Teleki Mihály

Teleki Mihály-ut.

(Ujváros.)
A dr. Gecse D. és Szántó utcák folytatásaként, – keleti irányban, – a Koronka felé irányuló országutba vezet.

bd. 1 Decembrie 1918 / 1918. December 1. sgt. (Hosszú u.)
a Ştefan cel Mare (Gecse Dániel) utcától a Lalelelor / Tulipán utcáig

Teleki Mihály.

1634–1690.

Irta: ifj. Biás István.

Erdély kancellárja és nagyhatalmu államférfia, Teleki János zarándi főispán, jenői várkapitány és Bornemissza Anna fia, szül. 1634. Nagyváradon. Gondos nevelésben részesült, melyet II. Rákóczy György fejedelem udvarában apródkodással fejezett be. II. Rákóczy György testőrei kapitányává tette és politikai megbizatásokra is alkalmazta: 1657. Barcsay Ákoshoz küldötte. Rákóczy György halála után Kemény János szolgálatába állott s midőn ez a török ellen akart szövetkezni, Telekit inditotta Montecuccolihoz és még azon évben (1661.) a bécsi udvarhoz. 1662. jan. 23. részt vett a nagyszőlősi csatában, ahol Kemény János elesett. 1662. márc. 10. a Kemény János párthivei közt Teleki is fő- és jószágvesztésre itéltetett, de meghódolván a sok unszolásra az uj fejedelemnek, Apafy Mihálynak, ez a közeli rokonsága révén hamar kegyeibe fogadta és országos főpostamesterré tette, mely előkelő tisztséget Teleki már II. Rákóczy György alatt viselte. Apafy alatt befolyása naponként nőtt, pártfogója lévén unokahuga, a fejedelemasszony is. A gyenge, erélytelen, iszákos Apafy csak névleg volt fejedelem, mert a hatalmat országszerte a tekintélyes és vaskezü Teleki gyakorolta. A vasvári béke (1664.) nagy elégedetlenséget idézett elő Erdélyben is. A Segesvári országgyülésről Telekit küldték Szatmárra Rottal János császári biztos előtt protestálni a béke sérelmes pontjai ellen. Az országos közelégületlenséget követő Wesselényi-féle összeesküvésben Telekinek is része volt. 1666-ban Teleki és Bethlen Miklós (a későbbi kancellár és hires történetiró) voltak az erdélyiek követei a nádorhoz. Az összeesküvés felfedezése után, az Erdélybe bujdosott magyaroknak Teleki volt a legerősebb pártfogójuk. A bujdosók 1672. vezérükké választották s Teleki kis seregével megindult Szatmár felé, de szeptember 20. az erős várőrség a maroknyi csapatot szétrebbentette. Ezután a menekültek hiában sürgették az erdélyi rendeknél és a könnyen befolyásolható fejedelemnél a Teleki M. fővezérségét és segitségükre küldését, mert a békepárt erősebb volt. Bánffy Dénes (1674. dec. 18.) és Béldi Pál (1678.) bukása után Teleki Mihály politikai céljainak utjában nem állott többé senki. Az 1678. év elején mint az elégületlen, u.n. bujdosó magyarok hadának főgenerálisa indult ki Kővárból s 10 ezer főnyi magyar, erdélyi, lengyel, kozák és tatár seregével a Tisza felső vidékén hadakozott s ostromolta a német csapatokkal erősitett kisebb várakat, de Eperjes alól, 18 napi sikertelen ostrom után, augusztusban visszatért Kővárra, melynek főkapitánya volt. Teleki belátta, hogy nem született hadvezérnek, de Tökölyt a bujdosók élén saját politikájának eszközeként akarta felhasználni. Tököly azonban később függetlenitette magát és ebből keletkezett az a halálos gyülölet Tököly és Teleki között, mely mindkettejükre nézve végzetessé vált. Tököly a Törökkel kötött szövetséget, Teleki pedig Erdély megmentése céljából I. Lipóttal kezdett tárgyalásokat.

