Szigligeti Ede-utca.

A város délnyugati részében, a Honvéd-utca folytatásaként, a vasut vonal városfelőli oldalán halad a Máv alsó állomásáig.

str. Liviu Rebreanu u. (a 31./52. számtól végig)

Szigligeti Ede.

1814–1878.

Irta: Dénes Andor.

 „A magyar vigjáték atyamestere“ 1814-ben Nagy-Váradon született; tulajdonképen Szathmáry Józsefnek hivták, de mert szüleivel és ismerőseivel összeveszett, meghasonlott, nevet változtatott, lemondott családi nevéről; elérte vágyát, mely exentrikus lényét betöltötte: szinész lett. Még nem volt 23 éves, mikor a világot jelentő deszkákra lépett, de nem mint előadó müvész, hanem mint iró szerzett a magyar irodalomtörténelemben a legnagyobbak között méltó helyet.
 Annyi sokat és sokfélét irt, hogy közmondássá vált, hogy ha egy évig mind Szigligeti darabot játszanának egy szinházban, egy darabjára nem kerülne 3-szor sor!
Nem volt ő költő, iró volt a szó legszorosabb értelmében.
 Mint drámairó a legnagyobb. Müvei három csoportba oszthatók: drámák (komoly), vigjátékok és népszinmüvek csoportjára. Életében tizenhétszer nyert akadémiai jutalmat és számtalanszor dicséretet.
 „Trónkereső“ tragédiájával nyitja meg müvei sorozatát, mellyel méltán ért el közfeltünést; az akadémia e müvét megkoszoruzta. De tulajdonképen vigjátékai azok, amelyek, mint a: „Fenn az ernyős, nincsen kas“ és „Liliomfi“, majd pedig: „Nőuralom“ és „Bajusz“, egyéniségét kidomboritják s jellemét kicsiszolják. Korszerü képek, melyekben kora fonákságait cáfolja, visszásságait ostorozza.
 Ki ne ismerné a „Falu rossza“ cimü népszinmüvét Tóth Edének, – Szigligeti „Csikós“-sának hasonmását, melyben Szigligeti mint amabban a szerző a bánatában duhaj és duhajságában is melancholikus falusi betyár legényt mutatja be?!
 Vagy a „Czigány“; alkotásainak e legjava, mellyel a paraszti „osztálygőgöt“ állitja elibénk s mely népszinmü létére is vigjátéki elemmel telt karikaturája az akkori vidéki népnek.
 Szigligeti Ede, mint később a szinésziskola igazgatója a „Dráma és Válfajai“ cimmel a dráma elméletéről értékes összeállitást nyujtott.
 Az uj nemzeti szinháznak rendezője, dramaturgja, majd igazgatója is volt haláláig 1878-ig. Mint statiszta, havi 12 forinttal kezdte pályafutását s mint a Nemzeti szinház igazgatója fejezte be dicső életét.