről nem igen sokat tudunk. Az bizonyos, hogy latin müveltsége volt, mert a régi krónikásokat olvasta, s ismerte a latin költőket.

 Harcolt a törökök ellen is, de egy izben bal kezén megsebesült s emiatt ugy látszik a katonáskodást abba hagyja. Lanttal kezében vándorútra kél. Enyingi Török Bálint, majd Verbőczy Imre – tolnai főispán – házában van huzamosabb ideig, végül Nádasdy Tamás országbiró házában lel otthonra, hol állitólag 1557- ben meghal.
 Termékeny, rímes krónikairó. Nagy gondossággal és utánjárással, az eseményt őszinte hüséggel szedi versbe s a XVI. század történetiróinak igazán megbecsülhetetlen kutforrása. Szigorúan ragaszkodik az igazsághoz, nem él a költői szabadsággal. Eleven érdeklődéssel – igazi riporteri frisseséggel – gyűjti adatait s mindent és mindennek utána jár és versbe szed. Nyelve és verselése nem mondható költőinek. Verseihez maga készitette dallamai azonban zamatos, magyarizüek. Verseit saját szerzeményü dallamaival: elénekelgette a táborhelyeken, udvarokon, a végeken…