< 210. oldal > ▲

Midőn Budavára 1686. szept 2. a hanyatló török kézről visszakerült I. Lipóthoz, csak rövid idő kérdése volt, hogy mikor jut az elgyengült, önálló Erdély is a Habsburg-uralom alá; mert a maga ereje elégtelen volt függetlenségének megőrzésére, a török pedig már nem tudta megoltalmazni. Apafy mindenható kancellárja, Széki Teleki Mihály jól látta mindezt s célszerünek tartotta, ha a kis ország a változott viszonyokhoz alkalmazkodva, inkább önként, mint esetleg véres védelmi kisérletek után jut az előtte álló kényszerhelyzetbe, mely Erdély teljes függetlenségének megsemmisitésével fenyegetett volna. Erdély 1687. őszén befogadta a vérszomjas Carafa császári tábornokkal benyomult német őrséget s I. Apafy Mihály fejedelem ezután haláláig, 1690-ig, csak árnyékhatalommal élt. Mielőtt azonban az uj Habsburg-uralom berendezkedhetett volna, Thököly Imre 1690. nyara végén még egyszer megkisérlette az önálló fejedelemség visszaállitását. Páratlanul merészen, kétezer méteres, járhatatlannak tudott hegyeken, török segitséggel átkelt Erdélybe s a meglepett kevés német s kedvetlen erdélyi hadakat Zernyestnél 1690. augusztus 21-én tönkreverte.
Ebbe a csatába Teleki Mihály, mint Erdély tábornoka, azzal a hittel és tudattal ment el, hogy Erdély önállóságának ideje elmult. A csatateren a székelyekhez intézett buzditó szavaiban is ezt fejezte ki s megjósolta, hogy ezen a török segitség, legfeljebb csak ideig óráig változtathat. Meggyőződését halálával pecsételte meg. Ott vágták és taposták össze s csak 1791. febr. 22. temethették tisztességesen el a szomszéd gernyeszegi református templomba. Kétszáztizenhét évig pihent itt azután. Sirja helyét már egyenes leszármazottai – a ma élő összes Teleki grófok – sem ismerték és voltak, akik azt hitték, hogy nem is Gernyeszegen, hanem Görgényszentimrén van eltemetve.
Nekem aztán mint a Teleki-nemzetség maros-vásárhelyi levéltárosának, levéltári adatok nyomán sikerült hitelesen megállapitanom, hogy Teleki Mihály a gernyeszegi ref. templomban nyugszik s előterjesztést tettem a családnak, hogy a templomot emléktáblával jelöltesse meg A család 1908. május havában tartott gyülésében kész örömmel tette magáévá a tervet s Teleki Géza gróf, volt belügyminiszter inditványára azt is kimondotta, hogy Teleki Mihályt kihantoltatja.

< 211. oldal > ▲

A kutatások 1908. augusztus 18-án délelőtt kezdődtek meg. Először a templom szentélyét ásták fel, hol több temetkezésre akadtak, de mivel azok kétségkivül nem a Teleki Mihály földi maradványai voltak, a templom hajóját is fölásatták. Igy fedezték fel aztán, az ásatás tizedik napján, aug. 28. délelőtt a szószék közelében, 8 méter mélységben Teleki Mihály s mellette, vele párhuzamosan a felesége, Veér Judit tetemeit.
Telekit – ugy látszik végrendelete értelmében – igen egyszerüen temették. A nedves földben öltözete egészen elporladt s csak mentegombjai; néhány zsinordarabja s koporsó takarójának néhány foszlánya maradt épségben. Koponyája – valószinüleg még a csatatéren történt halála következtében – szét volt rombolva. Azonban igy is pontosan megállapitható, hogy Cserey Mihály krónikairónak, a Teleki Mihály fogai hiányáról maradt följegyzése megfelel a valóságnak.
A Teleki-nemzetség a megtalált hamvakat a régi helyre, megfelő uj sirboltba helyezteti, a templomot a Müemlékek Országos Bizottsága közreműködésével stilszerűen restauráltatja és emléktáblával láttatja el, hogy igy valóban méltó mauzoleuma legyen a Cserey Mihály históriája által kétségtelenül tulságosan befeketitett s Jókai fantasztikus történelmi regényeiben ferdén bemutatott, mindenesetre ravasz, de erős kezü és nagyeszü erdélyi magyar államférfiunak.
Teleki Mihály a család gazdagságának megalapitója, nagy vagyonszerző és szaporitó jó gazda volt. Annyi birtokot szerzett az ország minden részében, hogy méltán elmondhatta, hogyha Huszt várából Fogarasba kellett utaznia, mindenütt a saját birtokán állhatott meg éjjeli szállásra. Második nejével, kőröstarcsai Veér Judittal boldog családi életet élt egész haláláig. Házasságukból 6 fiu és 7 leány született, kiket apjok halála után I. Lipót 1697. április 20. grófi rangra emelt.
Államférfiui nagyságát hivatott megörökiteni a Magyar Tudományos Akadémia és a gróf Teleki-család együttes költségén Teleki Mihály Levelezése cimen megjelenő érdekes adattár, melyből eddig 6 kötet került kiadásra.

< 212. oldal > ▲

◁ Előző

△ Oldal tetejére

Következő ▷