| ◁ Előző | Következő ▷ |
Thököly Imre-utca.
(Oláh templom-utca.)
A II. Rákóczi F.-utcát a Bethlen G.-utcával köti össze.
str. Mitropolit Andrei Şaguna u.
Gróf Thököly Imre.
1657–1705.
Irta: Nagy György.
Gróf Thököly Imre született 1657. szeptember 25. Késmárkon. Apja Thököly István Felső Magyarország egyik leggazdagabb főura volt. Anyja Gyulaffi Mária, kit két éves korában veszitett el. Atyja testi és lelki nevelésére nagy gondot forditott. 10 éves koráig a szülei háznál tanittatta, ekkor az eperjesi lutheránus kollegiumba vitték. A jó eszü és tehetséges fiu, itt csak 2 évig tanult, mert atyját, kivel Árvavárában volt, ostrom alá fogták. Apja halála után leányruhában menekült Husztra, innen Erdélybe, Apaffy fejedelem védelme alá, itt félbeszakitott tanulását tovább folytatta a nagyenyedi kollegiumban.
1675-ben Apaffy és legbizalmasabb embere Teleki Mihály – kik a bujdosó magyar főurakat szivesen fogadták, ügyöket felkarolták – segitséget adtak; Thököly is, ki már daliás ifjúvá fejlődött, sereggel ment s csakhamar átvette a Magyarországon levő erdélyi hadak vezérletét. Az üldözött magyar protestánsok, ahol seregével elment, mindenütt hozzá csatlakoztak s igy rövid idő alatt egész Felső Magyarországot meghóditotta; Franciaország és a porta segitségével Ausztriába is beütött. Miután Wrbna és Leslie császári tábornokokat, kik Erdélyt fenyegették megverte, Leopolddal fegyverszünetet kötött. IV. Mohamed szultán török fenhatóság alatt, évi 40.000 tallér adó fizetése mellett Magyarország fejedelmévé nevezte ki. Thököly titokban azután is folytatta az alkudozásokat a császárral, de megegyezésre nem tudtak jutni; s 1682-ben hogy megnyerte I. Rákóczi Ferenc özvegyének Zrinyi Ilonának a kezét, a porta és Erdély segitségével ujból megkezdette a hadjáratot. A következő évben kitört a háboru Ausztria és a porta között. Thököly Kara Musztafa nagyvezérrel Bécs ellen indult, de Pozsonynál megveretett és a török is vereséget szenvedett Bécs alatt. A veszteség okozójának Thökölyt tartották, Hogy a szultán előtt magát tisztázza, Drinápolyba sietett.
|
< 216. oldal > ▲ |
Azután tovább folytatta a császáriak ellen a harcot: de miután a török is egyik vereséget a másik után szenvedte, segitséget tőle nem kapott, több csatát elveszitett, Eperjest, Tokajt, Kassát s több erődöt kénytelen volt a császáriaknak átengedni. 1686. október 4-én, a törökök – kik hadjáratának eredményével nem voltak megelégedve – Nagyváradon elfogták és vasraverve Belgrádba küldötték. 1686-ban a szultán szabadon bocsátotta s 9000 főnyi sereget adott rendelkezésére, e sereggel bejött Magyarországba, de itt a magyarok nem támogatták s igy nagyobb hadi vállalatba nem bocsátkozhatott. A törökök, kik bizalmatlanok voltak iránta 1687-ben ujra elfogták. A császáriak azalatt az egész Magyarországot meghóditották s Erdély is osztrák fenhatóság alá került. 1688-ban Munkács vára is, melyet három évig hősiesen védett Zrinyi Ilona, megadta magát. Zrinyi Ilonát gyermekeivel Bécsbe vitték. 1689-ben, mikor Apaffy Erdély fejedelme meghalt, Thökölyt a szultán Erdély fejedelmévé nevezte ki. Thököly 16.000 emberrel Erdélybe sietett, de e hadjáratnak csak annyi eredménye volt, hogy elfogta Heisler tábornokot, kivel 1692-ben Zrinyi Ilonát a bécsi fogságból kiváltotta. Még egy kisérletet tett a fejedelmi méltóság visszaszerzésére 1698-ban, de siker nélkül. Azután feleségével megosztotta a számüzés keserü kenyerét; idegen földön, a magyarhaza határától távol, más világrészben, Nikadémia melleit, Kis Ázsiában halt meg 1705-ben: hamvait az ottani örmény temetőbe temették el.
Két század lezajlása után a sirt, mely a szabadsághőst takarta, a hálás utódok felnyitották, a hamvait hazahozták 1906. október 28-án, a késmárki ev. egyházban helyezték örök nyugalomra.
|
< 217. oldal > ▲ |
| ◁ Előző | △ Oldal tetejére | Következő ▷ |