Kezdőlap Tartalom Utcajegyzék Képtár Reklámok Útmutató Impresszum

◁ Előző   Következő ▷

Szondy György-utca.

Uj utca. A Deák F.-utca folytatásaként a Kemény Zs.-utcába vezet.

str. Liviu Rebreanu u. (eleje, a 14. ill. 19. számig)

Szondy György.

† 1552.

Irta: Polonyi János.

 A magyar történelem minden lapja, dicső harcok, hős vitézek emlékével van tele irva. Talán a világon egy nemzetnek sincs olyan régi dicsőségtől tündöklő történelme, mint a magyaroknak. Minden századnak, megvan a maga fényes múltja, melyből az utódokra a hazaszeretet fenséges eszméje árad. Azok között a hősök között, akik a hazaszeretet, s a harci vitézség által mindennél maradandóbb emléket hagytak hátra maguk után, ott tündököl Drégely várának hős védője is, Szondy György. Nehéz idők jártak akkor a magyar nemzetre. A törökök duló hada vonult végig az országon s a vérrel szerzett hazát a végenyészet fenyegette. A magyarok Istene azonban nem hagyta el akkor sem a nemzetet. Hős fiai, dicső vezérei, sikra szálltak az ellenséggel szemben s a magyar fegyverek rettenthetetlen bátorságával megvivták a küzdelmet győzelemmel, vagy a hazáért ott estek el a csatatéren.


Szondy György szobra
a drégely-palánki emlék-kápolnában

 Szondy György is azok közé tartozott, akik megalkuvást nem ismerő bátorsággal a legutolsó percig fáradhatatlanul küzdenek a csatatéren s ha már minden reménység el is veszett még akkor is tovább folytatják a küzdelmet a dicsőségért. Szondy György Drégely várát, mint „királyi várparancsnok“ védelmezte a törökök ellen. Mindössze másfélszáz katonája volt, akik azonban a hazaszeretet szent eszméjétől áthatva szinte csodát müveltek Ali budai basa 10.000 fegyveres erejével szemben. Mikor a török hadak közeledéséről Szondy értesült, az elhanyagolt várát kissé védett állapotba hozta s csak hősi bátorságába vetett hitének reménységével nézhetett a jövő elé. A törökök támadása már az első napon nagyon megrongálta a gyenge várfalakat s mikor a vártorony is bedőlt, Ali a török vezér, a szomszédos nagyoroszi papot küldte fel Szondyhoz, azzal az üzenettel, hogy a várat adja fel, amelynek ellenében neki és seregének szabad elmenetelt biztosit. A hős Szondy az üzenetre azzal válaszolt, hogy jószágát a vár udvarán halmazba rakatta, meggyújtotta, paripáit által-döfte, nehogy azok az ellenség kezébe kerülve, a magyarok ellen harcoljanak, azután két énekes apródját és a két török foglyát selyembe, bársonyba öltöztetve leküldte Alihoz, az ő gondozására bizva azokat s 1552. julius 9-én a csekély számu őrség megkezdte a harcot a törökök tulnyomó seregével. Az ellenség már áttört a réseken, pusztitva közeledett, Szondy katonáit biztatva ott harcolt, ahol legádázabb volt a küzdelem.

 

< 206. oldal > ▲

 A küzdelem hevében a térdére sebet kap s igy térdre esve tovább harcol, mig végre egy golyó sziven talája Drégely hős védőjét: Szondy Györgyöt. A törökök a kis magyar csapatot mind egy szálig leöldösték s a csata után Ali a török vezér Szondy vitézsége iránti tiszteletből, holttestét a várral szemben fekvő dombra temetette s a sirhelye fölé zászlós kopját tüzetett ki.
Ime! a magyar harci vitézség előtt még a hatalmas ellenség is meghajolt. 1552. julius 9-ike lángbetükkel lett beirva a történelem lapjain, amikor az önfeláldozás magasztos erényével – a hazaszeretetben gyökerező katonai vitézség legragyogóbb példáját mutatta meg Drégely várának hős védője, Szondy György.

* * *

Hontvármegye 1885-ben rótta le kegyelete adóját, midőn a Simor herceg-primás által épitett emlék-kápolnában felállitotta Szondynak – Kiss György által készitett – szobrát.

(Szerk.)

< 207. oldal > ▲

◁ Előző △ Oldal tetejére Következő ▷