Kezdőlap Tartalom Utcajegyzék Képtár Reklámok Útmutató Impresszum

Szent László-utca.

A városi északi részében a Soós Pál-utcából északi irányban halad s a vasutvonalig nyulik.

str. Păcii / Béke u.

I. László király.

1040–1095.

Irta: Dr. Király István.

 A XI. században uralkodott I. László király 1077–1095-ig egyike legjelesebb királyainknak. Vitéz, derék, bölcs ember volt, kit a nemzet rajongva szeretett. Vitézségének már vezér korában sokszor adta tanujelét, harcolva a nemzet nyugalmáért és a kereszténység védelméért. Királysága alatt is sokat harcol az ország határait háborgató kunok és besenyők ellen. E harcokkal kezdi meg Magyar ország kulturmisszióját: a művelt nyugati államok védelmét kelet hordái ellen. Ő volt első hóditó királyunk. Ő kapcsolta Magyar országhoz Horvát országot. Bölcsességét, helyes politikai belátását és igazi vallásosságát világi és egyházi törvényeiből láthatjuk. Mindenek előtt rendet akart teremteni az országban, azért törvényei nagyon szigorúak. Aki egy tyuknál nagyobbat lop, életével lakol. Ha egész falu bünös, minden tizedik lakol, stb. Ebben az időben még nem volt külön választva nálunk az egyházi törvényhozás a világitól; mindkettőnél a király intézkedik. Egyházi törvényei főleg arról nevezetesek, hogy itt találjuk az utolsó intézkedést a pogányokról. László Magyarországot naggyá, hatalmassá tette. Hire, neve külföldre is eljutott, úgy, hogy őt akarták a keresztes háboru fővezérévé megválasztani, de ezt már nem érte meg. Az ország három évig gyászolta s az egyház a szentek közé avatta. Igen sok monda maradt fenn róla a nép ajkán. Legnagyobb jelentősége László uralkodásának abban van, hogy egyrészt alatta végleg megszilárdult a kereszténység Magyar országon, mert látták, hogy lehet valaki keresztény anélkül, hogy német legyen; másrészt pedig, amikor minden vallásos buzgósága mellett sem engedte, hogy a pápa vele és országával rendelkezzék – megmutatta, hogy lehet valaki vallásos, sőt valóságos szent, anélkül, hogy mindenben vakon engedelmeskedne a pápának.

* * *

László I-ső Béla király és neje, a lengyel Riksza hercegnő fia 1040. táján született Lengyel országban. Meghalt 1095. julius 29-én. Holtteste az általa alapitott nagyváradi székesegyházban pihen. Lászlót a pápa 1192-ben a szentek közé iktatta, mely aktusnak hétszázados évfordulóját – 1892. junius 29-én – nagy fénnyel ünnepelték meg. Szerk.